Két pilléren egyensúlyoz azaz ember...
Aki még nem találkozott Igaz Önvalójával.
A bűntudat-sikátorában reszket, fogvacogva, büntetésre várva... Vagy pedig önsajnálata börtönének falát kaparva...
Gyanakodva pillantgat ki rácsai között a többi emberre.
S szinte várva a következő csalódás-lehetőséget.
Mindkét hozzáállás pusztító.
És mindkettő első számú áldozata, Te magad vagy.
Az, aki fagyossá teszi mindennapjait, didergővé teszi jövőjét is. Magára hívva így, a sötét gondolatok labirintus-őrzőjének, dacos-makacs figyelmét.
E felelőtlenül megépített fogda, riasztóan magasodik, rabja fölé.
Olyannyira megdermeszti annak létét, hogy talán ki sem derül.
Pedig, az elme-alkotta kalitka ajtaja, nyitva áll...
Csak fel kellene állni, és kisétálni rajta...A friss levegőre.
Megkérdeztem már sok rabot, miért nem lép a szabadságáért.
A válasz minden esetben ez volt...
"A szenvedés biztonságot ad, mert azt már ismerem.
Arról azonban fogalmam sincs, mi várna odakint.
Számomra a világ veszélyforrások terepe.
Inkább maradok."
Túlélni is, de megélni is lehet az életet.
Te melyiket választod?
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése