A Te szíved s az Én szívem…

Hosszú idő után, sikerült végre nyolc órát aludnom…
Na, ez nem azt jelenti…

Hogy végre „Be van fejezve a nagy mű, igen”…

De már rám fért egy kis pihenés…
Igaz, mára virradóra is a telefonom zenélésére ébredtem…
S az is igaz, fogalmam sem volt milyen nap van ma…
Csak elkezdtem készülődni, mint aki munkába indul…
Hosszas percek után eszméltem rá, hogy szombat van.
Az utóbbi hetek éjszakáiban, alig aludtam, pár órát…
De mindig volt energiám arra, hogy gondolataimat…

SMS formájában, reggeli ébresztőként elküldjem Neked.

S azt is tudom, úgy várod, mint az éhező elé vetett falat kenyér.
Az a kevés alvás, ami egyelőre nekem jutott…
Valójában nem pihenéssel telik…
Az Én agyam, ilyenkor is dolgozik…

Azon munkálkodik, vajon mi az, amit tehetek még a boldogságunkért..?

Mi az, amit még nem tettem meg..?

Tudom, szeretni nehéz…

S azt is, ha szeretsz is az nem jelenti még azt…
Hogy Téged is viszont szeretnek…

Pedig szeretve lenni jó…

S az utóbbi napok tapasztalataiból tudom…

Nincs annál szebb, ha ezt a tudomásunkra hozzák…

Eltelhetnének évek úgy, hogy becsapod az agyad…
De attól még nem lesz igaz, amit hiszel.
Az első dolog, amit megértettem…

Nem az a fontos, mekkorát tud kérdezni az ész…
Hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.

A Te szíved s az Én szívem…

Tud akkorát, hogy hamarosan Ti is megdöbbentek rajta.

                                €$@ß@