Ments meg...

Az éj fekete függönyén, milliárdnyi fény tör utat…

De, mind közül csak egy, őrzi álmodat.

Elérni szeretnéd, s a széllel a magasba szállsz...

De a távolság nagy, s a mélység magába ránt.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra.

Lelkem tengerén a hajnal szárnyakat bont...

Körbe ölel fény, s mutatja új otthonom.

Hajózok ismeretlen, viharos vizeken át...

De a távolság nagy, s a mélység magába ránt.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra...

Egy szirten állok és nincs már hova menjek.

Engedj be kérlek, az álmod kapuján...

Akkor megférne szívemben, az egész világ.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra.

                                                                                       (Tabáni István)

Hangtalan mesék...

Mikor kezünk összeér, ajkunk szerelemről mesél.

Hangtalan szavakkal, néma imádsággal...
Őrült vágyakkal, selyem-suhogással, bársony takaróval...
Szelíd öreganyóval, bottal topogóval, bölcsen mosolygóval...

Élettel, álommal, mesével, valóval...

Szívből szólóval, szívnek adóval...

Mikor kezünk összeér, szemed szememhez ér...

Hangtalan szavakkal, végtelen vágyakkal...

Szerelemről mesél...
 

                    €$@ß@ 

Titkok...

A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz...

A barátság titka, hogy az egyből kettő.
Ezért a szerelem fordított barátság...
Úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba.
A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne...

Holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé.

A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne...
Pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.

A szerelem, senkit sem szokott megkérdezni.

Akkor jön, amikor akar...
S az embert, kíméletlenül leteperi, mint az elemi erő.
A barátsághoz beleegyezésre van szükség.
Barátom csak az, akit szabadon választok magamnak.
Igaz, hogy amikor már megvan, kényszer.
Már nem tudok meglenni nélküle.

Sokáig úgy éltem, hogy valaminek csak a fele vagyok.

De már egy ideje megváltozott.

Vad szenvedélyekkel telítetté váltam...

                                       €$@ß@

Emelt fővel...

A pénz, az ami eltűr minden megaláztatást és nem a szeretet.

Mindig, mindenért megbocsát...
Néha csúszó-mászó kígyóvá tehet egy embert...
A szeretetnek tartása van, a sötétben is egyenesen jár..

Emelt fővel bocsát meg és nem földre omolva.

                                                                                                                     €$@ß@

Ébren álmodom...

Az Én álmaim, soha senki nem veheti el tőlem…
Mélyen belém vésődött.

Olyan mélyen, hogy a testem, nem tudja magában tartani…

Minden pillantásom, minden mozdulatom...
Minden rezdülésem az álmaim visszatükröződései…

Egy álom, ami több mint álom…

Összeolvadt a valósággal…
Ezért sem tudom már, mikor vagyok ébren s mikor álmodom…

A legszebb benne, hogy csak és kizárólag Rólad szól…

                                             €$@ß@

Hullócsillag...

Nekem ott van az otthon, ahol te haza vársz...

S hogyha fázom az éjben, forró karodba zársz.

Ha a holnaptól félek, nekem te adsz erőt...

És csak veled látom szépnek a jövőt.

Nekem az lett a sorsom soha ne adjam fel...

Mit mások könnyen megkapnak, azért harcolnom kell.

De már nem leszek más, mert csak így vagyok Én...

Most kérlek állj mellém.

Ha az égen nem látod, hogy hol vagyok...

Akkor küldök neked hullócsillagot.

Csak kívánnod, kívánnod kell és újra velem leszel.

Gyere most kell hogy érezz, most van még idő...

Félek, holnap majd mindent elmos az eső.

S újra indulnom kell újra elmegyek Én...

Most kérlek állj mellém.

Ha az égen nem látod, hogy hol vagyok...

Akkor küldök neked hullócsillagot.

Csak kívánnod, kívánnod kell...

És újra velem leszel.

                                                                                            €$@ß@

Egy pillanatig se habozz...

Szerelmem, kérlek ne félj, ne mozdulj, maradj mellettem.
Csak maradj így, nézni akarlak.
Miénk ez a nap és csak nézni akarlak.

Enyém a tested, a bőröd, az ajkad.

Hunyd be a szemed, nem láthat meg senki...
Itt vagyok melletted...
Ugye érzed?

Mikor először megérintelek, talán az ajkammal teszem...

Érzed majd a melegét, de nem tudhatod hol.
Talán a szemeden érintelek meg...
A szemedhez érintem az ajkam és érzed majd a melegét.
Nyisd ki a szemed szerelemem!
Nézz rám, nézd a keblemet!
Karod felemel, lassan magadra csúsztatsz.
Halkan sikoltok, a tested megremeg sosem lesz vége.
Hát nem érted?

Meg kellett történnie.

Hidd el szerelmem, amit tettünk örökre szól.

Ha boldogságra vágysz, egy pillanatig se habozz.

                                    €$@ß@

Ha elveszik tőled álmaidat...

Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet.

A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel...
Pedig igazán csak az töri össze a szívet...

Ha elvesszük tőle az álmokat...

Legyenek azok bármilyen álmok.

                           €$@ß@

Aki szeret...

Aki szeret, annak fickándozik a szíve.

Annak az élete színes, és süt a napja.

Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.

 

                                                                           €$@ß@

Ki kell mellette tartani...

Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz.

Mi az, kérded, vagy honnan ered?
Megmondom...
A jó lelkiismeretből, a becsületes szándékokból...
A helyes cselekedetekből..

A véletlen ajándékainak megbecsüléséből...

A mindig egy úton járó élet békés, szakadatlan folyamatából.
Mert azok, akik életcélról életcélra ugrálnak...
Vagy nem is ugrálnak, csak valami véletlen dobálja őket...
Hogyan tudnának valami biztosat és maradandót birtokolni...
Ingadozva és állhatatlanul?

Kevesen szabják meg életüket és körülményeiket terv szerint...

A többiek a folyó árjával úszó holmik módjára nem mennek...
Hanem sodortatnak.
Az egyiket szelídebben tartja fenn a hullám...
Lágyabban utaztatja...
A másikat hevesebben ragadja magával...
A harmadikat, mikor sodrása lankad, kiteszi a partra...
S a negyediket áradó lendülettel a tengerbe hányja.
Ezért el kell döntenünk, mit akarunk...

A végsőkig ki kell mellette tartanunk.

                                 €$@ß@

Mert beleegyezett...

Igaz...

Az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért.

Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett.
De ha a madarak fészket vernek az eresz alatt...
Ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel.

Mert beleegyezett.

                         €$@ß@

Kezünkben a szabadságunk...

Gyakran annak van a legnagyobb ára...

Amiért semmit sem kapunk.

Mutathatnék neked sok mindent...
Amit ha megszerzünk, elfogadunk...

Kicsavarja kezünkből a szabadságot.

A magad ura lehetnél...
Ha ez a sok minden nem volna a miénk…
Vedd szemügyre mindazt...
Ami az őrültségbe sodorja az embert...
Aminek vesztét könnyekkel siratja....
Megtudod majd, nem a kár kellemetlen...

Hanem a kárról alkotott elképzelés.

Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta.
Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el.

De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?

                                          €$@ß@

Akikre igazán vágyunk...

Sokáig azt hisszük, ismerjük vágyainkat, hajlamaink...

Indulataink természetét.
Ilyen pillanatokban fülsüketítő robbanás figyelmeztet...
Mert a csönd pianisszimója is tud olyan fülsüketítő lenni...
Mint a fortisszimó...

Merőben másfelé élünk, mint ahol szeretnénk élni...

Más a foglalkozásunk is, mint amihez igazán értünk...
Más emberek kegyét keressük vagy haragját ingereljük...
S közönyösen és süket messzeségben élünk azoktól...

Akikre igazán vágyunk...

Akikhez minden következménnyel közünk van…
Aki e figyelmeztetésre süket marad...

Örökké, melléje él az életnek.

                           €$@ß@

Gondviselés...

Amíg az ember el nem kötelezi magát...

Tétovázik, talán visszakozik, mindig alul marad.

Minden úttörő, alkotó tevékenységben mély igazság rejlik.
Melynek nem ismerése...

Számtalan álmot, csodás tervet foszlat széjjel.

Amint határozottan elkötelelezzük magunkat...

A gondviselés is mellénk áll.

                           €$@ß@

Megváltást várok...

Volt, sok hosszú éjszakám, álmatlan... Nem túl vidám.
Átgondoltam dolgokat, rég voltak már... De fontosak.
Annyi minden történt velem... Hányszor botlott az életem!

Megváltást várok, nem áldozatot.

Megváltást várok, nem megértő szót.

Megváltást várok, segíts nekem...

Segíts, megtalálnom az életem!

Voltak jó barátaim, nem értették titkaim.

S volt egy nagy-nagy érzelem...

Hogy tiszta volt...?

Igen!

Mindig is tudtam, mert elhittem.


€$@ß@

Az álmodozó...

Sokan használják fel, a zuhany alatt töltött perceket...
Tervezgetésre, álmodozásra.
Az sem ritka...

Van akinek, tisztálkodás közben születneka a legjobb ötletei.

Ők többnyire idealista személyiségek...
Akik a meleg víz hatására egészen átlényegülnek...

Képesek tökéletesen átadni magukat az álmaiknak.

Persze még az ilyen típussal is előfordul...
Hogy gyakorlatias gondolatokat forgat a fejében...
Miközben tisztára mossa magát.
Egy felmérése szerint....
A nők 55 százaléka a napi teendőről...
A házimunkáról töpreng a zuhany alatt...
Az 54 százalék pedig a súlyával...
Valamint a fizikai állapotával van elfoglalva.
A kutatás azt is kimutatta...
A férfika 57 százaléka...

Nem meglepő módon...

A szexről fantáziál a vízsugarak alatt.

                  €$@ß@

Szeretni...

Mit jelent Szeretni...?

Meghódítani, bírni és megtartani egy Lelket...

Mely annyira erős, hogy fölemel bennünket...

S annyira gyönge...

Hogy éppolyan szüksége van ránk...

Mint nekünk Őreá.

                   €$@ß@

A csalás értelme.

A vágy, ezer nyelven szól hozzánk.

Mindezt megértem.
De, csak szabad emberek vethetik magukat...

Ezekbe az áradó mély vizekbe…

Minden más, aljas csalás...
Rosszabb, mint a tudatos kegyetlenség.
Emberek, akiknek közük van egymáshoz...

Nem élhetnek titokkal a szívükben.

€$@ß@

Álarc...

Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet...

Ott, ahol van...

És nem színlelheti ott, ahol nincs.

                                         €$@ß@

A szerelemnek, minden csak eszköz...

Azt mondják, a szerelem költővé tesz.

Lehet, hogy így van...
A barátság, az életet teszi költőivé és költészetté.
A szerelemből a költészet hamar kivész...

Mert a szerelemnek, minden csak eszköz...

Hogy a világegyetem, két legnagyobb ellentétét...
A férfit és a nőt egybeolvassza.
A barátság maga ez a poétikus kapcsolat.

A verseket nem írjuk, hanem éljük.

                             €$@ß@

A legbámulatosabb virágzás...

Az életben, minden dolgok közül a legcsodálatosabb...

Egy másik ember izzó mélységének...
Szépségének és örömének felfedezése...
Egy őszinte szerelemre alapuló kapcsolatban.
Két ember között a szerelem kibontakozása...

A legbámulatosabb virágzás...

Amelyet nem elég keresni...
Vagy akár szenvedélyesen kívánni.

De meg is kell tartani...

                          €$@ß@

A csoda...

Mi, a csoda?

Hát egyszerűen az...

Hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével...

Megszünteti a magányt...

Eloszlatja a távolságot két ember között...

Lebont mindenféle mesterséges választófalat...
Melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt...
Emlékek emeltek közénk.
Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres...
Mely titkos szorítással üzeni...

Van még részvét, van együttérzés...

Élnek még emberek valahol.

                    €$@ß@

Velünk tetted ezt...

Nemcsak azért szeretlek, ami vagy...
Hanem amivé válok, amikor velem vagy.

Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted...
Hanem azért is, ahogy ezt velem művelted.

Szeretlek, mert többet nyújtottál, bármely hitnél.

Tetted, hogy jól érezzem magam, még jobban...
Bármely végzetnél, tetted, hogy éljek boldogabban.

Egyetlen mozdulat, vagy érintés nélkül tetted ezt...
Szavak s jelek nélkül, a Lényed volt, mi művelte ezt. 

                                €$@ß@

De a szerelmet nem...

Vehetsz házat de otthont nem...

Vehetsz ágyat, de álmot nem...

Vehetsz órát, de időt nem.
Vehetsz könyvet, de tudást nem...
Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem...
Megfizetheted az orvost, de az egészséget nem.
Megveheted a lelket, de az életet nem...

Megveheted a szexet, de a szerelmet nem.

                       €$@ß@

Veled teljes az élet...

Jó érezni, hogy szeretlek.

Nagyon és egyre jobban.

Ott bujkálni, két szemedben...

Rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy szemeid...

Már, szemeimben élnek és néznek.

S érezni azt, ha szép...Veled szép...

S csak Veled, teljes az élet.

                                €$@ß@

Bizonytalanság...

A bizonytalanság érzése...
Leginkább valami lappangó betegséghez hasonlít...

Amely észrevétlenül felszívódik az ember szervezetében.

Van úgy, hogy nem is gondol rá...
Nem is vesz tudomást róla...
Egyszerre aztán erőt vesz rajta...

S a legboldogabb perceket is meg tudja mérgezni.

A bizonytalanság lehangoló tudata...

Amely ellen nincs orvosság.

                       €$@ß@

Aki a szívére hallgat.

A földön mindenkinek megvan a maga kincse ami rá vár.

De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset...

Aki a szívére hallgat.

                                         €$@ß@

Mindig a másfélét szeretjük, őt keressük...

Mint ahogy...
Csak az egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak...

A veszély pillanataiban egymásnak segíteni...

Mikor vérüket adják embertársuknak...
Úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek...

Ha nem másféle...

Ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága, hasonló.

Mert mindig a másfélét szeretjük, őt keressük...

Az élet minden helyzetében és változatában…
Tudod...
Az élet legnagyobb titka és ajándéka...

Ha két, egyféle ember találkozik.

Oly ritka ez, mintha a természet...

Erővel és fortéllyal akadályozná meg ezt az összhangot...

Talán, mert a világ teremtéséhez...

Az élet megújulásához, szüksége van a feszültségre...

Mely az örökké egymást kereső...

Ellentétes szándékú és ütemű emberek között keletkezik.

                                                      €$@ß@

Szabadon...

A szenvedés abból fakad...

Elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket...

Ahogy elképzeltük.
Ahelyett, hogy hagynánk...

A szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar...

Szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket...

Megakadályozva, hogy megálljunk.

                                      €$@ß@

A szerelem nem kérdez, hanem cselekszik...

A szerelem nem kérdezhet sokat...

Mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni...
Elkezdünk félni is.
Megmagyarázhatatlan félelem ez...

Nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni.

Talán attól félünk...
A másik megvet, visszautasít, hogy megtörik a varázs.
Lehet nevetségesen hangzik... De így van.

Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik.

                                                        €$@ß@

Csodálatos világ...

Az emberek, gyakran elégedetlenek önmagukkal...

Mert úgy gondolják, hogy túl kövérek vagy soványak...
Ezért diszharmonia alakul ki bennük.
Majd olyasmire kényszerítik magukat...

Amihez egyáltalán nincs kedvük...

Ettől, csak fokozódik az elégedetlenségük.
Csak akkor élhetünk, szabadon és kiteljesedve...

Ha minden részünket szeretjük és elfogadjuk.

Önmagunk elítélése, egy óriási félreértésen alapul...
Amelynek hátterében az áll...
El akarjuk titkolni, az élet és magunk elől...

Valójában, milyenek is vagyunk.

Nem vagyunk hajlandók megmutatni az árnyoldalunkat...
De ezzel az előnyös oldalunk megmutatását is elszalasztjuk.
Illúzióban élünk a személyünkkel kapcsolatban.

Ha azonban elég bátrak vagyunk ahhoz...

Hogy akkor is hűek maradjunk önmagunkhoz...
Ha elégedetlenek vagyunk magunkkal...
Vagy hibázunk, akkor megtapasztaljuk...

Milyen csodálatos egységgé olvadunk azzal a világgal...

Amelyben élünk!

Én, csak tudom...

                          €$@ß@

Szenvedéllyel szeretni...

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A testem, mint víz a parttal, testeddel vétkezni.

Nem bűn ez, a csepegő méznél is édesebb...
Mint tóba hajított kő, ölelésedben elveszek.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A sok fájdalmat, a múltat elfeledni.

Este együtt nézni a csillagokat, karjaidban álmodni...
Reggel felébredve a hajnal fényében táncolni.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A csapongó széllel, hozzád megérkezni.

Imádott arcodon szelíd mosolyt látni...
Szemedből hulló könnyeid, lágyan csókolni.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
Százszor és ezerszer, testedet érezni.

Eggyé válni Veled, végtelen órákig...
Vagy összeolvadni, az örökkévalóságig.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
Szerelmed tüzében, újra elhamvadni.

Ne engedd a testem a kíntól gyötrődni...
Akard égő csókjaim, az ajkadon érezni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A bántó néma csendet, nevetéssé tenni.

Szótlan ajkaimról, törjenek elő szavak...
Ne hagyd, hogy itt belül, kicsit is meghalljak.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A szerelmünket az égre írva, világgá kürtölni.

Mint harang zúgása, szívünk együtt dobbanna...
Te vagy az életemnek, egyetlen tartalma.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
S az élet rögös útján, végig Veled menni.

                          €$@ß@

Mintha vizet tartanál...

Valójában semmit sem birtokolsz...

Csak őrzöd egy darabig.
S ha képtelen vagy tovább adni azokat...
Akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed...

Úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.

Mert ha megszorítod eltűnik.
Ha kisajátítod, tönkreteszed.

Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.

                      €$@ß@

Szerelem...

A szerelem, csupán egy szó...
Mégis mindent magában foglal.

Ez a szó a testet, a lelket, az életet, a teljes lényt jelöli.

Érezzük a szerelmet, akár a vérünk melegét...
Lélegezzük a szerelmet, akár a levegőt...

Ott él bennünk, akár a gondolataink.

Más nem létezik számunkra.
A szerelem nem szó...

Hanem egy szavakon túli állapot.

                                      €$@ß@

Gyönyör a szívünkben...

Milyen emberfeletti gyönyör áradhat el szíveken...

Mikor az ajkak, először találják meg egymást...
Mikor a négy kar ölelkezése, egyetlen lénnyé forraszt össze... 
Egyetlen királyian boldog lénnyé...

Két, egymásba őrülten szerelmes emberi lényt.

                                     €$@ß@

Örökké veled...

Csak úgy jöttél, nem kérdeztél...

De elég volt egy pillantás egy mosoly...
Egy bársonyos hang, mellyel teljesen magadhoz láncoltál...
És már éreztem itt legbelül...
Ez az a jel a boldogsághoz...
Ezt az utat szeretném megtenni...

Örökké veled lenni...

A szívem dobbanását, a remegést.
Annyi mindent mondanék...
De már ajkaimon a késztetés...

Tudom hosszú út vár még ránk ami sok fájdalommal jár...

De érzem, hogy mellettem állsz...
S ettől, még erősebb lesz a vágy...
Minden nap, és minden percben...
Gondolatban, a szívemben hordozlak...
Nem telik el perc hogy ne érezzem hiányodat...
Vágyaim testem lassan felemésztik...

Annyira szeretnélek látni, érezni, hallani, veled lenni...

Csak mi ketten, Te meg Én...
Magamba zártam a szívedet...

              €$@ß@