Megérkeztünk, s csak állunk, Te meg Én, a béke szigetén...
Kezedbe kezem simul.
Alattunk a föld oda indul, hol szárnyaként ölel az ég...
Elringat Minket a messzeség.
Határtalan békesség ölel, Te meg Én, a Nap ugyanaz a fény...
Mely szívünkben úszik.
Lelked lelkemmé válva, szüntelen belekúszik a remény ékeként...
A szeretet véreként dobog.
Halhatatlanul.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése