Nincs véletlen, sors, vagy végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelkem, hogy megtegyem, amit elhatározott.
2010. január 12., kedd
A Tolvajkulcs...
A teljes elfogadás a kulcs.
A tolvajkulcs.
Minden ajtót kinyit.
Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki.
Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik.
Mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus.
Nem vagy kettő.
Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz.
Emlékezz az egységedre, a bonyolultságodra.
Olyan csodálatos.
A vágyak csodálatosak.
A szenvedély jó!
Ha elfogadod, részvétté válik.
Ha elfogadod a vágyakat, lassan-lassan látni fogod, hogy ugyanaz az energia vágytalansággá válik.
Ugyanaz az energia, amely a vágyakkal volt elfoglalva.
Amikor elfogadod a vágyakat, lassan-lassan ellazulsz, és az energia sokkal természetesebben kezd áramlani.
Elkezded olyannak látni a dolgokat, amilyenek valójában.
Nem foglal le túlságosan ez vagy az a vágy.
Elfogadtad, ezért nincs probléma.
Bármit nevezel vágynak, vágytalansággá válik.
Jelen pillanatban olyan, mint a szén.
Átváltozhat gyémánttá.
Értékessé válhat.
Csak gondolj arra a férfira, aki vágytalan.
Impotens lesz.
Tulajdonképpen nem lesz eleven, mert hogyan élhet vágyak nélkül?
Tehát a vágytalanság nem negatív.
Az minden vágy legvégső pozitivitása.
Amikor megismered a vágyakat, megérted, megéled és megtapasztalod, akkor túllépsz rajtuk.
Nagykorúvá válsz!
/Osho/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése