Álmatlan álmodom...

Mostanában megint rosszul alszom.

Talán az utóbbi időben ért stressz, amit én okoztam magamnak és másoknak...

Nem tudom.

Igazából, nem zavar.

Szokatlan, hogy folyton álmodok...

És mindig felébredek..

Nem rossz álmok, inkább érdekesek...

De nem hagynak aludni..

Sokak szerint furcsa, hogy ennyire élénken emlékszem az álmaimra.

Pedig egy este többször is álmodok...
Bár tudom, hogy mindenki álmodik éjjel.
De nem biztos, hogy emlékszik rá,
Olvastam, attól függ,
melyik alvási ciklusban ébredünk fel...
És persze álom az álomban, hogy egy álmatlanságról szóló cikkről álmodtam...
Néha próbálom megfejteni..
Utánanézek itt, ott...
De sokszor van, hogy az előző napi cselekvések, gondolatok, tettek köszönnnek vissza extrém helyzetekben...
Álmodtam havas tájról, esküvőről, pedig egyen már túl vagyok...
Új barátokról, helyekről ahol eddig sosem jártam...
Más emberek helyében, akik valaha létezhettek és az ő életüket éltem egy rövid ideig.
És vannak álmok, amik valóra váltak...
Ezek alaposan megijesztenek, amikor valóra válnak...
De ez hozzátartozik kicsit Őrült lényemhez asszem...
Néha úgy érzem, le kellene írnom őket, de az mégsem ugyanaz...
Nem tudom, de lehet, hogy nem is akarom, 
szavakban visszaadni őket...

Végtelen Adventek

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,

S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon...

Vajon... kialszik-e a fény a szemedben?

Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?

A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,

Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,

Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,

Megakarták mérni Isten igazságát,

És nem értették Isten Golgotáját...

És nem értették meg Isten Történelmét.

És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.

Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige

Alázatosan jött le szolgálni ide.

S végigjárta minden lépését az útnak...

A próféciák is mind-mind ide futnak -

- De itt van kezdete már a másik útnak.

Később megértették, s szerte a világon,

Évente új várás indul, új karácsony.

Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége,

Indulunk ismét a köznapok elébe...

A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,

De aki megérti Isten Golgotáját,

Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.''

Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!

És amikor zsendül a fügefa virág:

A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG!

Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,

Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.

Vedd füledbe szavát, igéretét zengőn

Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön!

A szerelem jó, a szerelem fáj...

Aki szakállal hordja a szemüveget,

Biztos nagy tudósa a léleknek,

S tudja jól, ha az imádott szempár nem mosolyog,

Jaj, a földre zuhannak a csillagok!

Nincs itt baj, hidd el nekem,

Megyünk át az életen,

Néha jó, aztán megszokjuk már.

Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál,

Tőr a szívben, máris meghaltál.

S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul,

Az összes óceán vize túlcsordul

Nincs itt baj, hidd el nekem,

Csak megyünk át az életen,

Néha rossz, aztán megszokjuk már:

A szerelem jó, a szerelem fáj,

A szerelem szép, a szerelem fáj,

A szerelem jó, a szerelem fáj.

Személyiség vagy Egyéniség?

Ha nem dobod el a személyiségedet,
akkor nem találhatod meg az egyéniségedet.

Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba.

A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba.

A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként.

Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló.

Az oroszlán egyedül jár!

A birkák mindig tömegben élnek.
Abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak.
A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát.
Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad.

De egyedül?

Csak az oroszlánok járnak egyedül.

Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik!

Csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled.

Kapsz egy személyiséget.
Egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.

A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei.

A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.

Láss túl a láthatáron...

A felhő nem tudja, miért éppen erre száll,
s miért épp ily sebesen.
Érzi a késztetést:

Most erre van az út.

De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött.

S tudni fogod te is.

Ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.

Sorsod vagy az Életed...

Fontos, hogy tudd!

Csakis olyasmiért érdemes harcolni, amin áldás van.

Áldás pedig azon van, ami a Sorsod.
S nincs azon, ami csupán az Életed.
Egy nehéz Sors áldott lehet és boldog.
Egy könnyű Élet boldogtalan, vacak és szorongásokkal teli.

Testedből és lelkedből...

Az anya nem csak testét adja gyermekének,

lelkét is a magáéból építi fel.

Mondd, mit teszel, ha...

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod?

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?

Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?

Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?

Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál?

Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?

Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár?

Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?

Ha szerelem nélkül mész végig az úton...

Tudom, hogy közhely.

De a szerelem szenvedély, megszállottság,
mely nélkül nem lehet élni.

Azt mondom, légy fülig szerelmes.

Olyat találj, akit őrülten szeretsz és aki ezt viszonozza.

Hogy találhatsz rá?

Hagyd az eszedet, hallgass a szívedre.

Mert most nem dörömböl.
Az az igazság, kicsim, hogy enélkül nincs értelme élni.

Ha szerelem nélkül mész végig az úton, 
akkor egyáltalán nem is éltél.

De meg kell próbálnod.

Különben nem is éltél.

Ha...Akkor...

Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,

Ha a tükörben fáradt az arcod,

Ha fáj, amit el kellett engedned,

Ha életed álmát nem te teremted,

Ha múltad sebeit feltéped éppen,

Ha elcsüggedtél ebben a létben,

Ha nem repít tovább a vágyad,

Ha nem érzed hozzá a szárnyad,

Ha bűntudat kínoz az útért,

Ha könyörögsz további hitért,

Ha ítélkeztél magad felett,

Ha nem látsz napot a felhők felett,

Akkor tudd, hogy ott vagyok veled,

Akkor gyere, és nyújtsd felém kezed,

Akkor hagyj csak ott minden hibát,

Akkor gyere és mondd el, mi bánt,

Akkor, ha akarod, hallgatok,

Akkor nevethetek és játszhatok,

Akkor öltözz, hogy sétáljunk egyet,

Akkor tudd, hogy béke van benned,

Akkor lehessek fény a vállad felett,

Akkor lásd meg saját mély gyökeredet,

Akkor erős faként az égig nyújtózz,

Akkor erőt meríts az újabb úthoz.

Ha a jövőt már nem féled,

Ha a pillanatot átéled,

Ha belélegzed a fényedet,

Ha megéled isteni lényeged,

Ha boldogan, magasan szállsz,

Ha tükörben ragyogást látsz,

Ha örömed az égig ért,

Ha elértél egy újabb célt,

Ha táncolni, nevetni vágysz,

Ha ehhez épp új társra vársz,

Ha szárnyalni tudsz a széppel,

Ha együtt repülsz épp a léttel,

Akkor gyere és mondd el nekem,

Akkor segíts, hogy veled együtt legyek,

Akkor fogd át mindkét kezem,

Akkor te mutass példát nekem,

Akkor világíts át a vállam felett,

Akkor megérthetem, amit kellett,

Akkor hisszük az isteni sorsunkat,

Akkor meglátjuk újra az utunkat,

Akkor megérezzük, hogy merre, hová,

Akkor együtt repülhetünk tovább.

Akkor közösen vagyunk angyalok,

Akkor fényünk mindenen átragyog.

We are the world

Csillag születik...

Balogh Brigitta Szerelem fáj

Balogh Brigitta

Csillag született... Szerelem fáj...

Mit gondol az értelem,

Ha lelkem védtelen,

Szívemben érzem még a tőrt (ahol).

Mond, mi ez az érzés?

Mi ez az érzés?

Oly keserű érzés?

S ez, észbe tart.

Gyötör a kérdés.

Én szeretem őt!

De a szerelem fáj!

Mert a szívemet összetörte, más ezerszer már.

Én akarom Őt,

Ki sohasem bánt.

De idebent százegy ajtót, még a múlt bezárt.

Várj rám!

Veled érzem új nap vár.

Várj még!

Amíg a tegnap messzire száll.

(Adj időt!)

Adj időt!

Annyit ne kérdezz

Ne kérdezz

Adj időt

Míg újra érezz

Adj időt

Várj, ne kérdezz.

Ne kérdezz

Adj időt

A szerelem fáj.

Szeress...

Kopott, sárgult külvilág

Az idő, össze-vissza jár

Régi emlék reményt nem talál.

Régi emlék visszajár

Halvány fénnyel lobog már

Minden mi volt, vele olvad már.

Sok régi szavad feldereng, mintha itt lennél.

Bár elfújta a szél.

Mindent s bármennyit megér,

Azt mondom bárcsak itt lennél!

Az érzést visszakaphatnám,

Jobban vigyázhatnék rád.

Évek, napok, hónapok

Mit többé meg nem kaphatok.

Kell hogy szeress, ölelj át!

Kifordított igazság

Rémálomból valóság

Tegnap egy álmunk eltűnt,

Hogy mindenen túl, együtt.

Hogy jobb emberré váljunk,

S mindig csak ránk vigyázzunk,

Most is csak az érzést vágyom:

De nem kell már bármi áron.

Sok régi szavad feldereng, mintha itt lennél

Bár elfújta a szél.

Csak várok.

Mindent s bármennyit megér,

Azt mondom bárcsak itt lennél!

Az érzést visszakaphatnám,

Jobban vigyázhatnék rád.

Évek, napok, hónapok ,

Mit többé meg nem kaphatok.

Kell hogy szeress, ölelj át!

Sok régi szavad feldereng, mintha itt lennél

Bár elfújta a szél.

Ruhánkon fény csillog,

De szemünkben fájdalom

Nincs igaz szó, nincs vigaszság

Csak a megvető szánalom

Évek, napok, hónapok

Mit többé meg nem kaphatok

Csak egyet kérnék még,

Hogy szeress ölelj át!

Hinni Álmainkban...

Amíg hiszünk álmainkban, nincs semmi, ami a véletlen műve lenne.

Semmi sem véletlen, nem a vakszerencse hajtja, hanem egy olyan elv, amely mindnyájunkat elvezet a kristálytiszta megértéshez.

Ezer és ezer "véletlen egybeesés" és jó barát siet megmutatni az utat, amikor túl súlyosnak látszanak a nehézségek ahhoz, hogy egyedül megbirkózzunk velük.

Mert igen is nagyon sokan állnak, mellettünk.

Olyanok, akik már megjárták az előttünk álló utat és olyanok is akik még hezitálnak, és csak az első lépésre várnak.

A nehézségeknek, az egyetlen okuk, értelmük és céljuk, hogy legyőzzük őket.

Hát nem ez az emberi természet titka?

Hogy a korlátokra fittyet hányva, bizonyítsuk végtelen szabadságunkat?

Nem a kihívás tesz próbára minket, nem a kihívás határozza meg, kik vagyunk, és mivé leszünk, hanem a mód, ahogyan szembenézünk, a kihívásokkal.

Hogy egyetlen fellobbanó gyufalánggal megsemmisítjük álmainkat, vagy lépésről lépésre újra építkezünk belőle, amíg végre kivívjuk szabadságunkat.

A gondok célja, hogy felülkerekedjünk rajtuk.

A szabadságunk célját, már ismered.

Őrült Vágy, ami elkísér minket, szerelmünk rögös útján.

A kérdés egyszerű:

Megbízunk-e a másikban annyira, mint ahogy Ő megbízik bennünk?

Én is hibázhatok...

A szülő nagyon sok hibát követ el.

Az egyik az, hogy soha nem vallja be a gyereke előtt,

hogy ő is emberből van, és hibázhat.

Ezért soha nem kér bocsánatot.

Az én 10 parancsolatom...

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Önmaga előtt.

Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit!
És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket!
Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

Tartsd tiszteletben a saját érési idődet!
A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát.
Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős.
Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre.
Ide vezet az önzőség.
Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

Vesztesekre márpedig szükség van.
Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod.
Ők a viszonyítási pont.
A nullák így töltik be végül küldetésüket.

Másra támaszkodni mindig veszélyes.
Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út.
De a támaszték eldőlhet.
Tudod mit?
Támaszkodj magadra!

Merj szembenézni a saját tükörképeddel!
Ez az első lépés a talpra álláshoz.
Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett.
Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul.
Ne válassz magadnak újabbat!
A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

A gyengeség valójában gyávaság.
A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás.
Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

Hangtalan mesék...

Mikor kezünk összeér

ajkunk szerelemről mesél

hangtalan szavakkal

néma imádsággal

veszett vágyakkal

selyem-suhogással

bársony takaróval

szelíd öreganyóval

bottal topogóval

bölcsen mosolygóval

élettel

álommal

mesével

valóval

szívből szólóval

szívnek adóval

mikor kezünk összeér

szemed szememhez ér

hangtalan szavakkal

végtelen vágyakkal

szerelemről mesél..

Így kell lennie...

Szerintem, lesz még ez másképpen.

Az emberek egyszer megundorodnak ettől az eltorzult világtól és akkor nagy fordulat következik.

Ez pedig csak a valódi értékek irányába történhet majd.

Így kell lennie...

Mit vétettünk?

Ez a világ, kígyót békát Ránk kiállt.

Mondja meg hát ez a világ szemünkbe.

Mit vétettünk, egész életünkbe?

Emelt fővel...

Amikor azt hiszed elfogyott, s nincs már több erőd.

Amikor azt érzed, ez, tovább nem mehet, emelt fővel élni nem lehet.

Összetört a bánat, ezernyi gond közt, homályban élsz, feladnád már, nincs tovább.

S mégis, valami itt tart.

Nem tudod miért, nem tudod kiért?

Legyűröd a gondot, lassan-lassan talpra állsz.

Az életet nem te adtad magadnak, hát nincs jogod, hogy feladjad.

Az ember megmarad a holnapnak, akkor is, ha gyötri a bánat....

Nem vagyunk egyformák..

A FÉRFIAK NEM NŐK!  A NŐK NEM FÉRFIAK!

Tudom, elsőre ostobán hangzik, de nem vagyunk egyformák.

Míg a nők emocionális gondolkodásúak, mi férfiak gyakorlatiasak vagyunk, és szeretjük önállóan megoldani a problémáinkat.

Ha ez még sem menne, az oldalbordáink hajlamosak kész megoldásokkal ostromolni minket, s azt hiszik, hogy ettől nem érezzük magunkat elég férfinak.

Önbecsülés, büszkeség.

Míg a nők mindent kibeszélnek, mi hallgatunk, gondolkodunk, megoldunk.

Míg a nők „hisztiznek”, addig mi cselekszünk.

Amikor azt mondják, "Cica fáj a fejem", akkor nem azért mondják, hogy azt mondjuk, menj és vegyél be egy fájdalom csillapítót.

Honnan kellene nekünk azt tudnunk, hogy Ők szeretetre vágynak?

Mi gyakorlatiasak vagyunk.

Ha szeretetre vágysz, és Én nem veszem észre, gyere, és ölelj meg!

Ennyi.

Ha nekem fáj a fejem, nem biztos, hogy babusgatásra vágyom.

Mi (talán) egyenesebben fogalmazunk, nem „hátulról mellbe”.

Meg kellene érteni végre, hogy meg kell tanulnunk egymást kezelni.

Nem csak a párunkat kell ismernünk, hanem a másik nemet!

Értékeljük nagyra egymást.

Őszinte dicsérettel, megértéssel, sokkal többet és jobban tudjuk motiválni egymást.

Amit tennünk kellene, a párunkat a legapróbb dolgokért is megdicsérni.

„Milyen szép rendet raktál! De édes vagy, hogy elhoztál.

Nahát, én is kapok kakaós csigát! De jó, hogy gondoltál rám!”

Ha viszont valamit esetleg nem úgy tesz, mint ahogy mi azt elképzeltük, legalább a segítő szándékot értékelnünk kellene.

Ezen a téren vannak még hiányosságaink.

Saját tapasztalatból tudom.

„Örülök, hogy ezt meg ezt megtetted, ha azonban legközelebb teszed, kérlek ezt meg azt is tedd, vagy így meg úgy még jobb lenne!”

Így nem érzi azt, hogy hibázott.

A következő alkalommal pedig alig fogja várni, hogy örömet okozhasson azzal, hogy azt a bizonyos dolgot az általam kedvelt formában teszi.

Ha valóban úgy érzem, hogy ellenem tett valamit, azonnal elgondolkozom.

Vajon nem bántottam meg valamivel?

Vajon nincsenek éppen problémái, ami miatt nem tudott eléggé figyelni?

Vajon én megtettem mindent, hogy az adott dolgot helyesen kezeljem?

Vajon én hogyan tudnék segíteni neki?

A "ne viselkedj gyerekesen" helyett a "Viselkedj érett felnőtt módjára" és a

"Ne hazudjon önmagadnak!" helyett a "Legyél őszinte önmagaddal" – mondatokat választanám.

Azt hiszem a pozitív megfogalmazásnak nagyobb ereje van, mert arra segít fókuszálni, amit akarunk, nem pedig arra, amit nem akarunk.

A gúnyos megjegyzés mögött mindig hatalmas félelem és komplexus van, ami persze társunkban is erősíti ugyanezeket az érzéseket, és még kisebbségi komplexust is kialakíthatunk benne.

Na és persze azt fogja érezni, hogy értéktelen.

Férfi lévén szeretem elemezni a Nőket és a gondolkodás-módjukat.

Szeretek tanulni tőlük, és szeretem azt is, ha megértenek.

A kommunikáció elengedhetetlen!

Ne törekedjünk minden áron arra, hogy megértessük a másik nemmel a lényegünket.

Egyszerűen csak legyünk önmagunk.

Ha akarják, majd rájönnek!


Ez mindkét nemre vonatkozik!

Bújócska...

Amikor már nem tudod, nem az Igazságot keresni.
Amikor már nem vagy képes, nem az Utadat járni.
Na akkor fogsz elindulni, a szavakon túlra.
Az ígéreteket hátrahagyva, immár az Önmegváltás felé.

Van egy érzés ugyanis, amely egyre sürgetőbbé, türelmetlenebbé válik Benned.
Ez az érzés észrevétlenül, döntésre kényszerít.
A kérdés egyszerű.

Akarsz-e továbbra is magaddal és szüntelen küzdelemben állni a világgal azért, hogy elfogadásra találj, vagy megkeresed inkább Tiszta Önvalód Útját?

A félelmet választod, vagy pedig szövetséget kötsz végre Önmagaddal?

Mindaz ugyanis, ami az embert szenvedésre és vergődésre bírja.
Nem más, mint a szeretetlenségtől való félelme.
Ha azonban Te ismered az Egységet és éled azt, viccként fogod fel e földi állapotokat, hiszen tudatában vagy annak: minden, ami nem Szeretet, az csak illúzió.
Az emberi elme találmánya azért, hogy feledésre csábítson bennünket, földi halandókat.

Ha pokolként éljük meg a fizikai síkon kirajzolódó mindennapokat - az csak arra jel, hogy sikerrel vert át az egónk, miközben szorosan bekötötte harmadik szemünket, és lakattal rázárta az ajtót a szívünkre.

Játék az egész.

Bújócska.

Komolytalan.

Csak az elme vesz rá minket arra, hogy elhiggyük.

"Vérre megy" a küzdelem.

Nézz szét a világban:

Az ébredezési folyamat felgyorsult.

Egyre többen törnek ki a matéria fogságából.

Egyre többen vágynak felismerni igaz természetüket.

Nem véletlen ez, hiszen feléltük a Föld tartalékait.
Jobban kell az összefogás, mint bármikor korábban.


Hagyjuk hát abba a játékot, és térjünk végre Haza.
Így talán van esélyünk arra, hogy áramló harmóniánk, meggyőzhesse Földanyánkat.

 Van értelme küzdeni...

Boldogságra születtünk...

A reggel a legfontosabb.
Az ébredésed.

Mire ébredsz?

Jársz a régi, megszokott utadon, kizárva az újat, pedig elágazások mindig vannak előtted.

Új élményeket, új tapasztalatokat hozók.

Azt hiszed, a régi, a bevált -legyen bár fájdalmas, legyen bár tévedésekkel teli, mégis csak egy biztonságos terep.

De ha biztonságos, akkor miért érzed mégis rosszul magad?

Miért vagy üres, csalódott, miért látsz sokszor reménytelennek magad körül mindent?

A lelked másfelé menne, a lelked szárnyalni szeretne, a fejed, az elme, az, ami a régi úton tart.

A fejed, az elme, az ego az úr feletted.

Pedig ők csak szolgák, a lelked szolgái.

Csak eszközök, hogy te az lehess, aki vagy.

Olyan dolog ez, mintha a számítógéped önálló életre kelne, s nem az jelenne meg a képernyődön, amit olvasni szeretnél, hanem azt jelenítene meg, amit ő akar.

A számítógép lenne az úr.

Tekints úgy az elmédre, mint egy számítógépre!

Az elmében csak az van, amit te beletáplálsz, csak azt jeleníti meg, amire te beprogramoztad.

Kezd most el másképp, mint eddig tetted.

Mindegy, hány éves vagy, a lélek kortalan, fókuszálj a boldogságra.

Azokat a pillanatokat, azokat a helyzeteket, eseményeket figyeld, melyek megsimogatják a lelked, amikor jó érzés jár át, amikor melegség támad benned.

Boldoggá tehet, ha boldoggá teszel valakit, boldoggá tehet, ha rámosolyogsz valakire, s ő visszamosolyog.

Boldoggá tehet a lakásod hangulata, a ragyogó nap, a színes világ, ami körülvesz.
A boldogság nem nagy dolgokon múlik.
A boldogság apró dolgok összessége.
Amíg az emberfia, lánya nem veszi észre ezeket az apró morzsákat, nem szedegeti össze, mindig éhes marad a boldogságra.

Mindig azt fogod vonzani magadhoz, amit az életedről gondolsz.
S mindig mindenben igazad lesz.
Ha azt mondod:

Jaj, hogy én milyen szerencsétlen vagyok!

Biztos lehetsz abban, hogy az univerzum összes ereje azon fog munkálkodni, hogy te valóban szerencsétlen lehess.

Ha azt mondod:

Óh, ma is csodákra ébredtem, csodás napom van!

Biztos lehetsz abban, hogy az univerzum összes ereje azon lesz, hogy csodálatos napod legyen.

Az élet ilyen egyszerű.

Te teremted minden örömödet és minden bánatodat.

Gondolkodj el tehát azon: milyen gondolatoknak engedsz teret, ki az úr az életedben.

Te boldogságra születtél.

S hogy valóban az légy, csak rajtad múlik.


Mindig minden rajtad múlik.