Mióta ember az ember, vágyik a szépre, a jóra, és igyekszik felülemelkedni a mindennapokon, hogy átélhesse életének felemelő szépségét.
Ez a vágy hozta létre az ünnepeket is.
Köztük legjelentősebb egyházi és családi ünnepünket, a karácsonyt, amelynek kevésbé ismert, ősi, népi gyökereivel is érdemes megismerkedni.
Ünnep szavunk valószínűleg az üdv-nap szóösszevonásból keletkezett, mint az a nap, amikor üdvözülünk, beteljesülünk, amikor elér bennünket az üdvösség, életünk értelme és szépsége, amikor feltöltődünk újra eredeti életerőnkkel, életkedvünkkel.
Karácsonyi gyökerek.
Korunkban a legszebb és legjelentősebb egyházi és családi ünnep világszerte a karácsony.
De vajon honnan ered?
Mióta ünnepeljük, és mit is ünnepelünk ezekben a napokban?
Ma már a karácsony kétségkívül keresztény ünnepnek tartjuk.
De ha utánagondolunk, a Bibliában nem említik meg, vagyis akkoriban még nem volt keresztény ünnep.
A legtöbben a Kr. u. 300 körüli időszakra teszik a keresztény karácsony első felbukkanását.
A niceai zsinat Krisztus születésnapját Kr. u. 325-ben helyezte december 25-re, a római legyőzhetetlen napisten (a perzsa Mithras) születésnapjára.
Nemcsak a perzsa napisten, Mithras, hanem a görög napisten, Apollón, Adonisz, a szláv Dazsbug, a babiloni Tammúz (Dummuzi, Temes, Dömös) termékenységisten születésnapját is december 25-én tartották.
Nem véletlen, hogy Luca napja (december 13.) éppen 12 nappal előzi meg december 25-öt.
A néphagyomány szerint ugyanis a halottak szellemei az év végén (amit december 25-én tartottak) elszabadulnak, és ha valaki meglesi a szellemek utolsó tizenkét napját, akkor előre megismerheti a következő év tizenkét hónapját.
A zsidó Sámson (neve héberül a Napot jelenti) erejét hosszú hajában őrzi, és amikor ezt elveszti, nemcsak ereje csökken, hanem lassan látása is elhomályosul.
Sámson története azonos a télen haldokló Nap történetével.
A Nap sugarai tél felé megrövidülnek, elvesztik melegítőerejüket, a nappalok rövidebbek és sötétebbek, szürkébbek lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése