2009. november 29., vasárnap

Láttam, hogy az emberek...

...folyton a szabadságra hivatkoznak.




Holott ezen alapvető joguk mellett, annál inkább rabszolgái, szüleik vágyainak.
Egy olyan házastársnak, akinek annak idején megígérték,
hogy "holtomiglan-holtodiglan" kitartanak mellette.

Az üzlet mérlegének, a rendszernek, félbemaradt projekteknek, szerelmeknek.
Akiknek nem tudták azt mondani, hogy "nem" vagy, hogy "elég".

A hétvégéknek, amelyeken kötelező együtt ebédelniük,
olyan emberekkel, akikhez semmi kedvük.

Rabszolgái a luxusnak, a luxus látszatának,
 és a luxus látszatának látszatának.

Rabszolgái egy olyan életnek, amit nem ők választottak maguknak.
Csak elhatározták, hogy végigcsinálják,
mert valaki meggyőzte őket, hogy így lesz a legjobb.

És így telnek teljesen egyforma napjaik és éjszakáik,
és számukra a kaland csak egy szó valami könyvben, csak egy kép a tévében.

Ami mindig be van kapcsolva....








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése