2010. február 3., szerda

Öröm adni és elfogadni...





Egy Emberért, mindent vállalni kell.

Egy helyzetért nem.
Amíg számunkra egy ember fontos...
Addig mindent vállalnunk kell érte...

Hidd el...

Megéri.

Ez, igazi vállalás.

Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása...

A lakás, a szociális és anyagi biztonság...
A látszat, a környezet véleménye...

Akkor már megalkuvásról van szó.

Ez is vállalható, de csak őszintén...
Legalább is önmagunk előtt.

Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel...

A gyerekek érdekével...
Erkölcsi aggályokkal...
A kímélettel...

Gyávaságunk az újrakezdésre...

Félelmünk a változásoktól...
Az egyedül maradástól...
Nehézzé teheti az együttélést...
De fenntarthatja.

Hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot...

Biztosan összeomlik.

Minden kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul.

Addig él, amíg öröm adni és elfogadni.


                                                              €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése