Nincs véletlen, sors, vagy végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelkem, hogy megtegyem, amit elhatározott.
2010. január 12., kedd
Milyen színű a szomorúság?
Milyen színű a szomorúság?
Kérdezte a csillag a cseresznyefát.
Hallod?
A szomorúság, olyan mint a tenger,
amikor magához öleli a napot.
Haragosan kék.
Az álmoknak is van színe?
Az álmoknak?
Azok alkonyszínűek.
Milyen színű az öröm?
Fényes, kis barátom.
És a magány?
A magány az ibolya színét viseli.
Mennyire szépek ezek a színek!
Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.
Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
És a szeretet?
Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
A szeretet olyan, mint az Isten szeme, válaszolt a fa.
Na és a szerelem?
A szerelem színe a telihold.
Vagy úgy.
A szerelem színe megegyezik a holdéval, mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult.
És könnyezett.
€$@ß@
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése