Hangod vagyok, mely az őszi ködben, váratlan lelkedbe költözött..
Szemed, mely a homályból, hívogatón felém világol.
Szorongás, mely éjjelente, álmaidban tőrt szúr szívedbe...
Vágyad, ami buja, bomlott, pillantást se hagy nyugodnod.
Végzet, mely a bűnben, s azon át a sírig űzne...
Föld röge, habnál lágyabb, ölemben van örök ágyad.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése