Mint sötétetség a fényt, úgy vártalak…
S mint fáradt vándor a megürült padot.
Szeretsz s Én szeretlek, mint talán még soha…
Ahogy a mély vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremből simogatás indul…
Minket őriznek Veszprémben a csöpp terek.
Itt vagy Kedves, Én nem engedlek el…
Karjaimba tartalak, míg szorít két kezed.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése