Nincs véletlen, sors, vagy végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelkem, hogy megtegyem, amit elhatározott.
2010. január 29., péntek
Az igazi...
Öröm, persze ez nem egészen pontos szó...
Egy napon, csendes lesz az ember.
Már nem vágyik az örömre...
De nem is érzi különösebben kisemmizettnek, megcsaltnak magát.
Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott...
Büntetést és jutalmat...
S mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki.
Amihez gyáva volt, vagy csak nem volt eléggé hősies...
Azt nem kapta meg...
Ennyi az egész.
Nem öröm ez, csak belenyugvás, megértés és nyugalom.
Ez is eljön.
Csak nagyon sokat kell fizetni érte...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése