Nézel.
De vajon, látsz is..?
Onnan, a Te oldaladról csak egy vagyok…
Az Egy…
Valaki, aki még nem "Aki"...
De szeretne már valakinek, csak Neked, a Mindenévé válni…
A szárnyaid mellé bújva szeretnék Önmagam lenni…
Vagy csak újra megszületni, Benned újjászületni.
Nézel.
Vajon látsz is?
Figyelj..!
A szemhéjunkon belül, messze a végtelen, kívül a meghatározható…
A határtalan világ…
Az ész befolyása alatt született, esztelen világ.
Taposva földet haladunk előre, s néha hátra…
Forgunk szüntelen a létben, a fényt keresve…
Talán egyszer megtalálva.
Minden pillantásod egy filmkocka…
Összefolyva az időben, filmként pereg Benned…
Ne csak játék legyen, szépen megkomponált komédia...
Mert belül a végtelen, mind-mind igaz…
A ki sem mondott, a meg sem fogalmazott…
Ott bennünk, legbelül...
Az a Mi világunk.
Az álmaink, ahogyan összefonódnak…
Átszőnek Engem is, Téged is…
A vágyaink, a reményeink…
A láncaink, ahogyan mint rajtuk csattanó lakatok, örökre lecsapódnak.
Hol vagy..?
Belül vagy kívül, kívül vagy belül..?
Csak gondolj bele..!
Te Magad vagy a világ...
Magányosan..?
Nem..!
Csak egyes-egyedül...
Nézd, ahogy rohan körülötted minden…
Szalad, fut az élet…
Az élet elől, a magány menekül…
Tömegbe, baráthoz, szerelemhez…
Kaszinók villogó fényeihez…
Gyertyával a kézben masírozva, a végtelen sötétségbe.
Hegyek, folyók, völgyek, lankák...
Szép tájak...
Szaladj..!
Nézd meg ezt is, azt is..!
Rakd fénykép-albumba, meséld el...
De ne pózolj s hazudj a világnak..!
Én tudom, hogy egy fotelben ülve…
Behunyt szemmel is Enyém minden…
Karjaimba tartva…
Téged, az Egyetlent…
Bennem, él a szépség e bolygón…
Minden egyes lábnyomod...
A buja erdőkben a madár csicsergésben…
Mint napfényben a szivárvány…
A folyton tekergő, ahogy esőcseppet keres...
Kezem barázdáival simogatott arcod…
Véremben őseim kardjai…
Világokat rengető harcok…
Szemeim horizontját nem takarják el a házak…
Áttetsző minden…
Mert nem a szememmel látok…
Nem a világban élek…
Bennem élnek a világok.
Csak nézel.
Tudom, látsz is.
Behunyt szemem csókolva, megáldottad minden álmunk.
Összefonódtunk, és összefonódott bennünk minden.
Könnyeink, reményeink...
Te, és Én…
Egy másik életben, belőlünk fakadó gyermekeink…
Génjeinkből komponált gyönyörű hajfonatok.
A világ itt kívül oly tébolyult…
Csak pillanatok sorozata a lét, de megszakítható…
Hunyd be a szemed, Te is..!
A kezedben már rég ott van, a megfoghatatlan…
Az erőd, az akaratod, a hited.
Állítsd meg a világot, ha akarod, csak meg kell tenned…
Ne a világban élj…
A világok éljenek végre Benned..!
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése