Ne foglalkozz azzal, amit mások mondanak vagy gondolnak Rólad.
Csak és csak is így élheted, a Saját Életed.
€$@ß@
2011. március 30., szerda
Éld az Életed...
Ne foglalkozz azzal, amit mások mondanak vagy gondolnak Rólad.
Csak és csak is így élheted, a Saját Életed.
2011. március 29., kedd
Mindig lesz új a nap alatt...
Amíg egy ember is akad, aki szívéből szeret…
Ne mondja senki, hogy nincs értelme az életnek.
Rohanhatnak feletted, azok a gyönyörű évek…
Csak Ő Melletted legyen, s érezd melegét kezének.
Érte még fáradtan is, érdemes reggel felkelni…
Mert van kinek, azt az illatozó kávét az ágyába vinni.
De ha mégis, magányossá változik a sorsod…
Ha a gondot, mint kéretlen terhet egyedül hordod.
Meglásd, nem csak nehézséget, de erőt is ad hozzá az élet…
De csak akkor, ha megtalálod mindenben a szépet.
Látod, a nap Rád is ugyan úgy süt, mint másra…
Arra ne is gondolj, hogy itt az idő az elmúlásra.
Nem csak a palettán van fekete és fehér…
Ez a két élettelen szín, mint a mulandóság, mindenkit elér.
Mint ahogy nincs tűz, mely örökké lobogna…
Ne hidd azt, hogy fényét más világok felé ontja.
Lásd folyó sincs, mely örökre megmarad…
Van, ami miattunk, de előbb-utóbb minden forrás elapad.
Nincs és nem is volt olyan érzelem, mely örökké él…
A harag is érzelem, hidd el, idővel megbékél.
Mint ahogy, nincs az a szerelem, ami el nem vetél…
A gyűlöletet is, elkoptatja a szél.
Öröm, melyet nem fagyaszt jéggé a tél…
Bánat, melyből nem űz gúnyt a remény.
A fényünk egyszer kialszik, de a sötétség sem örök…
Élet és halál, lásd ők is csak eszközök.
Mert mindig is volt és lesz változás…
Ő az egyetlen, mely mindig tombol szüntelen.
Ami meg nem alkuszik soha, hiába hiszi a sok ostoba…
Minden, mi létezik, örökre úgy marad.
Mert bármit is teszünk ellene, mindig lesz új a nap alatt.
€$@ß@
Szeress szenvedéllyel…
Szeress szenvedéllyel…
Minden bizonnyal több fájdalomban lesz általa részed, mint örömben.
De Mi mégsem akarunk, lemondani erről az élményről.
Mert aki sose szeretett igazán, az nem is fogja megtudni, mi az Élet.
€$@ß@
2011. március 27., vasárnap
Nézlek, érezlek, átérezlek...
Figyelj Kedvesem...
Mikor Rád tekintek, nem csak Rád tekintek.
Ott van körülöttünk a világ, mi közben ott vagyok melletted Én.
Nem csak nézlek, érezlek, átérezlek.
Te ott vagy, egy képzeletbeli kör közepén.
Milyennek látom a világot..?
Olyannak, amit Te sugárzol a világ felé.
Ragyogj, s akkor a világot Én is ragyogni látom...
Mert ha felhő takar el, akkor számomra is sötét lesz.
Van, hogy féltelek a világtól...
Mert Te a világot, magadban hordod.
Ha csak Engem látnál, Engem hordoznál Magadban...
Akkor azt sugároznád, ami belőlem árad...
Örökké ragyognál.
€$@ß@
2011. március 24., csütörtök
Néha félre kell dobni a büszkeségünket...
Átlátszó gondolatok...
Ahogy múlik az idő, már nem fontos, hogy mi, miért történt...
A dolgok egyszerűen csak voltak, és kész.
Egy idő után, már nem érdekes, hogy ki volt a hibás...
Nem elemezhetünk ki mindent százszor...
Ami megtörtént...
Ki miatt..?
Miért..?
S hogyan alakultak igy a dolgok..?
Tudod Kedvesem...
Néha érdemes egy pillanatra elfelejteni ezeket a kérdéseket...
Hisz rég elvesztette a jelentőségét.
Néha félre kell dobni a büszkeségünket...
Belátni, hogy mindketten hibásak voltunk és megtanulni kimondani...
Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy és leszel.
€$@ß@
Szólj és Veled megyek...
Átlátszó gondolatok...
Ha egyszer még is úgy érzed, hogy ki akarsz sétálni az életemből...
Szólj és Veled megyek.
€$@ß@
Míg világ a világ...
Átlátszó gondolatok...
Milyen is lehet az igazi szeretet..?
Olyan talán, ami mindent megbocsát..?
Vagy talán az igaz szeretet nem hagyja magára a rosszat..?
Próbál javítani rajta..?
Nem, hiszem..!
Az igaz szeretet nem megbocsátja a rosszat...
Nem kitart fájdalom árán is a rossz mellett...
Nem javítani akar rajta.
Az igaz szeretet a rosszat is megszereti, mert ahhoz a másikhoz tartozik.
Hiába látja az egész világ rossznak, keserűnek...
Neki akkor is a legjobb marad, míg világ a világ.
€$@ß@
Egy pillanatra, megáll a szív...
Ha megtaláljuk a keresett kincset, az hatalmas öröm.
De sokkal nagyobb boldogság keresés nélkül, váratlanul rátalálni.
Rég látni vágyott tájakra utazni, nagy boldogság...
De mikor váratlanul tárul szemünk elé a csoda...
Akkor földbe gyökerezik a lábunk.
Olyankor az ember megdörzsöli a szemét...
Még meg is csípi magát, ébren van, vagy csak álmodik..?
Erről a szépségről eddig senki nem mesélt.
Azt hiszem, a várt csoda, amire készül az ember, ami elé megy...
Az kicsit mindig csalódást hoz, mert a képzelet többet remél.
Felkészülten várakozni a szerelemre, az gyönyörűséges lehet.
De ha olyankor jön, amikor a képzelet nem fest róla képet...
Amikor nem remél, akkor földbe gyökerezik a lábunk...
S egy pillanatra, megáll a szívünk.
Mert váratlanul jött, nagyon megbecsüljük...
Óvjuk, dédelgetjük, nehogy tovaszálljon...
Mint a mesébe illő táj látványa.
S mert bár nem számítottunk rá, megkaptuk...
Csodássá tette az életünk.
Megváltoztatott mindent.
€$@ß@
2011. március 20., vasárnap
Melletted ébredni...
Jó néha sötétben a Holdat nézni...
Hosszan egy távoli csillagot idézni.
Jó néha fázni, semmin elmélázni...
Tavaszi esőben olykor bőrig ázni.
Jó néha magamat csak úgy elnevetni...
Sírni ha fáj, s a félelemtől remegni.
Olyan jó élni, érezni, szeretni...
De mindennél jobb, szeretve ébredni.
€$@ß@
Ölelni Téged örökké...
Talán ez, azaz érzés, amit nem szabad szégyellni…
Szerelmes vagyok…
Te vagy a mindenem, akár helyes, akár nem…
S talán, Neked is Én vagyok a mindened.
Szeretlek.
Egyek vagyunk, s ez ellen nem lehet mit tenni…
Nem is akarnék.
Csak ölelni Téged örökké.
Veled akarok lenni ma, holnap és egész életemben.
Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen.
Mert ez a szerelem, egész életünkre szól.
€$@ß@
2011. március 18., péntek
Álmodj Királylány...
Kedvesem...
Gondolkodtál már azon...
Milyen érzés lehet az, ha valaki olyan érint meg...
Aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál...
Hozzád ér, Te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van..?
Mert Én tudom milyen érzés ez...
Ezért is érzek ellenállhatatlan vágyat arra, hogy amikor csak tehetem...
Hozzád érjek.
€$@ß@
2011. március 17., csütörtök
A többit, úgy is tudod...
Jó reggelt Kedvesem...
Mikor reggel kinyitod a szemeid...
Álmos tekinteteddel bűvölöd a kávés poharad...
S az elhatározást tett követi, hogy felhívj...
Nevezz a nevemen...
Beszélj Velem könnyed hangon, ahogy mindig is beszéltél...
Nevess úgy, ahogy önfeledt pillanataidban nevetsz...
Mosolyogva gondolj Rám...
Emlegesd fel a Nevem a nap minden órájában.
Ne árnyékolja be semmi a hangulatod, amikor szóba kerülök.
Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Az hogy nem látják Rajtad, még nem jelenti azt, hogy nem kell Rám gondolnod.
Várj Rám, itt vagyok a közeledben...
Egészen közel...
A többit, úgy is tudod...
€$@ß@
Mindenek felett...
Ismerek egy erdőt egy hegyet...
Egy utcát egy teret.
Ismerek egy házat s benne egy szobát...
Egy nyikorgó ajtót egy reccsenő padlót.
Ismerem a kettőnk közötti csendet...
Azt az illatos bőröd , s azt a gyengéd kezed.
Ismerem az álmunk, melyben elmerülünk...
A vágyunk, mitől megszépülünk.
Ismerem a lélegzetvételed, a (rövid) ébredésed...
S Nekem, ez mindennél többet jelent.
€$@ß@
2011. március 13., vasárnap
A bölcsőnktől a koporsónkig...
Időt kell szakítanunk a boldogságra...
Különben utazásunk csak egy száguldás lesz egy gyorsforgalmi úton...
A bölcsőnktől a koporsónkig.
Pedig van bőven parkolóhely a nap alatt.
€$@ß@
2011. március 7., hétfő
A hatodik napon... Nőnapon..!
Mit is nyújthatnék, ezen a Rólad, Rólatok szóló napon, Nőnapon...
Fogadjátok sok Szeretettel...
Bennem lakoztál, paraZitám voltál, oldalamon csüngve lüktettél, észrevétlen.
Vártalak...
Kitépett testemből a Mindenség Atyja.
Gyúrt és dagasztott...
Nem pihent, míg bordámból, Nőmmé alkotott.
Felemelte csípőd, belé harapott, majd felhördült ijedten...
Eredj innen szajha..!
A földhöz csapott.
De csorgott már száján, mit az imént kóstolt...
Felemelt, simogatott újra...
Tökéletes pőrén bocsátott az útra.
Már vártad, hogy ébredjek, ott álltál védtelen.
Magányom enyhítőn, húsommá váltál.
Küldött a Teremtő...
Belém bújtál, kitöltöttél, bűnbe vétlenül vittél...
Kérges tenyerem szántja a tested, vágyam enyhítőn...
Életem lettél...
€$@ß@
Oda lettünk elrendelve..?
Szoktál néha képeket nézegetni magadról, s meglátni egy idegent a háttérben..?
Ez elgondolkodtató...
Vajon hány idegennek vannak képei Rólad s Rólam.
Hány és hány ember életének és mennyi pillanatának lettünk részesei..?
Részeseivé váltunk életüknek, mikor valóra vált az álmaik..?
Vagy ott voltunk, mikor az álmaik elvesztek..?
Próbáltunk belekerülni a képbe..?
Vagy eleve oda lettünk elrendelve..?
Vagy csak meglepetésszerűen ért minket..?
Csak gondolj bele...
Úgy lettünk életüknek része, hogy lehet, nem is tudtunk róla.
€$@ß@
Ne akarj mindenkinek megfelelni...
Kedvesem...
Én sem ismerem a sikerhez vezető utat...
Viszont azt tudom...
Kudarchoz vezet, ha mindenkinek próbálsz megfelelni.
€$@ß@
Van, hogy semmi sem sikerül...
Nem vagy tökéletes lány.
A hajad sem áll mindig jól és gyakran elbuksz.
Néha ügyetlen vagy, s néha romokban hever a lelked.
Van, hogy vitatkozol Velem, s vannak napok...
Amikor úgy érzed semmi sem sikerül.
De ha egyet hátra lépsz s jobban belegondolsz ...
Akkor érezheted, ez a különlegesnek hitt élet, a Valóság...
S az is lehet, de csak lehet, hogy szeretsz tökéletlen lenni.
€$@ß@
2011. március 5., szombat
Ha hallasz...
Egy síró kisgyerekként indultam, de tudtam felnövök...
A szülők szava felnevelt, megvigasztalt, ne félj kölyök.
Ha bánt az élet okkal teszi, nem öl meg csak erősít...
Ha megértésből építkezünk, úgy születik erős híd.
De mégis tudom gyakran mentem önfejűen előre...
Csak vitt az út és nem hallgattam barátokra, szülőkre.
A szerencsém elhagyott, minden kettévált a homályban...
A mocsárban feküdtem, miért nem vettem észre korábban.
Hányszor kellett letérnem az útról és eltévednem...
És hányszor kellett megígérnem, soha többé az életben.
Mond hányszor hagytál magamra a semmiben és csak nevettél...
Tudod hányszor sírtak miattam, és nem szóltál, nem szerettél.
Hányszor könyörögtem fohászkodtam szólj ha hallasz...
Mégsem válaszoltál, máig nem tetted ezt meg de hallgatsz.
Legbelül az álmaimban már szebb a kép a világról...
Gyermekkorom gyere vissza!
Már nagyon hiányzol!
Ha hallasz, Melletted bátrabb lennék én...
De félek, ez csak egy emlékkép.
Millió bezárt ajtó vár, és engem is visz az ár.
Melletted bátrabb lennék én...
De félek, ez csak egy kósza kép.
Millió bezárt ajtó vár, és engem is visz az ár...
Végre én is látom már, hogy te vagy itt szívtelen...
Azt hogy nekem fontos vagy többé már nem színlelem.
Ha eszembe jutsz néha még szem nem marad szárazon...
A múltunk emlékeit most már könnyeimmel áztatom.
De várhatom, hogy átérezd, hisz fogalmad sincs róla még...
Ha megint felhoznám a múltat tudom már nem volna szép.
Feldolgoztam, nehéz volt, de segíts hogy ha hallasz...
Hogy ha figyelsz, és ott legbelül az emlékek közt tartasz.
Segíts kérlek abban most, hogy el tudjalak feledni...
Mert hiába is döntöttem el, tudjuk, hogy ez nem ennyi.
A búcsú könnyű lenne, mégis megszakad a szívem...
Az eszem hozzád oda húzna, de valami eltaszít benn.
Tudom, hogy ez nem múlik el, és úgy írom meg ezt a sort...
Hogy tiszta rólunk előttem a kép, pedig már nem ma volt.
Legbelül az álmaimban szebb a kép a világról...
Boldogság gyere haza!
Már nagyon hiányzol!
Ha hallasz, Melletted bátrabb lennék én...
De félek, ez csak egy emlékkép.
Millió bezárt ajtó vár, és engem is visz az ár.
Melletted bátrabb lennék én...
De félek, ez csak egy kósza kép.
Millió bezárt ajtó vár, és engem is visz az ár...
Forgolódom éjszakák óta, farkas szemet nézek az ablakkal...
Nincs kedvem emberek közé menni meg jó pofizni sem nappal.
Csak a párnám vár rám, bár már látnám, hogy itt kelsz velem minden reggelen...
De még kapcsolatom sem volt igazán, nem szárad szerelem lelkemen.
16 voltam, a szüleim váltak, és gonoszok vártak a teremben...
A jelenben álltam, nem találtam, csak álmomban láttam szerelmem.
Pedig hányszor vágytam, akartam ezt, oly sok magányos éjjelen...
Ha elképzelem, hogy így döglök meg egyedül, elönt a félelem.
Ha iszik az ember, mondta anyukám, akkor igazán őszinte...
Én nevetve sírtam, bár csak egyszer ittam magamat földszintre.
A lányokkal nem volt szerencsém, ők nem szedtek és én nem szedtem fel...
Későn érő típus vagyok, 27 évesen vesztettem el.
Annyi bú és bánat támadt rám, a legtöbbször csak nyeltem...
De picit könnyeztem, mikor a 18. szülinapom el lett felejtve.
A jó hova lett eltemetve?
Nem dereng, csak fekszem elmerengve...
Életkedvem gyere haza, vagy jöjjön aki egy kicsit szeretne.
Ha hallasz, Melletted bátrabb lennék én...
De félek, ez csak egy emlékkép.
Millió bezárt ajtó vár, és engem is visz az ár.
Melletted bátrabb lennék én...
De félek, ez csak egy kósza kép.
Millió bezárt ajtó vár, és engem is visz az ár...
Ha hallasz gyere még, kérlek szólj hozzám.
Még élek...
Még várok...
Ami elmúlt minden szép és jó volt...
Minden, ami csak az életről szól.
Gyere vissza, amíg az érzés itt van...
Hiányzik, nélküle már nem bírtam...
Én.
Bárcsak újra megélhetném...
Amikor úgy érzem...
Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzem, összeomlik a világ...
Mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljak közömbösen, és hagyjam megtörténni azt...
Aminek nem lenne szabad megtörténnie...
Mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen.
Persze hiába várom...
Szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését...
Mert amikor felnézek, minden változatlan.
A környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be...
Az autók színes-fényes áradata szakadatlanul dübörög tovább...
S az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve.
Mintha mi sem történt volna.
Néha az ilyen világvég-érzéshez...
Nem is kell, hogy valami szörnyű tragédia történjen.
Néha elég egy mondat.
€$@ß@
2011. március 4., péntek
Te szeress szenvedéllyel...
Tiltott csillagot szerettem, ki a partra űzve ott hagyott...
Az égi semmi habja elkapott, játszott Velem, s visszadobott.
Nem is tudom, miért vezekeltem, mint minden, szisszenő talány...
Ne futottam Előled, ki lenn a parton, e süppedő parton Rám talált.
S nem féltél Te sem, nem futottál Előlem, inkább csitítottad a szenvedést...
Könnyes szemeddel szorítottál magadhoz, merészen, mint a kést.
Vakmerő voltál, Magadnak ítéltél, mint holtak lenn az éjszakát...
Vállam segítette gyenge vállad, ha Magad már nem bírtad tovább.
Én nem kívántam megszületni, a semmi szült és szoptatott...
De Te szeress szenvedéllyel és kegyetlen, mint halottját az itt hagyott.
€$@ß@
A tűz Benned él....
Bennem is először a vak vágy élt a melegségre.
Míg hibát-hibára halmozva megtaláltam az utam, mely a tűzhöz vezetett.
€$@ß@
2011. március 1., kedd
Érted...
Tudom, hogy minden küzdelem során tanultam valami újat.
De sajnos a legtöbb lecke, túl sok szenvedést okozott.
Viszont sohasem éreztem, hogy fölöslegesen vesztegettem az időmet...
S hogy hazugságért harcolok.
A győztesek nem követik el kétszer ugyanazt a hibát.
Ezért olyas valakiért tettem kockára a szívem, akiért érdemes volt.
Érted...
€$@ß@
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)