Hierarchia...

 

Életünk, a természetes kiválasztódás, momentumával kezdődik.

A fogantatás pillanatában...
A legéletképesebb spermium létjogosultságával.

Ezután a társadalmi hierarchia, végig kíséri létedet,
a halál pillanatáig.

Némelyikünk nem nyugszik, míg irányítóvá nem válik..
De hiába izzad vért...

A piramis csúcsa nem létezik.

Mások nyugodtabbnak érzik, az irányított szerepét...
Mert irtóznak a felelősség fogalmától.
Vagy egyszerűen másképp szemlélik az életet.

Inkább szabadságra vágynak, mint hatalomra.

Egyesek összeférhetetlen természetük miatt...
Ódzkodnak a beosztott szerepétől...

Ám egy másik pozíció, aligha változtat, alaptermészetükön.

Mind hiába.
Akad majd, aki kedvére formálhatja napjaidat...
S lesz, akinek Te befolyásolhatod perceit...
Akár tudatosan, akár tudattalanul.

Az egyetlen "intézmény", ahol lehetőséged adódik,
az egyenjogúság kialakítására...

A párkapcsolatod.

Kompromisszumok hadával...
Beteljesedéssel és lemondással...
És rengeteg odafigyeléssel.
Az otthonodban, levetkőzheted a nagyvilágban elfoglalt helyed szerepét.
S végre, megértésre lelhetsz.
Természetesen ehhez felül kell kerekedni a vadon törvényén.

 Ölj, vagy megölnek...Falj, vagy felfalnak!

Amely oly erős ősi ösztön...
Törekedni kell az egyensúly megteremtésére.
Ám mindehhez két ember szükséges.

Ha csak az egyik fél is fontosabbnak véli életét a másikénál...

Itt is hamar kialakul az alá-fölé rendeltségi viszony
Mely rövid úton véget vethet az idillnek.

Hiszen melyikünk vágyna, korlátokra...

Kielégítetlen vágyakra...

Végeláthatatlan várakozásra és lemondásokra...

Életünk végéig?!

                                                                      €$@ß@