de ehhez gyökeresen hozzá kell hogy tartozzon a szerelem?
A boldogság más mint az öröm.
A boldogsághoz hozzátartozik a küzdelem, a tudás, a teljesítmény.
A boldogság egy állapot, amikor minden elérhetetlennek hitt dologot elérhetőnek látunk és talán minden olyan célt elértünk amit kitűztünk magunk elé.
Ha elértük, újabb célok után megyünk és küzdünk értük talán a végtelenségig. Célok mindig lesznek az ember életében, hiszen szeretünk küzdeni valamiért, ami fontos nekünk.
Érezzük a hiányát ha nincs, de ha mégis elér minket akkor megijedünk.
Aztán megszokjuk az érzést és amikor újra elmúlik fájva tekintünk vissza azokra a pillanatokra amikor érezhettük.
A boldogság elérhetővé válik, ha elfogadjuk önnmagunkat és környezetünket.
Megtanuljuk értékelni az élet apró örömeit, még akkor is ha ezek nehezen észrevehetők.
Éljünk a jelennek, felejtsük el a múltat és ne foglalkozzunk azzal mit hoz a jövő, éljünk a pillanatoknak.
Életünkben egyetlen szín létezik, mint valami festő palettáján, s ez ad értelmet az életnek és a művészetnek.
A szerelem színe.
A szerelem is egy állapot.
Gyönyörű és felemelő.
Élni valakiért, élni és élvezni az érzelmek hullámát és azokkal együtt sodróni.
Áldozatot hozni azért a valakiért akit szeretünk, önnmagunkra szinte rá sem ismerve.
Este hazamenni fáradtan egy nehéz nap után, ránézünk arra az emberre akinek az életünket adtuk és Ő elejt egy mosolyt.
Csupán egy mosoly, de néha a világot jelenti.
Érezzük, hogy érdemes volt hazasietni, érezzük, hogy számítunk valakinek, érezzük, hogy szeretnek és várnak ránk, tele érzelmmel.
És ez az érzés pótolhatatlan, semmi más nem helyettesítheti. Tudjuk, hogy élünk valakiért, tudjuk, hogy mindez felelősséggel jár és mégis szabadabbak vagyunk mint valaha.
Egyszerűen tényleg csodálatos érzés, talán szebb ennél nincs.
Édes kín ez akkor is, ha viszonzatlan.
És igen, a szerelem és a boldogság párban jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése