2010. június 6., vasárnap

Hozzám tartozol...





Hozzám tartozol...
Mint nappalhoz az éj.

Hozzám tartozol...
Mint szeretőhöz a szenvedély.

Hozzám tartozol...
Mint képekhez a keret.

Hozzám tartozol...
Mint síksághoz a hegyek.

Hozzám tartozol...
Mint rozsához a tövis.

Hozzám tartozol...
Mint derekadhoz az öv is.

Hozzám tartozol...
Mint égbolthoz a csillagok.

Hozzám tartozol...
Mint hajnalhoz a nap mi felragyog.

Hozzám tartozol...
Mint bánathoz a könnyek.

Hozzám tartozol...
Mint diákhoz a könyvek.

Sorolhatnám, mit érzek...
Gyűlnének itt az érvek.

Említhetném szemednek fényét...
Jellemednek tiszta erényét.

Bőrödnek, édes illatát...
Mely karjaid közt, szívem járja át.

S megannyi drága tettedet...
Mivel meglepted már szívemet.

Sok-sok órát, mit eltöltöttél velem...
Átszőtte lázas forró érzelem.

S most itt nyugszik vállamon fejed...
Ajkad halkan súgja, szíved szeret.

Választ vár tőlem kutató tekinteted...
S nézlek, hogy mondjam el neked.

Kiáltanék, de ajkam csendben válaszol...
Szeretlek, és hozzám-hozzám tartozol.


                        €$@ß@


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése