Ő megérint...

Olyan rossz titkolni valamit...

Titokban tartani azt... Ő megérint.

Ha látod, jön, közömbösen továbbállni...
Máskor mindenhol Őt kutatni.

Ha kérdezi, letagadni azt, amit érzel...

De belülről tudod ez óriási kényszer.
Félsz attól, elriasztanád magad mellől.

Egyébként futnál feléje, ha látnád szemből.

Félsz, elveszítenéd, az igazit, Őt... 

Ezt nem akarhatod, ugye belátod...

                        €$@ß@

Te ott vagy, míg Én itt vagyok...

Ma fáj, hogy messze vagy, lehajtanám öledbe fejem...
Kérném, hogy itt maradj, míg elcsitul bennem az érzelem.

Megfognám a kezed, tenyeremben tartanám ujjaid...
S megsúgnám, csak Neked, bennem miféle vágy lakik.

Megcsókolnám az ajkaid, Szerelmet adni, szép dolog...
Nincs bennem semmi vád, Te ott vagy, míg Én itt vagyok.

                                             €$@ß@

Ne kérd...

Ne kérd Tőlem azt, hogy más legyek...

Hiszen az a más, többé nem Én leszek...

Nem adhatok többet, csak azt, ami Én vagyok...

De soha nem kell több annál, amit Tőled kaphatok...

                     €$@ß@

Titkaink...

Megvallhatjuk titkunkat egy másik embernek...

De lehetetlen...

Hogy áttöltsük lelkébe saját benső világunkat...

Ami az elbeszélt tényeket...
Szavakat, cselekedeteket alakította.
Így e lényeges ismeret hiányában...
Még bizalmasaink is...

Egészen másként fogják vallomásunkat értelmezni...

Mint ahogyan Mi megéltük.
Nyíltságunk csak annak értékes...

Aki beéri a puszta tények ismeretével...

De aki a legmélyebb értelmünkbe akar behatolni...
Annak a legigazabb titok is csaknem annyira megtévesztő...

Mint a hazugság.

Vannak az ember lelkében olyan terhek...

Amelyektől nem tud szabadulni, ha nem beszéli ki magából...

Nem egyszerűen csak a társalgás hiányzik az embernek...

De az a Partner is...

Akinek elmondhatja még a legféltettebb titkait is.

                                                 €$@ß@

A szerelem, az igaz szerelem...

Kérded, mi az a szerelem...

S azt hiszed Királynőm, most kéjes titkokat mesélek...

S Te élvezettel hallgatod.
Gondoltad, szívről, vágyról...

Sok apró pajzánságról lebbentem fel, vörös titok selymét?

Hogy édes csókról, titkos bókról mesélek neked?
Hogy megmutatom, mint remeg lábad majd...
Mint reszket a szó, ha hozzá szólsz?
Hogy ezer rózsát markoló...

Izgatott izzadó tenyérről suttogok neked?

Ó, Királynőm!

A szerelem, az igaz szerelem fáj, mikor Vele vagy...

De nem lehet, hogy átöleljen, sőt!
Benned legyenek pőre gondolatai...

S ha nincs veled, kit szeretsz...

Csak forogsz, meg topogsz...
S locsogsz, motyogsz és szorongsz...
Két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből...
Ordítanál, sikítanál a világba...

S ha kinevetnek, nem szégyelled, de fáj...

Na, ez a szerelem!
Hogy ha nincs veled, ha a valahol máshol van...

Nem alszol, nyitott szemmel kergeted álmaid...

Míg várod, téped virágnak szirmait...

Ágyadban keresed árnyát, illatát...

Édes izzadtságszagát, sóhaját.
Igen sóhaját lesed, hallod hangját...
Ha nyikordul a szék, hol nemrég Ő ült...
S szellő lebbenti az ablak fátylát...
Közben számolod az ócska perceket...

Mit büntetésül szabott ki rád a szerelem.

S tűröd, ha aláz, és tűröd, még ha ki is ver a láz...
De megbocsátod neki, hogy Te is vagy...
S az agy, kis massza a fejedben...
Zsong, bong, és nem érdekel...

Ha kérdezel, és választ arra nem kapsz...

Csak vársz, csak jársz körbe, dühöngve magadra...
Hogy megint megbántottad...
Mert megkérdezted tőle...
Szeretsz?
S válaszul kapod...

Miért akarod tudni?

S Te zavartan nézel rá...
Nem érted, hisz nincs fontosabb kérdésed...
Az is, az igaz szerelem jele...
Ha mást tesz, és nem úgy, mint képzeled...
S Te nem tudsz szólni...
Inkább Vele teszed a rosszat, mert érzed...

Csak Vele, de nem nélküle...

Élete a Te Életed...

S Életed Nélküle nem Élheted...

Mert ennyire szereted...
S bármit mondhat, csak igaz lehet...

Még a  lehetetlen sem lehet...

S bármit tesz is, az úgy a jó...
Mert áruló Belőled nem lehet!
Az egy Igaz szerelem, ha úgy gyűlölöd, mint senki mást...
S ha megkérdi...
Miért?

Nem érted, csak öleled, és szidod, hogy megint ölelhesd...

Ölni tudnál Érte...

Ha bántják, neked fáj...

Sírsz, ha sír, és nevetsz együgyű viccein...
Számodra egyre szebb, mert neki...
Azok a ráncok, azok az őszülő szálak...

A legszebben állnak...

S beteg, szenvedő testét öleled, megfésülöd...
Ágyba viszed az ebédet, s ha kell, megeteted...
A gondok, ha beborítanak...
S megkopott, üres szó a szerelem...
Ha már mást szeret...
Hát elengeded, mert tudod...
Kezét meg nem kötheted...

Úgy szereted, hogy szabadságát el nem veheted...

S ha Te mennél el, nyugtod nem leled...
Nem lesz nyugodt perced, csak Ő...
Kit gondolatban ölelsz, csak Vele érzed...

Hogy nem vagy egyedül...

Ha jó, ha rossz fikarcnyi életed...

Igen, ez a szerelem, az igaz...

S bármi történik, Ő a vigasz.
Jutalmad megkapod, ha akarod...

Lehozhatod végre választott csillagod...

S a meleg, mit csak vele érezhetsz...
Az a jutalom, mit élvezhetsz...

A csók, a test, érintés, kéj, szédülés...

Ez mind a Tiéd lehet, mert szeret, és Te is szereted...

Igen szereted, és Ő is szeret.

Ez a szerelem, az igaz, kegyetlen szerelem...

S tudd, ezt érzem Én, ez mi átjárja testemet, lelkemet...

                                         €$@ß@

Ha veled lehetnék...

A gondolat, mint pusztába szabadult csikók...
Szilaj dübörgése rengeti szívemet.

Ha veled lehetnék...
Szerelmem boldogan ragyogná be a kék eget.

Haragos fellegekből cikázó villám...
Szikrázhat vihart, hívó fényeket.

Ha veled lehetnék...
Káprázatnak elég lenne, nekem a két szemed.

Bérceket tépázó, hideg őszi szelek...
Sziklába karcolnak tovatűnő éveket.

Ha veled lehetnék...
Végtelen órákban őrizném a gyorsan múló perceket.

Égő vágyadat becéző karom ölelné...
S mézízű csókom pecsételné ajkadat.

Ha veled lehetnék...
Sorsomba, erős szállal engedném fonódni sorsodat.

Ha ma, veled lehetnék...
Kedvesem, nem csak ábránd lenne a gondolat.

                                       €$@ß@

Az élet értelme a szerelem...

A szerelem elemi...

A gondolkodás által nem előidézhető állapot...

Az életnek akkor van értelme...
Ha nem hiányzik a szerelem belőle...

Máskülönben csupa szenvedés, félelem és bizonytalanság.

Szeretni valójában annyit tesz...
Hogy képesek vagyunk ébren...

Érzékenyen és nyitott szívvel érzékelni.

Az ember sarkig kitárja lelke ablakait...
S hagyja, hogy beáradjon mindaz...
Amit a nap, az óra, a pillanat hoz.

Lehetetlen szeretni, ha valaki elfedi szívét és lelkét...

Bezárkózik és biztonságra törekszik...

                             €$@ß@

Édes vágy ébred öledben...

Fellobbanok Benned mint kialvóban lévő kanóc...
Mit megsimogat egy apró váratlan fuvallat.

Szemeidben táncolok, s majd könnyű csókom hagyom...
Meztelen reszkető válladon.

Édes vágy ébred öledben, s mint csöppenő méz...
Olvadok gyöngyöző tested köré.

S a vágy ereje kiszakít a térből, valahová a végtelen fölé...

                                           €$@ß@

A Te mosolyod jelenti az életet...

Az álmok ébren elkísérnek, nappal is utolérnek...

Finom rezdüléssel Rád talál, amiről azt hitted nincsen.

Tudod s érzed, csak Rád vár, miért élnél bilincsben...

Mint gyönyörű keret, úgy fog körbe a képzelet.
S minden tettünk, amit szerelmünk diktál...
Megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében...

