Újratöltve... A szerelem fáj...

Balogh Brigitta... A szerelem fáj...

Törékeny érzelem fut át a szívemen, szerelmünk minden reggelén.

Van úgy hogy átölel, olyankor más nem kell, de mégis félek tőle Én.
Mondd mi ez az érzés?
Oly keserű, édes íze van.
Gyötör a kérdés...

Én szeretem Őt!

De a szerelem fáj.
Mert szívemet összetörte más ezerszer már.

Én akarom Őt, ki soha sem bánt...

De idebent százegy ajtót még a múlt bezárt...

A szerelem fáj...

Adj időt.

A szerelem ég...

Várj ne kérdezz.

Idekint tűz borítja testem, ott belül a jég...

Hogy újra érezz.
Mit ér az értelem?

Ha lelkem védtelen...

Szívemben érzem még a tőrt.
Hiába rejtem ezt, közel van még a perc, mikor még száz darabra tört.
Mondd mi ez az érzés?
Mi ez az érzés?

Oly keserű édes íze van...

Gyötör a kérdés...

Én szeretem Őt!

De a szerelem fáj!
Mert szívemet össze törte más ezerszer már.

Én akarom Őt, ki sohasem bánt.

De idebent százegy ajtót még a múlt bezárt.

Várj rám!

Veled érzem új nap vár!

Várj még, amíg a tegnap messzire száll!

Adj időt!
Adj időt!

Várj ne kérdezz!

Ne kérdezz!
Adj időt!

Hogy újra érezz...

Hogy újra éljen...

Adj időt!

Újra éljen a szívem...

Adj időt, hogy újra érezz...
Adj időt, várj, ne kérdezz...
Adj időt!

A szerelem fáj!

                                                   €$@ß@