2010. január 12., kedd

A Tolvajkulcs...



A teljes elfogadás a kulcs.

A tolvajkulcs.

Minden ajtót kinyit.

Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki.

Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik.
Mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus.
Nem vagy kettő.
Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz.
Emlékezz az egységedre, a bonyolultságodra.
Olyan csodálatos.

A vágyak csodálatosak.

A szenvedély jó!
Ha elfogadod, részvétté válik.
Ha elfogadod a vágyakat, lassan-lassan látni fogod, hogy ugyanaz az energia vágytalansággá válik.
Ugyanaz az energia, amely a vágyakkal volt elfoglalva.

Amikor elfogadod a vágyakat, lassan-lassan ellazulsz, és az energia sokkal természetesebben kezd áramlani.

Elkezded olyannak látni a dolgokat, amilyenek valójában.
Nem foglal le túlságosan ez vagy az a vágy.
Elfogadtad, ezért nincs probléma.
Bármit nevezel vágynak, vágytalansággá válik.
Jelen pillanatban olyan, mint a szén.
Átváltozhat gyémánttá.
Értékessé válhat.
Csak gondolj arra a férfira, aki vágytalan.
Impotens lesz.
Tulajdonképpen nem lesz eleven, mert hogyan élhet vágyak nélkül?
Tehát a vágytalanság nem negatív.
Az minden vágy legvégső pozitivitása.

Amikor megismered a vágyakat, megérted, megéled és megtapasztalod, akkor túllépsz rajtuk.

Nagykorúvá válsz!


                                                                                 /Osho/
                                                                                                                     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése