Csak az ölelés teremt életet...

Csak az eső...
Csak az érintés...
Csak az álom...
Csak az ölelés...

Oldani kell végre, a régi béklyókat...
Feledni mindörökre, hogy egyszer itt voltak.

Emelni, égre fel, bánattól lehajtott fejünk...
Nyitni, tágra nyitni, könnytől áztatott szemünk.

Csak az Egyetlent, az Igazit keresni...
Csak az Egésszel, s nem morzsákkal beérni.

Csak az kell, amiért küzdünk, ami jár nekünk...
Csak az kell, akit Szívünkből Szeretünk.

Csavargó létezésbe, ne vegyüljön a halál...
Csak az nem veszíthet, aki nem is talál.

Soha nem csalódik, aki nem remél...
Csak az nem halhat, ki még nem is él.

Csak az eső moshat, tisztára lelkeket...
Csak az érintés adhat, Nekünk új hitet...

Csak a reménytelen álom, vezet poklok-poklába...
Csak az ölelés teremt életet, a magányba.

                                €$@ß@