S lelkünk az égbe száll, egyetlen őszinte ölelésben...

Légből nőtt karok ölelnek, Rád nevetnek távoli szép szemek...

Számomra a Te mosolyod jelenti...

Az életet...

                                  €$@ß@

Testem még ringatózik...

Védtelen vadként ejt rabbá hangod, sóhajod csendesen...
Nesztelen vágy seper végig, meztelen ringó testemen.


Éget, kínoz, fáj az érzés, mégis láng lobban szememben...
Ha végre egymásra talál, lüktető testünk hirtelen.


Halk lélegzetünk, messze száll a gyorsan múló éjjelen...
De testem még ringatózik, forrón felhevült testeden.

                                    €$@ß@

Szerelmem...

Vágyam vad ostora...

Gyönyörű a lelked, szépek az érzéseid, szép minden kép...
Ami megfogan benned.

Kívánlak!

Mardos a gondolat, a szél, az örökké játszó, változó tenger...
Hogy Veled lehessek.

Testem, lelkem meztelen előtted...

Tényleg akarsz engem?
Mert Én, csak Rád gondolok, s csak azt tudom...
Mindaz, amit valaha írtam...
Álmodtam Veled...

Laza ismerkedés ahhoz képest, amit adni szeretnék Neked.

Hatásod leírhatatlan, teljesen ellazulnék Veled.
Szabadon tehetnél bármit...

Újra és újra..

A csókunk, finom érzéki játék...
Ami a szerelmeskedés vágyát burkolja...
Finoman, lazán, mélyen.

Szeretkeznél e velem játékosan, ami a gyönyörbe kergetne?

Tudod, hogy a két gyönyörű melled...
"Ami, mindenre ingerel"
Lágyan simulna kezeim alá...

Minden érintésemre a kéj mámorába hajtva Téged.

Minden apró kis puszi, lüktetésre ingerel...
Amilyen gyorsan felizgulsz...
Ravaszul, úgy húzhatom a kéjt...

Tudom, hogy élveznél Velem s Általam...

Vadul, s féktelenül... 

                                        €$@ß@

Tested érezni, nem az üres ágyat...

Tegnap messze voltál, s Én csendben szerettelek...
Álmodtam Rólad, majd ébren kerestelek.

Érezni akartam ujjad szorítását...
Hallani végre szavad suttogását.

Arcodat simítani, adni csókot... S szádat...
Tested érezni, nem az üres ágyat.

Szemeidben úszni, mikor felém ragyog...
Ha Veled lehetek... Boldog vagyok.

De nem voltál ott tegnap, csak csendben szerettelek...
Mert, távolról is érzem, mikor kezemben a kezed.

                                        €$@ß@

Örökre...

Kedvesem, csak simogass meg gondolatban...

Én érezni fogom.

Annyira szép, hogy egymásra találtunk.
Szeretnélek megcsókolni!
Tudd, hogy Én most itt vagyok Veled...
Örökre.

Ha létezik telepátia, reggel tedd a tenyered a képernyőre...

Én is azt teszem, s kell, hogy érezd...

Amint a kezem a kezedhez ér.

                        €$@ß@

Akit nem szeretünk...

Fájón nélkülözni azt, akit szeretünk...

Áldás ahhoz képest...

Hogy együtt kell élnünk olyasvalakivel...

Akit nem szeretünk.

                               €$@ß@

A szív, törvény feletti...

Eszünk vádolható.

A szív törvény feletti.

A Férfi addig él, míg kíván.

A Nő, amíg kívánják.

Testet lehet venni.

Lelket csak eladni.

Mikor elbűvöltél...

Akkor váltál, igazán boldoggá...

S mondhattad, elértél mindent, amit elérhettél...

Mikor elbűvöltél...

 

                                        €$@ß@

Nem tudsz, levegő nélkül élni...

Számtalanszor megpróbáltál, levegőnek nézni...

De Szerencsédre, vagy Szerencsémre rájöttél...

Nem tudsz, levegő nélkül élni...

                                      €$@ß@

Igazgyöngy vagy...

Minden, ami egyszer megtörténik...

Lehet, hogy soha többé nem történik meg újra.

De minden, ami kétszer történik...

Bizonyosan megtörténik harmadszor és negyedszer is...

                                                      €$@ß@

Az érintetlen tiszta vágy...

A legmélyebb és legigazibb vágy, annak a vágya...

Hogy közel kerültünk egymáshoz.

S ettől kezdve, elindult a láncreakció...

Te és Én elkezdtünk játszani egymással.

De ami előtte volt...
A kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökött minket...
Az megmagyarázhatatlan.

Ez nem volt más, mint az érintetlen tiszta vágy.
      

                                    €$@ß@

Valami fontos hiányzott az életünkből...

 

A szerelmet vagy érezzük, vagy nem...

S nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni.

Színlelhetjük, hogy szeretünk.
Megszokhatjuk a másikat.
Egész életünket leélhetjük valakivel...
Kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban...

Családot alapíthatunk...

Szeretkezhetünk minden éjjel...
Még tökéletes orgazmusunk is lehet minden alkalommal.
S mégis úgy érezzük...

Van valami szánalmas üresség az egészben...

Valami fontos hiányzik az életünkből. 

A szerelem.

                         €$@ß@

A szerelem, megtalál minket...

Mindenütt a szerelmet kell keresnünk...

S vállalnunk kell...
Hogy esetleg órákig, napokig, vagy akár hetekig...

Csalódottak leszünk miatta.

Mert abban a pillanatban...
Amikor elindulunk keresni a szerelmet...

Ő is elindul, hogy megtaláljon minket.

És megvált.

                           €$@ß@

Több, mint egy találkozás...

A szeretkezés több, mint egy találkozás...

A szeretkezés, a nemi szervek ölelkezése.

                               €$@ß@ 

Mi nyitott szemmel járunk...

Aki nyitott szemmel jár, és észreveszi azt az embert...

Akiről mindig is álmodott...

Az tudja, hogy a szexuális energia megelőzi magát a szexet.
A legnagyobb gyönyör nem is a szeretkezés...

Hanem a vágy, amit közben érezünk.

Ha már nagyon nagy lánggal ég a szenvedély...
Akkor jöhet a szex...
Hogy befejezze a táncot.

De soha nem az Övé az első lépés…

                            €$@ß@

Útra készen...

Az emberek többsége vágyik a Nagy Kalandra...
Amely által bizonyítani tudja önmagának...

Saját lényének rátermettségét.

Mégis...

Amikor tettekre hív az élet, olyan könnyű sarkon fordulni...

S elhatárolódni a lehetőségtől.
Mi lett volna a népmesei szegénylegényből...
Ha sosem mond igent vándorútjára?
Királyfi semmiképp...

De még felnőtt férfi sem nagyon.

Ideje elindulnom.

Befelé.

             €$@ß@

A Férfi...

A Férfi energiája a másik teremtő erő.

Ez az energia, hatalmas teremtő erő.
A férfi a napfény, melynek hatására élet fakad a földeken...

A Létezés teremtő nyílvesszője, a Mindenség ereje.

Akaratával annyi csodát teremthet...

Amennyit elképzelni sem lehet.

Ölelő karjai közt új lehetőségek születnek...
Hogy utána újabb örömökkel...

S felfedezni való rejtélyekkel ajándékozza meg a Nőt... 

S az egész világot.
A puszta jelenléte elsimítja a feszültségek hullámát.
Egyetlen pillantása, egyetlen szava elég ahhoz...
Hogy a káoszból rend legyen.

Egyedül a szerelem az...
Amelyben mint Nő és Férfi megnyilvánulhatnak...

A Nőnek azért volt és lesz hatalma a férfi felett...
Mert a szívhez vezető utat jobban ismeri.
A legkeményebb Férfi is kártyavárként omlik össze...

Amikor a Nő mosolyának, érintésének nyomán...
Felragyog benne a szerelem.

A lágy mindig magába olvasztja a keményet...
Mint tenger a sziklát, mint bársony az acélt.
Nincs vonzóbb egy Férfi számára annál...

Mint amikor egy Nő, boldog a testében.

Az számít, hogy mennyi örömöt, gyönyört...
S lehetőséget sugároz magából.
Egy Nő maga a kincs...
Csodálatos, ha megéli saját magát és szépsége felragyog.

Ha mint Férfi szabad akarsz lenni, csak élvezd...

Érezd jól magad a testeddel, érzéseiddel, hangulataiddal...
Szórakozottságoddal, mindeneddel együtt.

Ne keress a tetteidre logikus magyarázatot, indokot.
Élj meg mindent, ami előbújik szívedből...

S felejtsd el a szégyenérzetet!
Nincs miért szégyenkezz...
Ha megéled tested és lelked izzását...
Gondolataid teremtő erejét!
A virág sem szégyelli magát, mert oly gyönyörű!

A Nő ragyog neked!

Állj a fénybe és ennyi!

                             €$@ß@

A Nő...

A Nő...
Minden olyan külső megnyilvánulás...

Amelyet Nőiesnek tartunk.

A szelídség, a szenvedélyesség, a hiszti, a vásárlási láz...
Csak a társadalmunk által kreált műanyag máz.

A Nő nem a külsőség...

Hanem a megnyilvánulást létrehozó energia!

A Nő a mindenség bölcsője...

A Létezés teremtő méhe...
Az Anyaföld végtelen ereje.
A Nő energiája, az egyik teremtő erő.

A Nő olyan csodálatos lény, hogy ésszel felfogni nem lehet.

Azért vagytok a földön...
Hogy megteremtsétek mindazt a csodát...

Amik vagytok, s ami Bennetek él.

Amikor megéled a Nőt magadban...
Minden görcsölés, küszködés aggódás helyett...

Jól érzed magad a bőrödben, belőled születik meg a tavasz.

A Nő mozgása, járása, hangja, mosolya...
Egyetlen pillantása elég ahhoz...

Hogy a körülötte levő szenvedésből örömöt...
A fájdalomból boldogságot teremtsen.

Ha nem ostoba féltékenységgel és aggodalommal vagy tele...
Érzelmeid és gondolataid hatására...
Végtelen lehetőségek szökkennek szárba...

Ahogy megéled a szívedet és nevetsz...

Az egész világ ragyog és veled nevet.

A Nő a teremtés lágyságában...
Odaadásában megnyilvánuló, végtelen erő.

Az igazi Nő, maga a határtalan lehetőség...
A folyamatos változás csodája, öröme, boldogsága.

A Nő az Univerzum egyik legragyogóbb ékszere.

Egyedülállóan csodálatos teremtmény...
Határtalan, odaadó lénye, a lágyságában...
S befogadásában megnyilvánuló teremtő ereje.

                                       €$@ß@

Mit mondanál...

Mit mondanál...
Ha most kezedbe tenném két kezem...
Tekintetemből sütne az érzelem...

S csókra várón lehunynám a szemem?

Mit mondanál...
Ha fejem a válladon nyugodna...
Vagy ajkam kis pilleként csapongva...

Csókolna, és szerelmet susogna?

Mit mondanál...
Ha éreznéd testemben a vágyat...
Ami érintésed nyomán támad...

S tűzként ereimben szerteárad?

Mit mondanál...
Ha szám, szerelmesen súgnám neved...
Ha kitárnám feléd a szívemet...

S átadnám legféltettebb kincsemet?

Mondd, mit mondanál...

€$@ß@

Minden rím, és az Olvasó...

Ismeretlen új, valami igazi vágy...
                                     Különös izgalom és titok vagy.

Kaland a szívemnek, lelkemnek Vigasza...
                                     S bátorítása mind Te vagy.

Te vagy, kit versembe írlak...
                                    Versemmé írlak, így egy leszel Vele.

Te leszel műveimben a hang a szó...
                                    Minden rím, és az Olvasó.

Csend a sorok között, a lüktetés...
                                    Melyet nem hallasz, csak érzed.

Szavak közti sóhajnyi vágyban...
                                    Véllek, majd felfedezni Téged.

S olykor sóhajnyi vágyak között...
                                    Ott leszel Te szavak helyett.

Hisz ujjaimból, Miattad egy új lélek született.

S Te jelensz meg, minden papírra vetett...

                                    Elveszett, aprócska, édes szó felett.

                                               €$@ß@

Kapcsolat...

Mi van az emberek között...?

Tudod, hányféle kapcsolat van...?
Az emberek négy-öt fogalommal gondolkoznak...

Van barátság, szerelem, rokonszenv, bizalom...

De van más is, aminek nincsen neve.

Van titkosabb és érthetetlenebb kapcsolat is...

Ami nem barátság, nem is szerelem...

S mégis oly forró és eleven, hogy nem lehet kitérni előle.

De Te tudod, miről beszélek...

                                          €$@ß@

Vágyom Rád...

Lágyan adakozó kezed, forrósodó öled, kezem alatt..

Ha csupán arcodhoz érek, szikrázunk akkor is...
Ha végigsimítom arcod, nyakad, vállad...

Tudni fogom kívánsz, kellek...

Ezt érezzem csak, és ellazulok...

Ölelni akarlak, mint az élni akarás, csókollak, mint az élet...

Simogatlak, mint a jókedv, kényeztetlek, mint a lelki béke...

Gyönyört adok, mint egy Férfi, aki csak adni vágyik...

S Te magadba fogadsz.

Megnyílsz Nekem, mint egy kapu...

Az élvezet felé, Én Neked, Te Nekem...

Vágyom Rád, mint bűnös a megbocsátó szóra.

                              €$@ß@