Hogy hogyan és milyen tempóban habzsoljuk az életet...
Szinte mindig az életkorunk határozza meg.
Ebben a versenyben már gyermekkorunktól rész veszünk...
Soha nem állunk meg.
Mintha minél előbb a végére szeretnénk érni.
Ahogy érettebbek leszünk, alkalmanként lassítunk...
Hogy körülnézzünk és élvezzünk bizonyos pillanatokat.
Ez a felnőtté válás biztos jele.
Idős korunkran, amikor a tempó lelassul...
A verseny a vége felé közeledik...
Időnk legnagyobb részét emlékezéssel töltjük...
Elcsodálkozunk azon...
Vajon hová is rohantunk annyira.
Mert csak rohantunk és csak később vesszük észre...
Mennyi minden elmulasztottunk az életünkből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése