Nem mi vagyunk a lánc végén az ékszer...
Mit készítettek hosszú századok.
A szép jövőre, tágra nyílt szemekkel nézek...
S közben azt kutatom, valójában ki vagyok..?
Ma már tudom... De azt is, nem hiába...
Vágytam az egekbe, s űztem álmokat.
Mára megértettem, a legszebb az egészben...
Vállalni Bátran, láncszem sorsomat.
Láncszemek vagyunk egy hosszú-hosszú láncban.
Te vagy az Én kincsem, az voltál mindig, s mindig az leszel.
Csak tartsd erősen, vállalva Büszkén, s Bátran...
A Mi láncunk, nem szakadhat el..!
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése