Talán a legnehezebb az egyensúlyt megtalálni.
Úgy lépkedni, hogy a legkevesebb fájdalmat okozzunk, önnmagunknak, és a környezetünknek.
Kicentizni, hogy meddig tart a kötelességünk,
és a saját életünk hol kezdődik.
Vállaljuk-e ?
Vagy csak elnyomjuk mindazt ami feltőrne.
Közben meg telnek az évek...
Apró homokszemekként kipotyognak ujjaink közül.
Aztán, nincs tovább...
Csakhogy minden lázadásnak ára van...
Az is fizet, akinak nem volt lehetősége dönteni.
Hogy legyen így okos az ember?
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése