Ott fürdik a csend, hol szemed megpihen…
mint a legszebb tenger hullámot vet úgy,
majd el is simul, s lecsendesül a perc.
Kevés az ég kékje, bár oly végtelen…
mégis, Téged irigyel.
… s én, csak mosolygok ezen,
mert láthatom tekintetedben,
amit mindig is kerestem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése