Tudod, sokszor szégyellem...
Magamat szégyellem ezért a szerelemért.
Nem, nem a világ előtt...
Ők úgysem érthetik, hanem Előtted...
Amiért, csak szavak, és szavak...
Holott már rég a tettekről kellene szólnia...
De talán végre, valami most elindult...
Én mégis minden nap újra megterítek Neked...
Kínálom feléd, mint, ki bizonygatja szerelmét....
Nézd, még ez is itt van a szívemben...
Ez is a szerelmem, szerelmünk szülötte...
Óvatosan teszem eléd képzeletbeli asztalodra terítem...
Fogyaszd, a Tiéd, vigyáztam rá.
Mérget közelébe sem engedtem, nehogy ártson Neked.
Senkitől el nem vettem, a szeretetünk ültette locsolta, s aratta le...
Mint friss ropogós kenyeret az asztalodra teszem, fogadd szívesen...
Épülj belőle, ne sajnáld, ha elfogy, holnapra lesz friss...
Szavakból áll, de, aki adja, jó szívvel adja...
Számodra gondozta, Neked aratta.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése