Nincs véletlen, sors, vagy végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelkem, hogy megtegyem, amit elhatározott.
2009. december 13., vasárnap
Még mindig...
Ma megint nem találkoztunk,
de vissza-visszatérek hozzád gondolatban.
Bár mások előtt rólad nem beszélek.
Ott élsz minden kimondott szavamban.
Bennem élsz mert feloldódtál,
dacos testem idegszövetében.
Minden percben újra perbe foglak,
és minden percben visszahódít énem.
Próbáltalak már másban felfedezni.
Van úgy, hogy néha csal a szem,
de te nem élhetsz másban.
Sehol senki nem tud meghamisítani nekem.
Kereslek mégis minden kőben, kutatlak térben és időben, reménytelenül s mégis lankadatlan.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése