Lehetőség... Félelem...

Él egy régi történet, egy fiatalemberről...

Akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal...
S csodálatos dolgokról mesélt neki...

Amelyek az életben várnak rá.

Minden lehetőség adott lesz számára...

Hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert...

A társadalom megbecsült tagja lehessen...

S egy gyönyörű Nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta...
Hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak.

De nem történt semmi!

S végül egyedül, és szegényen halt meg.
Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt...
Aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában...
S felelősségre vonta...

“Te hatalmas vagyont ígértél nekem...
Társadalmi rangot és gyönyörű feleséget.
Egész életemben vártam… De nem történt semmi.”

“Én neked nem ígértem ezt...Válaszolt az angyal.

Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked...

De Te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.”

Az ember megdöbbenve mondta...

“El sem tudom képzelni, miről beszélsz!”

“Emlékszel, egyszer volt egy ötleted..."

De Te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit?

Az ember bólintott.

“Mivel Te visszautasítottad a megvalósítást...
Az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták...

Aki nem ijedt meg a nehézségektől...

S ha visszaemlékszel, akkor ez az ember...
az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.”

“És arra emlékszel-e... Folytatta az angyal...
Amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt...
Sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól.

Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon...

S a túlélőket kimenteni.
De Te féltél, hogy ha elmész otthonról...
Akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat...
Ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra...
Hanem otthon maradtál."

Az ember szégyenkezve bólintott.

“Ez egy hatalmas lehetőség volt...
Hogy száz és száz ember életét megmentsd...
A város összes életben maradt lakója tisztelt volna Téged.”

“S emlékszel arra az asszonyra, arra a barna hajú Nőre...

Aki neked annyira tetszett?
Nem hasonlított egyik Nőre sem...
Akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál...
De azt gondoltad...
Hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint Te...
Féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette."

Az ember újra bólintott, de már sírt.

“Igen barátom, ő a feleséged lett volna...
Vele sok gyermeket neveltetek volna...

Vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben."

Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében...

De gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan...

Mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk...

S megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

Mi nem megyünk oda másokhoz...
Mert félünk az elutasítástól.

Mi nem beszélünk az érzéseinkről...
Mert félünk, hogy kinevetnek bennünket.

S nem bízzuk rá magunkat más emberre...
Mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.

De még nincs veszve semmi.
Mi még életben vagyunk.

Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket...

Saját Magunk számára.

                       €$@ß@