Maradj így kérlek!

Átölelsz.

Szorosan, simogatva…
Csókod követelőzve utat keres testemen...
Kezed kezemben…
Szívem tenyeredben.

Simogatsz…

S hagyod, hogy lassan égjek…
Nem sietetsz semmit…
Maradj így kérlek!

Csókolsz.

Nyakamon érzem ajkad…
Leheleted egyre csak izgat...
S míg a vágy meg nem öl lassan…
Ölelsz át fönt a magasban…
Maradj így kérlek!

Szólsz.

Halkan suttogsz fülembe...
Vágyaid súgod, s Én feleletre...
Ölellek még szorosabban…
El ne engedj Kedvesem!
Szeress engem úgy ma...
Mint még senki soha!
Maradj így kérlek!

Ringunk.

Amint a vágyunk az égig hág...
Lassan hullnak le a ruhák rólunk...
Mint tavaszi szirmok a napsütésben.
Öleljük egymást a végtelenben...
S ringunk finoman, míg a csoda...
El nem borít újra, s újra…

Maradj így kérlek!  

                                                €$@ß@

Veled lenni...

Szeretnék Veled lenni, szeretnélek magamhoz ölelni...

Ismerem az „ezer éve ismerlek” érzést...
Olyan vagy nekem...

Mintha az előző életemben, összetartoztunk volna...

Hiszel ebben?
Furcsa érzés...
De olyan sok furcsa dolog adódik az ember életében...
Vannak dolgok, amiről olyan nehéz beszélni...
Vagy szinte lehetetlen...
Csak egymásra kell ilyenkor nézni...

S egymás szeméből ki lehet mindent olvasni...

Olyan messze vagy tőlem...
De tudom, a világ nyílna meg kettőnk tekintetében...

Az érzések felszínre törnének újra...

A gondolatokat sokszor olyan nehéz kiírni...
Hiszen bennünk van mindez...

S ezeket átérezni, átélni lehet csak...

Az életben mit sem számít az élettapasztalat...

Mikor a szív diktál és az ellenkezőjét mondja...

Nagyon fontos lettél az életemben...
A szívemben már nagyon mélyen benne vagy...

Vannak érzések, melyek minden előző érzést elsöpörnek...

Jelen vagy az életemben...

A nappalaimban...

Az éjszakáimban...

                                                                 €$@ß@

Mondj igent.

Tudnál-e csendesen hozzám bújni...

Esténként kedvesen átölelni...
Hallgatni a madarak énekét...
Megcsodálni a fényt  a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni...

Egy szúrós fenyőfát megölelni...
Élvezni a pillangók táncát...
Átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől...

Könnyezve sírni az örömtől...
S kitárni felém a szívedet...
Megsimogathassam a lelkedet?
Mondj igent.

S akkor, a boldogság egyszer majd rád talál...

Tudnál-e egy szempárból olvasni...

Benne a csillagot meglátni...
Egy érintéseddel átadni...
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni...

Alamizsnát, ha kell elfogadni...
Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni...
A földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni...

Színét és illatát megérezni...
Szirmait boldogan megcsókolni... 
Beteg állatot megsimogatni?
Mondj igent.

S akkor, a boldogság egyszer majd rád talál...

Tudnál-e dalt hallani viharban...

Melegedni szivárvány sugárban...
Meghallani csendben a szív szavát...
S átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek...

Nem sírni akkor, ha elfelednek...
Köszönni, ha nem köszönnek...
S tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni...
Szavak és tárgyak nélkül szeretni...
Legyőzni izzó tűz parazsát...
Szeretni engem, vagy bárki mást?
Mondj igent.

S akkor, a boldogság egyszer majd rád talál...

                                                                                              €$@ß@

Milyen is az örök szerelem? Létezik-e egyáltalán?

Az Én válaszom...

Igen.

De...

Az igazi szerelmeddel, csak ritka esetben élhetsz együtt.

Az igazit szereted annyira...
Hogy magadat mögé helyezed...
Ha az Ő érdekei úgy kívánják...
Ha kell, elengeded...

De úgy sem teszed.

Vagy álmaid, vágyaid ellenére nem is kezdesz Vele.

De úgy is megteszed.

Mert képtelen vagy elfelejteni...
Mert félsz, hogy nem láthatod többé...
Vagy csak nagyon ritkán láthatod...
Nem vehetsz részt az életében.
Pedig ez minden vágyad...

Ez igazi szerelem...

Mert képes vagy lemondani róla, elengedni.
Tényleg képes vagy rá?

Mert Én nem.

Persze akivel együtt élsz, azt is szeretted...
Lehet, hogy még szerelmes is voltál belé...
De idővel szeretet, barátság...

Megszokás vagy unalom váltja fel a nagy szerelmet...

Neked maradnak az álmaid.
Álmaidban felhőtlenül boldog vagy...

Mert Ő veled van...

Csak rád nevet...
Csak neked csillog a szeme...
Akkor csak Téged szeret.

Ha lefekszel, az Ő arcát látod, és Vele ébredsz...

Nappal vágysz utána, esetleg még sírsz is...
De a láthatatlan könny...
Mindig ott fog csillogni a szemed sarkában.
Ha kaptál Tőle valamit...
Néhány percet...
Akkor az emlékeidnek élsz...

És százszor, ezerszer köszönöd Neki...

Mert Életet adott vele.
Úgy érzed, a szíved megszakad a fájdalomtól...
De dobog és szeret rendíthetetlenül.
Mindig keresed magadban a választ...

Mivel hódított meg...

De a talányokra nincs felelet..
Nem tudod, miért...

Csak azt, hogy szereted.

Feltétel nélkül.
S vakon bízol a lehetetlenben...

Hogy egyszer mégis...

S csak vársz, reménykedsz...
Égve tartod a tüzet...
Mert lehetetlen feladni...

Mikor ez az, amit mindig is akartál...

                                                        €$@ß@

Az érzés a fontos...

Sokan gyorsan és gyakran kimondják...

Szeretlek.

Mások ritkán megfontoltan...
Melyik a jobb, melyik a hihetőbb, az igazabb, azt kérdezem...
Az amelyet előbb éreznek, mint ahogy kimondanak.

Az ami átüt...

Időn, téren, csenden...

A szó, csupán a gondolat szülöttje...

Gyakran elfed, takar, belep, olyan, mint ruha az emberen.

Az érzés a fontos, az ember, a szó csak köpönyeg...

                           €$@ß@ 

Csak szeress...

Egész földi létezésünk a szeretetről szól.

Ezért vagyunk itt, ezt kell megtanulnunk.
Az összes többi dolog oly lényegtelen...
S oly nagyon eltörpül e mellett.

Szeretetre vágysz.

Adni és kapni akarod, s ha szeretsz és szeretnek...
Az élet összes útja rendben van.

Szeretet nélkül olyan vagy, mint a fuldokló...

Néha-néha levegőhöz jutsz ugyan...
De a végkimenetelét, már előre tudod.
Szeretet nélkül élő halottak vagyunk, semmi több.
Szeretet nélkül kihűlünk, megfagyunk, elveszünk.
Miért van mégis úgy...

Minden ember szomjazik a szeretetre...

Mégsem mer belemerülni, elveszni benne.
Miért van az...
Ha becsöppen az életébe a szeretet érzése...
Azonnal aggodalmaskodni kezd?

Mint mindent, a szeretetet is önmagaddal kezd.

Ha Te tudod, hogy milyen sok kincsed van...
Amit megoszthatsz a többiekkel...
Ha Te tudod, mi az, amivel csak te rendelkezel, senki más...
Ha Te szereted és tiszteled magad...
Alázatos vagy magaddal...
Elmerülsz saját létezésed csodálatába...
Erődbe, bátorságodba...
Akkor tudsz szeretni és szeretve lenni.

E nélkül csak szükségletet pótolsz...

Csak a magány előli menekülést hívod majd szeretetnek.
Olvasd el a két mondatot és gondolkodj el rajta...

Szeretlek, mert szükségem van rád.

Szükségem van rád, mert szeretlek.

Melyik a szeretet szerinted?
Ha a szükséget hívod szeretetnek...
Abban a pillanatban elillan, ahogyan a szükség megszűnik.
Ez nem szeretet.

A szeretet cél nélkül való...

Egyszerűen csak VAN.

Nem érted miért.
Nem tudod honnan jött és hova tart...
Csak átölel, beborít, erőt ad, önbizalmat, hitet...
Hogy érdemes élni.
Félünk szeretni és szeretve lenni.

Mert a szeretet teljes önfeladás...

Leomlik az összes fal, amit eddig oly szorgosan építettünk.
A szeretet teljes kitárulkozás.
Teljes odaadás.
Önmagunk megmutatása...
A magunk valóságában, mélységében.

A szeretetben csak Te vagy, minden álarc nélkül.

A szeretet nem nézi, hogy viszonozzák-e vagy sem...
Önálló életet él.

S ha nem aggodalmaskodnál azon...

Viszont szeretnek-e vagy sem...

Hatalmas energiával tölthetne fel!

Nem érdekel, mennyire mer megnyílni a másik,
Mert tudom, hogy a nyíltság nyíltságot vonz.
Az álarcnélküliség őszinteséget.
Az odaadás odaadást.
A szeretet bátorsága a szeretet bátorságát.

Merj szeretni és szeretve lenni!

Ne törődj semmivel!

Merülj el benne, amikor teheted...

Mert minden pillanattal, amikor védekezel ellene...
A saját létezésedből veszed el ezeket a pillanatokat.

Merd kimondani...

Mert ahogyan neked szükséged van erre a csodálatos szóra...

Úgy Nekem is.

Tudod úgy is, hogyan reagálok rá.
Ne törődj semmivel és senkivel...

Csak szeress!

                                            €$@ß@

A lélek zenéje...

Biztos tapasztaltad már egy jó beszélgetésnek...
Egy meghitt együttlétnek...

Egy szerelmes ölelésnek, mintha zenéje lenne.

Szinte hallani lehet.
Nem füllel.

Lélekkel.

Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek.
Rumli van, zűrzavar.
Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha...
Hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk...

Ha nincs közöttünk szeretet.

Mint egy majomházban...
Mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.
De ha ez egy baráti beszélgetés!
Hallgasd vissza!

Az egymásra figyelő emberek csendjét...

Jókor megszólaló mondatait.
A nevetéseket.
A hang erejét.

Amikor van miről beszélni, megtelik lélekkel a levegő.

Zenéje van egy jó beszélgetésnek.
S jó összerezgése van minden valódi találkozásnak.
Ezért van az, hogy egy meghitt beszélgetést...
Egy társalgást...
Amelyekben lélek volt...
De még egy jó könyvet sem felejtesz el.

Mert a zenéje megérintett...

Benne marad a füledben...
S vissza tudod idézni, sok év múlva is.
Ilyenkor ez a csikorgó, zűrzavaros, őrült életünk...

Egyszerre csak megszépül, és értelmet kap minden.

S észrevétlenül suhan az idő.
Ez a "jó együtt lenni" élménye.
Szóljon hát a zene!

Hallod?

S most lassan ....
Lassan és türelmesen....
Szavakról szavakra...
Fejezetről fejezetre próbáljunk meg táncolni....

Együtt.

Te is akarod...?

Mondd, hogy Te is akarod, akarod a csodát...
Bár nem tudod mi ez, s nem érted az okát.

Mondd, hogy Te is akarod, hallani a hangom...
S egy szép napon, kezeddel simítani arcom.

Mondd, hogy Te is akarod, kimondani egyszer...
Amit szíved dalol, de megvallani nem mer.

Mondd, hogy Te is akarod, álmodni a szépet...
S hogy álmod ne vigyék el a gyorsan múló évek.

Mondd, hogy Te is akarod a szeretet-fáklyát...
Aminek Te táplálod, égig érő lángját.

Mondd, hogy Te is akarod, miről mesél szemed...
S nem hagyod, hogy megfosszon, Tőle józan eszed.

Mondd, hogy Te is akarod, de hallgasson a hangod...
Szíved tiszta énekét, mutassa az arcod.

Mondd, hogy Te is akarod, néma könnyel kérni...
Nem akarsz csak létezni, szeretnél már élni.

Mondd, hogy Te is akarod, amit Én szeretnék...
Több legyen mint álom, s ne csak múló emlék.

Mondd, hogy Te is akarod, hogy kedvesednek lássál...
S megadhassam mindazt, amit Tőlem vártál.

Mondd, hogy Te is akarod, hisz ugyanazt érzed...
Bevallanád bűnöd, de nem találod vétked.

Mondd, hogy Te is akarod, de ne mondd soha többet...
A kimondott vágyak, Édes álmot ölnek...

Mondd, hogy Te is akarod, amit súgok Néked...
Mindig Veled maradok, mert szívemből szeretlek.



Amit el akarok mondani a szerelemről...
Nem az, amit érzek vagy gondolok.

Amit érdemes kimondani, az ott van, a lelkünk mélyén.

S, ha valóban találkozni akarunk...
Csakis ott találkozhatunk, lelkünk legmélyén...
Mert ott összeérünk.

Az igazi találkozások ott történnek.

                           €$@ß@

Te vagy...

Versem, nem vallomás csak alkotás...
Mindenkinek szól és senkinek sem.

Teneked is és Teneked sem...

Üzenet sem és rejtelem sem.
Nem csábítás nem ámítás...
Nem rábeszélés nem kibeszélés.

Nem akar semmit csak ezt a semmit.

Nem kell komolyan venned s nem lehet félretenned.
Nem szabad zokon venned s nem kéri rokonszenved.
Nem lehet szaván fognod s nem lehet megtagadnod.

Nem is kell rá felelned csak nem lehet feledned.

Virág mit bárki leszakít de amiből kinyílt a vágy.

A mag azért Te vagy.

                                                           €$@ß@

Álom...

Álmot szőtt körém az élet...

Álmot, miben megtaláltalak Téged.

Álmot, melyben kéz a kézben...
Forró csók s gyengéd érintésben, szívünk egy ritmusra jár.
Álmot, melyben az idő megáll, nem halad.

Álmot, amiben a szerelem örök, s nem csak egy pillanat.

Álmot, ahol a gond, a baj elkerül örökre...

S vágyakkal teli élet vár együtt, mindkettőnkre.

Álmot, mely örökké tart, s nem ébredek fel soha.
Álmot, melyet Veled álmodni így, az maga a csoda.
Álmodom tovább, álmaimat még egyedül...

S várom, hogy egyszer majd Veled beteljesül.


                                                                                                        €$@ß@

Emlékezz Rám...

Emlékezz Rám, hogy vissza találj...

Hol tiszta a vágy, ott nincs akadály.

Falak omlanak egy érzés körül...

Az élet ha ébred, a lélek örül.

Ne mondd, hogy nincs az, mit nem lát a szem...

Ne mondd azt Rólam, hogy nem létezem.

Keress a csendben, s szólíts meg bátran...

Légy majd egyszer, hűséges társam.

Emlékezz Rám, szívem Érted ragyog...

A fényem ha érint, Én Veled vagyok.

De vakon szőtt álmok között, sose keress...

Egyet tegyél csak, mindig szeress.

Fogadj el kérlek, Én melletted állok...

Hogy átadjak néked egy igaz világot.

S ne hidd, hogy ezzel csodát teszek...

Csak szívembe írom be, Királynőm neved.

                                                        €$@ß@

Aki örökké szeret...

Az ember, akit a sors melléd rendel...
Sosem akkor jön el és sohasem úgy, ahogyan várod.

Lehet, hogy nehéz meglátni a benne rejlő kincset...

De Ő az ki vigyáz rád.

S talán Ő lesz az, aki megérintheti a megérinthetetlent.

Aki örökké szeret és elenged, ha kell.
Egy napon ráébredsz, hogy minden múlandó.
És nincs ehhez fogható...
Furcsa jelenet mikor egy férfi rájön...

Amiben hitt és reménykedett, valóság.

Rájön valóban szeretik...

Őt valóban Őt magát szeretik, önmagáért.

Nem változik sem az árnyalatnyi mosoly az arcán...
Nincs heves változás a viselkedésében sem.

Egyszerűen csak a szemében látszik...

Hogy most valami történt vele...
Megállt a világ, csak egy pillanatra...
De talán úgy is marad.

Csak a szeme mélyén mozdul egy érzés...

Ami csodálkozó nagy óvodássá teszi a szembogarát.
Többet mond a szavaknál ez a nézés.
És a pillanat megy tovább.
De már ezerszer nyugodtabb mint fél perccel előtte.

Pedig nem voltak nagy szavak, sem ígéretek...

Sem semmi olyan, amit ne látott volna azelőtt.
A nőben semmi nem változott.

A tudat változott mindkettőjükben...

Ez már valóság.

€$@ß@

Édes vallomás...

Bontsd a rózsát szirmaira s takard vele testem,
Hogy az illat áthathassa minden élő sejtem.

Majd hajolj lassú mozdulattal egyre közelebb,
Érezzem, hogy minden vágy a szívemtől ered.

Mikor a tűzpiros és fehérszínben búvó képzelet,
Befogadja színeivel a gyönyörperceket,
Ringass el a karjaidban, s mindig úgy szeress.

Hogy ne érezzek fájdalmat, ha a rózsa tövise,
Halálosan megsebzi a gyönge kezeket.

Repíts el a szelek szárnyán oda hol csak nyár van,
Ahol a szó is ott rejtőzik egy édes vallomásban.

S hol a szerelem szépsége átoson a lombokon,
Ha szerenád hangja szól a szívet rabló alkonyon.

Maradj velem örökre abban a meghitt percben,
Melyben magamhoz ölelem legféltettebb kincsem.

Azt az egyetlen rózsát, mely a lelkemig hatol,
Mikor illattá olvadozik egy szívben valahol.

€$@ß@

Csak a szívemen át...

Elindulsz, az ajtódon kilépsz.
Eldönteni nem volt túl nehéz.

Elég volt mindenből, ami eddíg annyira fájt.

Arcodon érzed a nap sugarát.
Leselkedik rád ezer veszély.

Tudom, a szíved az égig ér.

Várnak a fényes várossok, a csillagokban jársz.
Arcodon érzed a nap sugarát.

Szorítsd meg jól a két kezem.

Szorítsd meg jól ha engedem.

Bármerre indulsz el, úgyis engem találsz.

Arcodon érzed a nap sugarát.

Csak a szívemen át visz az utad tovább.

                                                                                            €$@ß@

Vigyázok rád...

Lágy fuvallat leszek, ha láz gyötörne éjjel...
Tenyeredben foszló meleg, lágy kenyér.

Fénysugárba forduló napraforgó kehely...
Melynek nyarat ontó illata a szívedig elér.

Ajkadra simítom az idő meghitt csókját...
Feléd nyújtom kincsként óvó vigaszom.

Mindened leszek e valótlan világban...
Hideg éjben melengető bújó oltalom.

Mit irántad érzek, nem egyszerű hála...
Vagy fellobbanó érzésnek lángoló heve.

Szemeidben vagyok a gondolat s az erő...
Legékesebb szavaidnak titkos fegyvere.

Tavasz leszek tél havában, elrejtőzködő...
Derűvel megfestett szivárvány az égen.

Hogyha a percekből színes évek nyílnak...
Reményben font életem jövő hittel éljem.

                  €$@ß@

Én álomba ringatom álmunkat...

Van egy világ a lelkemben, s ez nem színjátszó verselés...

Csupa gyönyör, csupa érzés...

Kósza vágyak, égig érő lüktetés...

Földi élet édenjében remegő, törékeny varázsvilág.
Fölöttem egy csillag...

Tündököl titoktáncot jár a szívem...

Maszktalan arcom az ég felé tartom...
S a néma ajkú holdat a szívembe zárom.
Van egy világ a lelkemben s ez nem színjátszó verselés...

Bűbájos álmaink, robbanékony buborék...

Valahol elindult egy gondolat...
Égi csend...
Szívemben nincs több vád és kétség...

Csukott ajkak titkot hordanak...

S Én álomba ringatom álmunkat.

                                                                                        €$@ß@

Gyönyörű titkokkal terhesnek...

Szép lesz a világ...
Az emberek is kedvesebbek...

S Mi magunk is elkezdünk ragyogni.

Azzal sem törődünk már...

Mit szólnak hozzá a többiek.

Tudjuk, hogy a véleményük szerint...
Mi nem vagyunk normálisak, de mit számít?
Ráébredtünk...

Csak a boldogtalanságot tekintik norma szerintinek...

Hisz a normát megszabó többség boldogtalan.
Boldogan vagyunk abnormálisak.

Szárnyalunk.

Valóságosak lettünk.

Annak látjuk a Világot, a másikat, magunkat, ami és aki...

A szeretet áradásának, és olyannak, amilyen.

Gyönyörű titkokkal terhesnek.

Elkülönültségünk megszűnik...
A didergő magány szertefoszlik...
Az ego határai eltűnnek, és megéljük az egység csodáját.

Nemcsak szerelmesek lettünk...

Hanem valóságosan szeretünk.

E kegyelmi pillanatban még azzal sem törődünk...
Hogy a másikat is megérintette-e a mi létünk csodája.

Viszonzásvárás nélkül áradunk.

A szeretet képessé tesz rácsodálkozni...

A másikban rejtőző végtelen szépségre és mélységre.

A szeretet nem beskatulyáz, hanem szárnyakat ad.

Szépnek látja a másikat, és ezzel erőt is ad neki...

Hogy a benne rejlő szépséget a felszínre hozza.
Ellenállhatatlan varázs van abban...

Ha másnak a lelkében a magunkéval találkozunk.

Mert akit igazán és mélyen szeretünk...
Azt rongyos papucsban is szeretjük...
Meg elrongyolódott lélekkel is.

Sőt, ha szakadozik a lelke, épp mi foltozzuk be...

Férfitársaim óriásit tévedtek, amikor azt hiszitek...
Hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát...

Valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést.

Ezért is tudom, Én mindig fiatal maradok...

                                    €$@ß@

Voltál már úgy...?

Voltál már úgy, hogy mondani akartál valamit...
Valamit nagyon akartál mondani...

Csak éppen nem voltak szavaid?

Mintha az ember simogatni akarna...
De nem mozdulna a karja...
Vagy boldogan valakihez szaladna...

Szíve az örömtől kiszállna...

De mielőtt lépne, földbe gyökerezne a lába...
Voltál már úgy, hogy mondani szeretnéd...
De úgy eluralkodik rajtad az érzés...
Hogy már a szavakat se találod...
Elakad a hangod, pedig fontos, amit mondanod kell...

Kell, mert kikívánkozik.

Voltál már úgy, hogy kerested a legszebb szót...
Amit szeretnél kimondani...
Talán azt, hogy szivárvány.

Átadni, Neki...

Mint a legszebb virágot...

De a legszebb szó is kevés...

Ha azt akarnám mondani Neked...

SZERETLEK

                    €$@ß@

Csak te válthatod valóra...

Vágyom az életet, vágyom hogy nagyon szeress.

Vágyom arra, mire minden ember...
Boldogságra szerelemre.

Vágyom a csókodra, ölelő két karodra...

Vágyom a jó szóra, kedves mosolyodra.
Ez mire vágyom már régóta...

S ezt, csak te válthatod valóra.

             €$@ß@

Zita...

Először is elnézést kérek minden Zitától...
Ezen bejegyzésem, tegeződő nyelvezete miatt...

De elég alapos okom van rá.

Azon szerencsés férfiak közé tartozom…

Kinek életét, nagymértékben megváltoztatta…

Ezen, Kirélynőkhöz illő névvel megáldott…
Hihetetlenül kedves, talpraesett, a szerelemben érzéki...
Ugyanakkor, rendkívül szenvedélyes hölgy…

Zita.

A neved eredete...
A latin, valamint a német nyelvezetre nyúlik vissza.
Jelentése, sebes, gyors...

Ami, valójában illik is Rád. 

A magyarba a német nyelvből került át...
Ott a Felicitász becézője, és c-vel ejtik.
De érdemes megemlíteni, az olasz Zita név is c-vel ejtendő...
Náluk a hajadon jelentésű Zita, citta szóból származik.

Szép számmal ragasztottak rád becenevet...
Zitácska, Zitu, Zituka, Zitus, Zituska, Ziti, Zitike...

De azt is tudom, ahogy Én becézlek...

Az ezeknél sokkal szebb...

Mert, Mi választottuk azt a Tündéri nevet...
De az maradjon a Mi titkunk...

Névnapod hivatalosan, csak egyszer ünnepelhetd...
Április 27.-én.

De Neked, legyen ünnep minden nap...

Mikor elhatároztam, hogy elemezni szeretném a neved...

Nem kis feladat elé állítottam Magam.

Zita, leginkább a gyakorlatias gondolkodást támogatod.
Ötleteid sokszor briliánsak...
Láthatóan, kedveled a nagy társaságot...

S fontos számodra, hogy jó benyomást tegyél másokra.

Tudom, ennek érdekében igyekszel mindent elkövetni.
Nagyszerű tanácsokkal látod el az azt igénylőket...
S figyelmeddel ajándékozod meg azokat is...
Akik problémáikkal fordulnak hozzád.
Sajnos, néha olyankor is mások felé fordulsz...

Amikor valójában, Magaddal kellene törődnöd.

Nemes feladattal áldott meg a sors...
A dolgok mélyére nézni, látni... 

Keresed az élet értelmét, a lélek rejtelmeit.

Fontos számodra, hogy lelkileg éld át a helyzeteket.
Nehezen fogadod el...
Ha érzéseid nem tudod átadni és megélni.
Folyamatosan a világot elemzed, abban élsz.
Nagyon fontosak számodra a tapasztalatok...

Érezhetően, ezek alapján tervezed a jövődet.

De ugyanakkor az egyéni utakat is keresed...
Nem igazán tudsz alárendelődni.
Ugyanakkor megjelenik benned az érzelmi szélsőségesség...

Ha elköteleződsz, nem vagy képes sem elengedni, sem leválni.

Érzékenyen reagálsz a változásokra...

De ezt általában elkerülöd.

Nehezen birkózol meg a kudarcokkal...
Emiatt, fanatikussá válhatsz.

Rendkívül szenvedélyes vagy...

Akár a Téged érdeklő munka és hivatás...

Akár az érzelmek terén.

A szerelem, mikor elragad, magával sodor mindent...
Viszont, ennek elfojtása sem ritka.
A párkapcsolatodban, mindig irányító szerepre törekszel...

Ezért az ilyen szerep a kapcsolatodban...
Hosszú távon, kudarcra ítélt.

A körülötted élők, Életed alapvető problémájának tartják... 
A vágyaid és szenvedélyeid keretek között tartásának hiányát.
De ne hallgass rájuk, ez a Te életed...

Igen is Éld az Életed úgy, ahogy szeretnéd...

Mert a boldogságodhoz, csak ez az út vezet...

Isten Éltessen és Éltesse az összes Zitát...

                                                  €$@ß@