Amivé Értem leszel...

Nem érdekel, mit álmodom, narancs-szín szobámban.
Téged a Vörös érdekel.

Nem érdekel szerelmes, suttogó szavam.
Téged a Kéj sóhaja érdekel.

Nem érdekel gyengéd, finom simogatásom.
Téged vad Ölelésem érdekel.

Nem érdekel versekbe írt szerelmem.
Téged reszkető Vágyad érdekel.

Nem érdekel ajkam lágy érintése.
Téged a vad Csókom érdekel.

Nem érdekel ki vagyok!
Nem érdekel ki voltam!
Téged csak az érdekel

Amivé teszlek...

Amivé Értem leszel.

                 €$@ß@

Azóta vágyva, Magamnak kívánlak...

Megláttalak…
Egyetlen pillanat…

Azóta vágyva, Magamnak kívánlak!

Akkor tudtam, Mellettem kell lenned...
Epedő testem, magadévá tenned.
Lágyan értél hozzám… 
Mint a Nyári szellő…

Borzongást, kéjt, vad szerelmet keltő.

Kezed melege, átjárta testem…
Benned, akkor Magamra leltem.
Szorosan, Magadhoz húztál...

Gyenge karoddal, még is porszemmé zúztál...

S varázs-világodban, levegőként, szabaddá fújtál.
Hogy mondhasd...

Ölembe hulljál!

S Én mámorban szálltam feléd...

Férfi létemre, erőtlen hullottam eléd...

S Te remegő testtel álltál...
Minden porcikáddal vártál…

Akkor, eggyé forrt az ajkunk...

Haraptunk és martunk.
Szenvedélyes sóhaj...
Mi elhagyta az ajkunk!

Öntudatlanul olvadtunk össze...

Vad rabság, s kéj közepette...

Nem volt más, csak Te meg Én...

A vágyak meztelen mezején.

Epedő testünk, s égő ajkunk...

Néma nyögés...

Akarlak…

Párás lehelet, ziháló lélek...

Kívánlak!

Adj még!

Add Magad Nekem, s Velem az Öröklétnek... 

                         €$@ß@

Az emberi természet...

Az emberi természet...

Mindig valami újat akar megtapasztalni.

Annak ellenére...

Hogy az igazságok örök érvényűek és változatlanok.

Még ha mindig új köntösben jelennek is meg.
Valójában semmi sem új...

Csak az ÉN.

                    €$@ß@

A szerelem ami változásra bír...

Sem az idő, sem a bölcsesség...

Nem változtatja meg az embert.

Az egyetlen dolog, ami erre képes...

Az a Szerelem.

                                     €$@ß@

Mert nem vagy "Még" Velem...

Fáj a lét, a létezés...

A lefekvés és az ébredés.

Fáj a múlt, s fáj a jelen...

Mindez azért, mert nem vagy "Még" Velem.

                           €$@ß@

Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet...

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár...

Akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén.
Amikor pedig ezek az emberek találkoznak...
S tekintetük egymásra talál...

Minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét...

S csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik...
Hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt.

A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet...

S amely mindenki számára...
Aki ebben a világban dolgozik, pihen és Kincsét keresi...

Alkotott egy vele rokon lelket is.

                                  €$@ß@

A szerelemért, Élni érdemes...

Vannak boldog könnyeim, s fájó mosolyom...

 Míg a föld forog, mindig lesz bennem szerelem.

Az Élet szép, s a szerelemért, Élni érdemes...

Az életem egy harc és benne Győznöm Kell!

                                           €$@ß@

A szerelem útja...

Mindössze két út létezik...

Vagy tudatossá válsz...

S a szerelem árnyékként követi tudatosságod...

Vagy oly tiszta szerelemre lobbansz...

Ahol a tudatosság, magától kigyúl benned.

E két dolog ugyanannak az érmének a két oldala.

Nem kell aggódnod a másik oldal miatt...

Csak ragadd meg erősen az egyik oldalt...

A másik sem illanhat el, kénytelen megmutatkozni...

                                 €$@ß@

Egy párkapcsolat, szeretni és elfogadni tanít...

Egy párkapcsolat addig fenntartható...

Vagy addig érdemes fenntartani...

Szívvel és alázattal...

Amíg fejlődőképes!

S amíg fejlődésben tartja az abban résztvevőket is.
Amíg tükörtartással szembesít...
Hol is tartunk éppen Önmagunkkal.

Amíg szeretni és elfogadni tanít.

Amikor már a kölcsönös gyönyörkeltés...
A kéz a kézben szárnyalás misztériuma...
Nem hajtja a benne lévőket.

Akkor pontot kell tenni a végére...

 

                                 €$@ß@

Műholdas, mobil kereső...

Ha érdekel hol van a partnered...

Írd be a mobilja számát, ebbe a műholdas keresőbe...

Ami pontosan megmutatja, hogy épp hol tartózkodik...

http://www.trackapartner.com/
 
 

                                    €$@ß@

Szívemben az érzés, megtalál...

Feléd száll, ismét gondolatom...

S lelkemből, elindul a vágy.

A pillanatok varázsával...

Szívemben az érzés, megtalál.

Könnyem folyik az arcomon...

S megpihen a barázdák között.

Érintésed hiányzik nagyon...

Mely szeretni, hozzám költözött.

                                            €$@ß@

Tudod Te is Én is...

 
Nem lesz könnyű... 
A körülöttünk élőknek, fájdalmasan nehéz lesz…
 
A nap minden percéért, meg kell küzdenünk...
 
De Te is Én  erre vágyunk…
 
Mert akarjuk...
 
Egymást...
 
Minden nap...
 
Örökre...
 
Együtt...
 
Mindenestül…

                      €$@ß@

Érzések...

Ahhoz, hogy az életben önmagunk lehessünk...

Szeretni kell magunkat.

Akkor minden magától értetődő lesz!
Egy ismert német költő írta…

"Itt ember vagyok, itt tudok létezni!"

Sajnos…

Még mindig túl kevesen adjuk meg egymásnak ezt a teret.

Nem csoda hát…
Ha légszomjat érzünk más emberek közelében.
De hogy tudunk…
Olyan légkört teremteni magunk körül…

Amelyben önmagunk lehetünk?

Egyszerűen úgy, hogy másoknak is teret adunk ahhoz…

Hogy saját maguk lehessenek, s elfogadjuk másságukat.

                                                   €$@ß@ 

Hozzád akarok bújni...

Hozzád akarok bújni, érezni illatod...
Átélni mindent, mit az Élet Nekünk adott.

Elbújni karjaid közt, hajadba túrva...
Csókolni nyakad, soha meg nem unva .

Kezed szorítva, szemed tükrén át... 
Érezni a csendben, szíved lágy ritmusát.

Hallgatni, hogy újra a nevem suttogod...
Átölelni Téged, s tudni, hogy Akarod!

Álmodban, karodban, vad álmokra lelni...
Csókolni reggelig, karodban ébredni .

Érezni, hogy bőröd a bőrömhöz ér...
Míg hajnalt fest az égre a bíbor színű fény.

                        €$@ß@

Érzések...

Mi, emberek, a magunkról alkotott elképzelést éljük meg...

Ahelyett, hogy önmagunkat, igazi énünket élnénk.

Az önértékelés azt is jelenti...
Hogy megértjük, mi a feladatunk a világban...

Milyen jövő felel meg nekünk.

Sok ember teljesen hamis mércét használ...
Önmaga értékeléséhez.
Azt hiszi, hogy csak akkor becsülheti magát...

Ha már elért bizonyos eredményeket.

Ha nem teljesíti...

Ezeket a gyakran kívülről ráerőltetett célokat...

Elítéli magát, gátlásokat alakít ki magában...

Holott el kellene fogadnia önmagát.

Csak akkor jöhetünk rá...
Hogy mi a feladatunk a világban...
Ha tényleg olyannak értékeljük magunkat...

Amilyenek valójában vagyunk.

                         €$@ß@

Érzések...

Meg kell tanulnunk kapcsolatban maradni...

A felszínre törő érzéseinkkel.

Így akadálytalanul élhetnek bennünk...
Rajtunk múlik, hogy milyen a kapcsolatunk az érzéseinkkel.
Tulajdonképpen nem az a fontos...

Hogy milyen érzések élnek bennünk...

Szerelem, depresszió, harag vagy öröm...
Sokkal inkább az, hogy milyen viszonyt...

Milyen érzelmi kapcsolatot alakítunk ki azokkal.

Ez a kapcsolat lehet...
Durva vagy szelíd...
Rugalmas vagy merev...
Jóindulatú vagy megvető.
Magunknak teszünk jót, ha arra törekszünk...

Hogy szeretetteljes kapcsolatban álljunk az érzéseinkkel.

                                                         €$@ß@

Érzések...

Minden Félelem arra hívja fel a figyelmet...

Hogy az ember hol nem "önmaga".

Felszólít, hogy ocsúdjunk fel és ismét emlékezzünk...
Hogy kik vagyunk valójában.
Minden félelemnek üzenete van az ember számára.
Ez az üzenet így szól...

Ahol félelmet érzünk, ott nem vagyunk "önmagunk".

A félelem tehát fontos tájékoztatás arról...
Hogy mely életterületeken hiányzik még az énünk.
Forduljunk tehát tudatosan a félelem felé...
S tanuljuk meg belőle...

Hogyan vihetjük be egyre jobban az énünket oda...

Ahol félelmet érzünk.
Senki sem úgy jön a világra, hogy mindent tud...
Csak az számít,

Hogy igyekezzünk és pozitívan álljunk a dolgokhoz.

 

                                                      €$@ß@

Lelkünk, egyé vált...

A szemed a lelked ablaka...
Melyen át kinézel a világra és így szólsz..

Nézz Reám..

De Te találtál, egy hasonlóan nyitott szemű lelket...

Aki szintén szabadon tekint a szemedbe..

Olyan csodálatos dolog történt...
Ami semmilyen más körülmények között nem..

A lelkünk találkozott és összeolvadt...

Mert a lelkünknek nincs határa...
Nincs vége, sem hossza, sem kezdete, sem vége...
Lelkünk, egyé vált...

Összeolvadt, mint csókjainknál a lélegzetünk...

                                           €$@ß@

TE vagy Nekem, maga az örök szerelem...

Mindennap elengedek valakit, vagy valamit a szívemből...

Csak TE maradsz ott, mindig mozdulatlan.

Olyan vagy Nekem mint égen a Sarkcsillag...

Örök és mozdulatlan.

Örök, ebben a kusza, állandóan változó világban...
Változatlan, ebben az állandó változásban.
Ha a lelkem tele van zűrzavarral és káosszal...

Te vagy benne a Rend.

Ha a sötétség bugyraiban járok...
Te vagy az Én lámpásom, egyetlen reményem.

Te úgy fogadtál el, amilyen vagyok...

Te sohasem ítélkezel...
Te soha nem büntetsz...
Tudom, hogy megérted bennem azt is, amit még Én magam sem.

Ha Én vagyok benned a Férfi...

Te vagy bennem a Nő...

Ha Én vagyok a Vágy...

Te vagy a Beteljesülés.

Minden vagy nekem és semmi, de egybevéve az egészet...

Behunyom a szemem és érzem, érzem az érintésed.

Soha senki így nem érintett, mint Te...
Soha senki így nem ölelt, mint Te.

TE vagy Nekem, maga az örök szerelem...

Te vagy az út, a napsugár, a fény.

Te vagy az első és utolsó reményem.

                           €$@ß@

Szívemet adtam, szívedért cserébe...

Ajkamon halk sóhajjal pillék szárnya rebben...

Ahogy Én mondom, nem mondhatja soha senki szebben...

Csak ölelj, ne engedd el a kezem...

S Én halkan súgom, forró szenvedéllyel a neved.

Napsugárral lehelek csókot a szádra...
Hopp!
Itt egy apró harmatcsepp...

Derengő hajnal, édesen kacagó lánya...

Táncoló kis szivárvány, boldog színek karneválja...
Holdfénnyel kergetőznek fényes csillagok...

Nézz rám Királynőm...

Ez mind-mind, Én vagyok.

Ne engedj el, őrizz!

Tovább nem harcolhatok... 
Szívemet adtam, szívedért cserébe...

Szerelmedért, Igaz Szerelmet Adok.

                          €$@ß@

Köszönöm, hogy vagy nekem...

Nehezen találtam Rád, csavarogtam hosszú éveken át.

Valahol mindig várt, egy álom, s egy jég hideg ágy.
Sosem kellett több ennél, nem akartam jobbat, mint ami jár.

De a Te Lelkednél, érzem megnyugvás vár.

Hidd el, ha kell, elmondom százszor...

Köszönöm, hogy vagy nekem.

A legszebb dal sem szólhat másról...

Köszönöm, hogy vagy nekem.

Veled minden percem szép...

S tudom azt, hogy végleg itt maradok.

Ami volt elmúlt rég.

Köszönöm most jól vagyok.

Nehezen találtam Rád...

De most végre nálad ébredek fel.

Míg érzem benned a vágytól perzselő tüzet...

Nem engedlek el.

Hidd el, ha kell, elmondom százszor...

Köszönöm, hogy vagy nekem.

A legszebb dal sem szólhat másról.

A legszebb dal is Rólad szól.

Veled maradok még, nekem ennyi elég.

Neked érezned kell, Veled Enyém a mindenség.

                           €$@ß@

Érzések...

Az egyik legnagyobb probléma...
Hogy nagyon sok ember elveszítette a kapcsolatot...

Az érzelemvilágával.

Az érzelmek révén...

Értékes kapcsolat áll fenn belső és külső világunk között.

Sajnos azonban hozzászoktunk...
Hogy az érzelmeket is "fogyasszuk",...

Ahelyett, hogy érző lényekként élnénk ebben a világban.

Ennek oka nemritkán az attól való félelem...
Hogy "negatív érzelmeket" éljünk meg.

Nem tudjuk ezeket kezelni...

Hiszen erre senki sem tanítja meg az embert.
De ha merjük vállalni...
Hogy tudatosan érezzük azt, amit érzünk...

Maga az érzés fogja megmutatni az utat.

                                   €$@ß@

Érzések...

Ha félelemből elfojtjuk az érzéseinket...

Lelki fájdalmat érzünk.

Amennyiben hagyjuk, hogy felszínre jöjjenek az érzések...
S teljes mértékben elfogadjuk azokat...

Akkor intenzív, mámorító érzésben lesz részünk.

Az elfojtott érzések elszigetelődéshez...
Szélsőséges esetben a lélek megkeményedéséhez vezetnek.

Pedig épp a lélek köti össze a Nőt a Férfival.

Az érzéseinkre azért van szükség...
Mert végül is belőlük állítjuk elő azt a köteléket...
Amely legbelül összetartja a világunk.
Az elfojtott érzések ugyanúgy hatnak...
Mint a mérgező hulladéktárolók...

Megterhelik az érzelmi életerőnket.

                           €$@ß@

Érzések...

Az érzések olyanok, mint az időjárás, bizonyos ciklusoknak...

S állandó változásoknak vannak alárendelve.

Egy óra, egy nap vagy egy hét alatt...

Az érzelmek széles palettáját éljük át.

Kedvesem...

Magadra ismersz...?

Az érzelmek olyanok, mint a hegyi patak...
Amelynek állandóan változik a folyása.
Mi magunk pedig olyanok vagyunk, mint a kajakosok.
Ha igyekszünk megkapaszkodni...
Érzelmeink patakjának kanyarulataiban vagy szűkületeiben...
Megakadályozzuk... 

Hogy benne legyünk az élet áramlásában.

Ebben az esetben hagyjuk...

Hogy bizonyos részeink visszafejlődjenek...

Egy ötéves gyermek tudati szintjén maradjanak.

Ahelyett hogy észlelnénk az érzelmi változásokat...

S ezáltal érzelmeinket, tudatosan fordítanánk Önmagunkra.

                                                       €$@ß@

Érzések...

Az érzések annak az állandóan változó érzékelésnek a részei...
Hogyan is élünk.

Az élet változást jelent.

Változás nélkül nincs élet.

Nem fagyaszthatjuk be az érzéseinket azt remélve...

Hogy nem sérül emiatt az életképességünk.

Érzelmeink befagyasztása helyett...
Keressük Magunkban a változást...
Azt, ami mindig volt és mindig is lesz és azonosuljunk vele.
Ily módon könnyen elviselhetjük...

Sőt élvezhetjük is, hogy változnak az érzéseink.

                                                                 €$@ß@

Te vagy Én, az Összetartozás titka...

A párkapcsolat..

Valamint az azzal járó örömek és bánatok.
Soha ki nem merülő örök probléma.

Létünk alapja.

A célom, hogy végre Azzal és úgy Élhessem az Életem...

Ahogy, egy Igazi Társsal érdemes.

Mindenki ezt szeretné.
Egy nem működő kapcsolatban...

Bármelyik felet kérdezném is, a válasz ugyanez lenne.

Akkor hogy, hogy nem működik...?
Senki nem úgy választ partnert...

Hogy na, ezzel biztos nem lesz jó...

Ellenkezőleg, vele csodás lesz.

Aztán többnyire hova jutunk.

Van minek a mélyére tekinteni...
Főleg, hogy pont azt vonzod be, akit akarsz.

Pont a Te Lelki Társad.

Aggodalomra semmi ok, mindenkinek van egy Lelki Társa...

Csak meg kell találnia.

Olyan, mint minden más, ahhoz, hogy megtaláld az "Igazit"...

Először Önmagad kell megtalálni.

Ahhoz hogy Te tudj lenni az "Igazi" csak Rád van szükség.
Ahoz, hogy egy kapcsolat jól működjön...

Szintén csak Rád van szükség!

Félszer fél, az csak egy negyed.

Ha a kérdésre TE vagy ÉN?

A válasz az, hogy Te vagy Én.

Az eredmény az összetartozás lesz.

                                          €$@ß@

A tehetetlenség érzése...

Nincs kétségbe ejtőbb, mint a tehetetlenség érzése…

Az utóbbi hónapokban, többször átéltem már ezt az érzést…
A legkülönfélébb érzelmi hatásokat váltották ki belőlem…
Hogy leküzdéséhez, éppen melyik a jobb választás...
Az attól függött…

Milyen lelki állapotban voltam vagy éppen vagyok...

Az adott pillanatban.
Eddig, mindig sikerült…

Még élek!

A legfontosabb, amit megtanultam, ne hagyjam el magam…
Ne veszítsem el a lélekjelenlétem…
Ha valami nehézséggel találom szemben magam.
Lehetőségeimhez képest…
Mindig igyekeztem megtartani...

A kellemes, nyugodt, békés hangulatot…

Mert észrevettem magamon... 

Így sokkal könnyebben jönnek a kreatív ötlet megoldások…

Viszont „sajnos”, időnként előfordul...
Velem is, mint mindenkivel…

Hangsúlyozom, MINDENKIVEL!

S ez nem elítélendő emberi tulajdonság.

Éppen a szitkozódáson keresztül vezet az út, a lelki béke felé.

A szitkozódásnak viszont meg van az a hátránya…
Nem tudhatjuk előre…
Milyen könnyedén, vagy nehezen tudjuk visszatornázni magunkat…
Egy lelkileg kiegyensúlyozott szintre.
Bár a szitkozódás lehet, hogy akkor éppen jól esik…

De a békés, kreatív énünk is "meghal" egy időre!

S ez valójában így van…
Mert ha a szitkozódást megelőzően…
Érzelmi állapotunkra leginkább a remény volt a jellemző…

Akkor valóban "megöljük" a békés, kreatív énünket.

Ám, ha tehetetlennek és kétségbeesettnek éreztük magunkat…
Akkor a szitkozódással...

Éppen, hogy felélesztjük kreatív, békés énünket.

Mert felszabadulunk a tehetetlenség okozta nyomás alól…
S ebben nincs semmi ellentmondás.

Minden csak nézőpont kérdése.

Szitkozódás helyett a tehetetlenségből...
Általában dühvel, akarattal, lehet kimozdulni.
Ami már egyel jobb szint, de még mindig nem a végső.
Ez is nagymértékben mozgósítja az energiákat.
De ez semmi képen ne legyen folyamatos bosszankodás…

Mert az nem vezet sehová…

Az még mindig azt az érzetet kelti...
Hogy még mindig tehetetlen vagyok.
S hogy mi található a tehetetlenség okozta kétségbeesés érzése…
Valamint a dühöt követő bosszúság között?

Mi miatt lesz a tehetetlenségből düh?

Ami az érzelmi állapotokat illeti...
Még ott lehet a fenyegetettség érzése…
A bűntudat vagy akár az irigység.
De ami még ezeknél az állapotoknál is fontosabb az…

A kettő között ott vagyok Én, a magam választásával…

Ellenállással vagy elutasítással...

Még mélyebbre taszítva magam…
A tehetetlenségbe és a kétségbeesésbe…

Vagy elfogadva...

