Ki tudja...
Néha ördög, néha angyal, tudom, bevonnál arannyal.
Néha szurok és toll kéne, hogy azt kend a képembe.
Néha hívhatsz, de most bánod, mert megláttam a napvilágot.
Néha megtipor a lábad, engem meg csak hajt a Vágyad.
Néha, vonz és néha taszít, ragyogásom néha vakít.
Néha vár és néha várat, néha birtokolhatok vagy százat.
Néha száz vesz birtokába, de most egy tart, fogságába.
Néha ostoba az arcom, néha ez csak, az álarcom.
Néha sírok vagy kacagok, máskor dalra fakadhatok.
Néha mérges, néha fáradt, s talán kincse a világnak.
Néha átok, néha áldás...
Most, csak egy néma kiáltás...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése