2010. február 26., péntek

Igazivá vált...





Az igazi szerelem szenvedély, extázis, boldogság.

Ám mindez nem állapot...
Hanem rövid időre felvillanó szenzáció.
S ha elmúlt?
Akkor megjátsszuk magunkat?
Vagy új élmények után nézünk?
Hiszen megszoktuk...

Hogy...Jár nekünk...

Ez a szélsőséges, érzelmi, indulati állapot.
Mondják, hogy a szerelem szeretetté alakul át.
Előfordul.

De legtöbbször közöny, undor, gyűlölködés lesz belőle.

Amint ezt a válóperek, meg a gyerek-elhelyezési küzdelmek...
A vagyonmegosztás gusztustalan harcai bizonyítják.
Mi hát a teendő?
A legfontosabb...
Soha ne hallgasson senki, a mániásan igazat mondó...
"Szakemberre", amilyen e cikk szerzője.

Soha senki ne hallgasson senkire!

Se szülőre, se barátra, aki károg, óv, figyelmeztet...
Amikor Ő szárnyalni akar az ég és a nap felé...
Hogy utolérje a boldogság kék madarát.
Egyrészt, mert úgyis hiába minden okoskodás.

A szenvedély, mindig erősebb az okos szónál.

Másrészt, mert ez a bizonyos kék madár kiszámíthatatlan.
Néha hagyja magát megfogni...
Néha maga száll rá valamelyik kiválasztottja vállára...
S különben sem létezik.
Mert el kell mondanom még egy szomorú hírt.

Az "Igazi" sem létezik.

Nincsen.
Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi...
Aki az igazi...
Akit csak meg kell találni.
De aki szerencsés...
Élete során találkozhat két-három olyan emberrel...

Akiből lehetne...Igazi.

De ehhez nagyon sok...
Türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges...
Ám végül kialakulhat egy olyan viszony...
Melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott...

Vagyis...Igazivá vált.


                                                             €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése