2010. április 5., hétfő

De a vágyaim nem csendesednek...





Szeretnék veled lenni, nem csak vágyakozni utánad...

S folyton, csak álmodozni rólad.

Szeretnélek érezni...

Az illatod, a fáradságod, a csended, a rezdüléseid.
Szeretnélek szeretni a valóságban, nem szavakkal csupán...
Hanem mozdulatokkal, csókokkal...Csak úgy.
Most szeretném megállítani a gondolataim...
Talán elfáradtam...?
Talán túl hosszú volt ez a hétvége...
Látod, nem szoktam le a túlzásokról, még most sem...
Fáradtak a gondolataim...

De a vágyaim nem csendesednek...

Túl sok amit szeretnék?
És kevés a vagy?
Kevés a jelen idő a napjainkban?
Ma még nem is mosolyogtam, inkább szomorú voltam.
Most, semmi sem vagyok...
Csak vagyok...
A szentek is vétkeztek ugye?

Van-e végzet vagy igézet, mi összeköt minket?

Félsz az érzésektől, mint a léptektől a sötétben?
Elfogyott a nap, elfáradtak a szavak is bennem...
Most nem akarok semmit, csak melléd bújni...
Hallgatni a lélegzeted, és a simogatásodtól elaludni...
Szeretném, ha újra Nő lennél mellettem.

Aludj jól, szép álmokat Kedvesem...

                                             €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése