Kedvesem...

Kedvesem...

Szép reggelt...
S szép napot...
Szép estét s holnapot.

Őszinte, tiszta perceket...

Életet, mosolyt, örömöt, lágy dallamú éneket...
S mindent, mire vágysz...

Kék szemet.

Két kezet, mely kezedben alszik...
Két szívet, mi együtt dobban...

S minek nyomán a félelem kialszik...

Lépéseket és szellőt, kék eget...
Álmokat, úttalan utakat...

Hol, csak Mi megyünk, mit csak Mi ismerünk...

Mit, ha végigjárunk, már semmire sem vágyunk...
Mert megnyerjük a legnagyobbat...

Az Életet, Veled...

Legyen sok madárdal ma Neked...

Dobogjon hevesen kis szíved...

Ha ismerős hangot vélsz hallani ott belül...
Hova a lelked jár szerelemet játszani...

Velem...

S ha majd sétálsz az udvaron, papuccsal a lábodon...
Ne érintsd a füvet...
Csak szállj, repülj...

Mert mosolyom követ s visz át mindenen...

Kedvesem...

Szép napot Neked...
S szép holnapot, szép éjszakát...
Mikor a hold ragyog, s az éj, hajadat ezüsttel fest át...
S a bársony égből megannyi csillag ámulva tekint a földre.

Mert ilyen szép még az égben sincs...

Hiába gyémántragyogás, minden égi kincs...
Hiába égi ösvények bűvös fénysora...
Minden hiába...
Mert itt lent van a csoda...

Te.

Ki eljöttél hozzám kedvesen...
Ki Szivemben élsz szerelmesen...

Szerelmesem.

Szép perceket Neked, szép órákat, napokat, éveket...

Életet... Veled.

                             €$@ß@