2010. június 23., szerda

Láthatatlan...





Űz hozzád, szorít, nem ereszt.

Üvölteném...
De csak némán ejtem ki nevedet.

Könnyek, fájdalmas szenvedélye.

A ,,majd egyszer" örök reménye.
Valami szép, valami kék, olyan, ami hív...

Egy láthatatlan kötelék.

Csatok és kapcsok nélkül...

Lelkem lelkedbe szédül.


                                           €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése