Egy nap...

Egy régi kép, min Te és Én, nem rémlik mért nevetünk valamin épp...

Egy másik nézd, min számonkérsz, egy csókot még, mert Neked sosem elég.
Néha félek, hogy az élet, elvesz Tőlem váratlan és majd késő, túl késő, hogy elmondjam...

Hogyha a Földöm már, csak egy nap jár, nem bánom megkaptam, mit szívem várt...

Hogyha csak egy nap jár, a Földön, még azaz egyetlen, Tőled szép.
Ha készül még, sok színes kép, lesz néha tán amin a bánat is jár...
Ha hív egy út, vagy bánt a múlt, csak érezd úgy kezed a kezembe bújt.

Néha félek, hogy az élet, elsodorhat váratlan...

És majd késő, túl késő, hogy elmondjam...
Hogyha a Földön már, csak egy nap jár, nem bánom megkaptam, mit szívem várt.

Hogyha csak egy nap jár, a Földön még azaz egyetlen, Tőled szép.

Hogyha a Földön már, csak egy nap jár, nem bánom megkaptam, mit szívem várt.
Hogyha csak egy nap jár a Földön még az az egyetlen, Tőled szép.
Gyere ide még, soha nem elég, bújj hozzám...

Sose futok el, Te vagy aki kell, hát nézz most Rám.

Te vagy az a Társ, akit igazán vállalnék, majd az út végén.
Ne őrizd, ne rejtsd el ha tényleg valami bánt...

Ha érzed, hogy félek majd kérlek ölelj át.

Ne őrizd, ne rejtsd el ha szíved szomorú még...
Meséld el ma éjjel az új nap mitől szép.
Hogyha a Földön már, csak egy nap jár nem bánom megkaptam mit szívem várt...

Hogyha csak egy nap jár a Földön még azaz egyetlen, Tőled szép.

Hogyha a Földön már, csak egy nap jár nem bánom megkaptam mit szívem várt...

Hogyha csak egy nap jár a Földön még azaz egyetlen Tőled szép.

Ne őrizd, ne rejtsd el ha szíved szomorú még...
Meséld el ma éjjel az új nap mitől szép.