Mert változtatott.
Lecsendesít a tudat, hogy érinthetlek.
Megnyugszik minden tökéletes készenlétre fejlesztett érzék, elaszik bennem a szorongás és ahogy a bőrömhöz érsz megszűnik a tudatos elme és mindenek helyét átveszi a borzongás, az óvatos féltés, a csend mérhetetlen békéje amit csak a simulás és az ölelés apró neszei törnek meg.
Mindig is szerettelek.
A nélküled-napok titokzatossá és különlegessé teszik a találkozások lehetőségeit.
Aztán a meglovagolt idő rakoncátlanul vet le magáról és gúnyosan vigyorogva nyitja ránk a külvilág zajait.
Óvatosak vagyunk.
Nem köhögjük fel a háborús évek, jó vagy rossz emlékeit.
Szemlélődve figyelem mikor nyúlsz már végre a kezem felé?
Aztán csak úgy ˝véletlenül˝ belebonyolódsz egy kerülgetős táncba, és megadod magad a lehetetlennek.
Szó nélkül kell az első ölelés.
Talán lenne mit mondanom de nem köt le más csak az egyre felületesebb ellenállás, a bőrödön szisszenő ujjaim, remegő leheleted ahogy a szám szélébe harapsz.
Ha soha nem történne más akkor is boldog társad lennék.
Én csak okosan akarok viselkedni, jól tervezni minden mozdulatot de az ösztön felülír minden racionalitást.
Ki akarlak tépni a valóságból, egyetlenként akarlak birtokolni ha csak egy röpke pillanatra is.
Úgy akarlak ölelni, hogy ne figyelhess másra csak rám.
Fel akarok oldódni és összekeveredni Veled.
Én csak egész akarok lenni.
Minden vadságom kívülragad azon a burkon, amit az ölelés gerjeszt.
A kitörni kész szitok elillan, mintha sosem lett volna.
Emlékszel?
Megígértem, hogy nem hazudok neked többé.
Ettől megszűntek az alkalmakra kialkudott álarcok, megszűnt minden kegyes vagy kegyetlen vitára váltható súrlódási felület.
Sokszor csak úgy, magadért nézlek.
Nincs elemezgetés csak próbálom elraktározni az apró rezdüléseket a sóhajok és kacagások mellé.
Olyan jó elővenni és ízlelgetni amikor hidegen habzsolna magába az ágy!
Feléd csak meztelen fordulok.
Belepirulva minden leplezetlen pillantásodba.
De csak állok és akarom, hogy górcső alatt végezze minden porcikám!
Magamban számlálgattam újra a karodon megbújó szeplőket, minden gondosan vésett ráncot az arcodon.
Sosem élt tudatossággal raktároztam az illatod.
Sallang és felhang nélküli magam vagyok melletted.
Próbálok a szavaid mögé lesni, rést találni az érzelmeid felé.
Az öledben minden olyan egyszerűnek tűnik.
Ha veled vagyok a fizika törvényei fölött állok.
Nincs anyag, nincs tér csak valami végtelen energiafolyam a hömpölygő, önmagába visszaforduló időben.
Vállalni akarom a változás mindenségre rótt következményeit.
A felrúgott, szétzilált megállapodások ujjaink között szétmorzsolt félmondatait gyűjtögettem.
Ma már csak szeretni tudlak.
Tisztán érdek nélkül, akár viszonzatlanul.
De tudom, Viszonozva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése