Én már nem emlékszem arra...
Te vettél észre?
Vagy Én Téged?
Vagy csak úgy, büntetésnek sodort melléd az élet?
Már nem emlékszem arra, milyen volt az élet...
Amikor még nem ismertelek...
Nem vártam Rád, hajnaltól hajnalig...
Minden órában és percben.
Mindegy...
Ébren, vagy az álom ahol éppen Rám talált.
De arra nagyon is emlékszem, hogyan...
S miképpen lett, abból a "Kicsiből" egész Életnyi álom!
Olyan, amelynek nincs kezdete, és nincs vége...
Amelyben nincs távolság, túlér minden határon.
Először egy mosoly...
Aztán a hangod volt, ami elvarázsolt...
Később a gondolataid magja...
Ahogy bennem csírázott.
Mennyi közös emlék!
Amíg nem voltál?
Már nem is emlékszem arra!
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése