Az Igazi...

Az épp aktuális szerelem és az Igazi között, nagy különbség van.
Az első csak gerjedelem, a másik kozmikus kapocs.

Mert az Igazi, az egyetlen, Ő a lélek társad.

Szerelmes lehetsz számtalan másikba...
Mondhatod és hiheted mindre, hogy ők azok...
De ezek csak állomások, mérföldkövek.
Végül úgyis kiderül, hogy megint nem ő volt az...

Hanem csak hasonlított rá(m).

S ahogy Te kerestél Engem, Én, ugyanúgy kerestelek Téged.

Már rég óta ismertük egymást...
De eddig, még nem értünk meg egymásra...
S hosszú évek múltán ismertük fel, Igazán egymást.

Természetesen nem Én vagyok a megtestesült tökéletesség...

Butaság volna ezt hinni.
Inkább azt mondanám, Én vagyok a Hozzád legjobban illő...

A másik feled, a részed.

Nem kiválasztani kell egyet a sok közül...
Hanem Újra megtalálni...

S Mi végre, Megint megtaláltuk Egymást.

Felismertük egymásban azt, aki mindig hozzánk tartozott...
S akihez mindig tartoztunk.
A külső pedig részletkérdés...
Nem véletlenül különböznek az ízlések.

Úgyis olyan, amilyenre vágyunk...

Hiszen, nem véletlenül vágyunk pont egymásra.
Aki pedig kompromisszumot köt…
S megmagyarázza magának, hogy a szerelem úgyis elmúlik...
Mert ez törvényszerű...
Az nem csak magától veszi el a boldogságot...

De az Igazit  is elzárja magától...

S valaki más párját is elveszi.
Így máris négyen lesznek magányosak...
Még ha oly nagy is a tolerancia, meg a szeretet köztük.
Szerintem a szeretet a barátoknak, rokonoknak való.


A Társadat, szerelemmel szeresd!

Ha már nem érzed a szerelmet, akkor nem ő volt az Igazi.

Mert az Igazit, sohasem unhatod meg!

                                                       €$@ß@