Az akkor kialakult helyzetet, érzelmi állapotot…
Engedem magam tovább lendülni…
Egy sokkal kellemesebb érzelmi állapotok felé.

Csak, hogy világos és egyértelmű legyen…

A düh, a harag, a bosszúság…
Nem feltétlenül és nem minden esetben jelentik azt…
Hogy éppen elzárjuk a megoldás elől az utat.
Adott esetben nagyon is előfordulhat…
Éppen ezek az érzelmek jelzik azt...

Hogy újra megnyílóban vagyunk.

A düh, a harag és a hozzájuk hasonló...
Negatívnak beállított érzelmi állapotok…

Nem szándékot jelentenek.

Ezek csak jelzik azt...

Mennyire vagyunk nyitottak a megoldás előtt.

Márpedig, ha kezdetben…
Elkeseredettséget, tehetetlenséget...
Vagy bűntudatot éreztünk valamivel kapcsolatban...
Akkor a düh, a harag és a bosszankodás éppen azt jelzi…

Kezdünk jobban megnyílni…

S elindultunk az elfogadás és a kreatív, gyors megoldás felé.

Értelemszerűen…

Ha kezdetben mondjuk...
A lelkesedés, a derűlátás, vagy a remény érzése volt bennünk…
Akkor a borúlátás, csalódottság...
Majd a harag és a düh azt jelzi…
Hogy a "szelep" egyre zárul...
S nem a számunkra megfelelő irányba tartunk.

Az írásom csak arra hívja fel a figyelmet…
Hogy abban a kis résben, ahol alkalmunk nyílik a választásra…
Legyünk éberek, és az érzelmeinkre támaszkodva...
Körültekintően válasszuk meg…

Hogy merre is indulunk tovább.

Ilyen formán, Én a dühöt, a haragot, vagy a bosszankodást…
Csak akkor tekintem kerülő útnak…
Ha előtte kellemesebb érzelmi állapotban voltam.

Ellenkező esetben…

Én inkább az elfogadás és kreatív megoldás felé vezető...

Első lépéseknek tartom ezeket.

S hogy mitől alakul ki bennünk...
A tehetetlenség és az elkeseredettség érzése?

A kialakult helyzettől és Önmagunktól…

A pillanatnyi érzelmi állapotunk elutasításától.

Bármilyen helyzettől!

Az a tapasztalatom…

Nagyon sok Nő és Férfi... 

Nem csak a kellemetlen helyzeteket utasítja el...


De még az őszinte, tiszta, fenntartások nélküli szerelmet is…

Még akkor is ha mindene ezt kívánja…

Királynőm…

Csak annyit kérek…

Légy Jelen a Pillanatban!

Tudatosítsd magadban tested minden rezdülését…

Minden apró érzetét...

S ha felbukkan egy probléma, ne utasítsd el…
Hanem inkább mutass őszinte érdeklődést az irányába.
Leld meg a megoldás megtalálásában az izgalmat.

Mert ott van!


Csak tégy egy próbát!


Megéri!

                         €$@ß@

Aludj...

Míg Én csendes, szavakat gyűjtök Neked...

Aludj.

Míg Én gondolataim összeszedem...
Lelkem is lábujjhegyen jár...

Aludj.

Csendben sugallom vágyaim Feléd...

Olyan jó lenne, most elmerülni benned...
Egy szelíd szédülésben...

Szíved fölött, egy piciny menedékben.

S lélegzetet venni belőled...
Majd hagyni, hogy hallgass belém...

Utána álmaidban elbújva, hozzád simulok...

S újra álmodom, azt az augusztusi délutánt...

Amikor szerelmeddé csókoltál...

Aludj...

                       €$@ß@

Éld az Életed, ahogy helyesnek látod...

Tudod Kedvesem...

Nemet mondani másoknak...

Ez része a felébredésnek, ez gyönyörű.

A felébredés része, hogy úgy éled az életedet...

Ahogy helyesnek találod.

Értsd meg...
Ez nem önzés.
Önzés az, mikor mások azt követelik tőled...

Hogy úgy élj, ahogy Ők helyesnek látják.

Mert ez, az igazi önzés.
Egyáltalán nem önzés, ha úgy éled a saját életed...

Ahogy helyesnek látod.

                              €$@ß@