Látod, nincs mit mondanom, a napot, az órát sem tudom, csak várom, hogy üzend, hogy vársz.
Most nem ontom bátran, okosan a szót, a falon át hallom csak a rádiót ha erre jársz, engem itt találsz.
Ezer meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart.
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart.
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
És az a rádió úgy zokog, mintha szerelmet vallana, most nekem szól a legbutább dala.
Mert ugyanúgy hívlak most is, szánalmas hogy mindent elhiszek, hogy mennyire örülnék Neked.
Ezer meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
Tudom, hogy vár még rám, a Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem érthetetlen angyalnyelven.
Keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart.
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart.
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
A magas ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése