Egyszerűen, csak van...

Elfogadtad a szeretetem...

S átadtad nekem azt, ami Benned lakozott...

Egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata.
Mint ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni...
Miért pont arra tart, csak folyik előre.

Egy olyan szeretetet, amely nem kér és nem ad semmit cserébe...

Csak van.

                                €$@ß@

Örökké...

Love - Laugh - Live...

Szeress - Nevess - Élj...

 ♥

                                            €$@ß@

Látom...

Ha belenézek a szívedbe...

Látom azt, mennyit potyogtatod a könnyeid valójában.
Látok titkokat, barátokat, hazugságokat.
De látom azt is, amit talán sosem érthetek meg.

Mitől tudsz erős maradni...

Akkor is, amikor...

                                       €$@ß@

De nem ám...

Az élet nem lehet teljes...

Egy kis őrület nélkül.

                                          €$@ß@

Az Igazi...

Az Igazi Férfi, ragyogtat egy Nőt...

Nem feltétlenül megérteni és megváltoztatni akar...
Hanem foglalkozni a lelkeddel.
Ő az, aki sosem csap be...
Nem használ ki, nem néz hülyének.

Mindig melletted van, ha szükséged van rá...

A kezedet bármikor kinyújthatod érte.
Ő az, aki reggelente kávét visz az ágyadba...

Aki kócosan is hercegnőnek hív...

Mosolyt csal az arcodra és letörli a könnyeidet...
Félt, izgul érted.

Éjszakánként átölel, szerelmes a testedbe, s kielégíti vágyaidat.

Aki a helyes útra terel, ha eltévedsz...
Nem uralkodni akar rajtad, hanem egyenrangú társként kezel.
Segít megvalósítani az álmaidat, örül a sikereidnek...

Nem láncol magához, szabadon szárnyalhatsz mellette.

Lehet, hogy nem gazdag...
De a legnagyobb kincsét mégis neked adja...

A szeretetét.

Veled van eltelve, benned bízik és rád számít.

Most is ott ül melletted.

                                 €$@ß@

Mert új...

A múltból tanulunk, de nem annak a gyümölcsei vagyunk.
Lehet, hogy szenvedtünk, szerettünk, sírtunk és nevettünk...

De ennek nincs jelentősége a jelenre nézve.

Mivel a jelennek ép úgy megvannak a maga kihívásai...
A jó és a rossz oldalai.
Ne hibáztasd vagy éltesd a múltat azért, ami most történik.

Minden új szerelem független az előzőektől...

Semmi köze a múltbéli tapasztalatokhoz.
Egyszerűen azért...

Mert új.

                                 €$@ß@

Döntsd el Te...

Csillagfény az égen...
Sötétség a tengermélyen.

Homokszem a sivatagban...
Felhőfoszlány a viharban.

A fent a lent...
A kint a bent.

A jók a rosszak...
A szépek a csúfak.

A minden a semmi...
A jól lakni az éhezni.

Az öröm a bánat...
Ami jól esik ami fájhat.

A tűznek melege...
A fagynak lehelete.

A víz sodró árja...
A csepp szomjoltása.

A Földnek minden eleme...
A levegő éltető ereje.

A hit a tagadás...
A vágy a kialvás.

A mindig a soha...
A hinnéd, ha volna.

A csak most, vagy mindörökké..?
Te döntsd el, mire születtél..!

                €$@ß@

Minden rajtunk múlik...

Ha egyszer megbízunk valakiben...
S teljesen odaadjuk magunkat Neki...

Akkor, onnantól kezdve minden a jóakarattól függ.

Ekkor már mindkettőnk  egymásra gyakorolt hatalmán múlik...
Jót teszünk, vagy porig alázzuk egymást.

Mert már a puszta gondolat is, hogy Egymás nélkül éljünk...

Rettenetes.

                                  €$@ß@

Mindig van egy pont...

Van egy pont...
Ahol a kislányból, Nő lett.
Egy pont...
Ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont...
Ahol kiborulsz.
Egy pont...
Mikor csak nevetsz akaratlanul.
Egy pont...
De akkor, már nem agyalsz.
Egy pont...
Ahol, erősnek kell mutasd magad.
S egy másik...
Hol végre elgyengülsz.
Egy pont...
Ahol az extázisba kerülsz.
Egy pont...
Ahol minden bölcsesség belőled születik.
Van egy…
Igen…
Egy másik...

Ahol újra kisgyerek lehetsz...

Mindig van egy pont..!
Gondolkodj...
De inkább ne..!
Ne is gondolkodj..!

Csak Éld az Életed..!

Mert minden, pont a fejedben dől el...

                                €$@ß@

Veled...

Csak addig volt könnyű, Nélküled az élet...

Míg nem tudtam, hogy létezel.

                                        €$@ß@

Ez nem férfisovinizmus...

De, sajnos igaz...

A Nők jelentős resze, csak kölcsön veszi egy Férfi szívét...

Viszont, nagyon kevesen tudják, birtokukba venni.

                                                 €$@ß@

:)

Az arcod, korábban egy volt a sok közül…
De a lelkem által, egyetlenné vált.

Láthatja bárki, de csak egy veszi észre az arcot...
Az, ki Benned is maradéktalanul lelket lát.

                              €$@ß@

Lehet így is...

Szeretni, számtalan módon lehet.

Mint ahogy számtalan módon lehet, egy másik emberben…

Önmagunk másik felét megtalálni.

                           €$@ß@

Nincs hozzánk hasonló...

Meg kell tanulnunk elfogadni, értékelni magunkat...

Függetlenül attól, mások mit mondanak rólunk.
Mindennek és mindannyiunknak megvan a maga helye a földön.

Hiszen, valamennyien egyediek vagyunk.

                                    €$@ß@

BUÉK...

Azt mondják, az idő begyógyít minden sebet...
De, ez nem igaz..!

Nem gyógyít az semmit...

Csak tartogatja számunkra az átértékelhetőség képességét...

Lehetőséget biztosítva a fontossági sorrend módosítására.

                                              €$@ß@



Kedvesemnek...

Nekem, olyan vagy, mint a nap.

Akárhányszor feltűnsz, boldoggá teszel.

                     €$@ß@

Boldog Karácsonyt...

Mikor a sziporkázó csillagokat bámulom...
Amint azok káprázatos, gyönyörű alakokat rajzolnak ki...

Olyan, mintha a szemem megakadályozná, hogy bennük gyönyörködjek.

Az egyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, az egy arc.
A Te arcod...

Boldog Karácsonyt Kedvesem...

                                        €$@ß@

Egyetlen egy szál..!

Képzeld csak el, milyen lenne…
Ha az életünk nem lenne más…

Mint egy szál rózsa élete.

Egyetlen egy szálé..!

De ha jobban belegondolsz, pontoson ilyen.

Nekünk kell eldöntenünk…

A szépségét s az illatát élvezzük…

Vagy a tövisei miatt aggódunk…

                         €$@ß@

Neked érez, hisz és lát...

Hunyd be a szemed, míg éled az álmod…
Ne azzal törődj, mit mondanak mások.

Abban Te lélegzel, érzel és látsz…
Magadnak választottad, amit választottál.

Egy villanás az élet, ha boldogtalan vagy…
Apró örömökkel teheted boldoggá azt.

Érezd a fényt, akár a sötét éjben...
A boldogságot is, ebben a küzdelmes létben.

Találd meg a szikrát a bóbiskoló tűzben...
A Neked nyíló virágot a kiszáradt mezőben.

Halgass a lelkedre... Neked érez, hisz és lát...
Így lesz minden percedből, örökkévalóság.
 

                                €$@ß@

Egy évesek lettünk...

 

 Írhattam volna Én is…
 De a Kedvesem ajándékozott meg ezekkel a sorokkal.

"Sosem voltam az a típus, aki csak úgy odaveti, hogy...
 Szeretlek.

Mert nekem ez a legnagyobb dolog a világon.

Ezért amikor rájöttem, hogy Beléd szerettem...
Ez egyfajta csoda volt a számomra.
Minden elővigyázatosságom és fenntartásom elszállt akkor..
Amikor a szemedbe néztem.

Mert láttam, hogy ez egy életre szól.

Néha még most sem hiszem el...
Mennyire szerencsés voltam, amikor Rád találtam.

Te vagy mindaz, amire vágytam...

S amit sosem reméltem, hogy megtalálhatom.
Amikor átöleljük egymást, nem akarlak elengedni...
Mert tudom a szívemben...

Sehol a világon nem tudnék Hozzád hasonlót találni.

A boldogságod számomra minden...
Mert tudom...

Soha, de soha nem fogom még egyszer ezt érezni."

                                    Zit@

Diótörő...

Olyan vagy, mint a dióhéj...
Míg nem a megfelelő időben akartalak felnyitni...

Addig az majd lehetetlen volt.

De amikor már megértél...

Csak jó helyen kellett Hozzád érnem és könnyedén kinyíltál.

                                          €$@ß@

365 nap...

Egy év elteltével...

Talán mondanom se kell...

Még nem történt Velem, Hozzád fogható.

                                                €$@ß@

Számít..?

Nem számít minek látszunk...

A lényeget a szívünk rejti.

                                                     €$@ß@

Vigyázz minden szóra...

Vigyázok minden szóra, mit ígérek Kedvesem…
Van, hogy sír a tollam, míg írom versemet.

Mi túlcsordul belőlem, egyre hevesebben…
Szívemben jajszó nélkül, míg hullajtod könnyedet.

Vigyázok minden szóra, azt is mit nem mondok…
Maradék szemérmem némasága ez.

Görcsös gomolyba hullámzik velőmben…
Belülről rágva, mélyen megsebez.

Vigyázok minden szóra, mit kimondok félénken…
Könnyen eltévedhet, mint anyátlan kisgyerek.

Céltalan bolyongva, elárvul féltében…
Halk vágyamba bújva, mindenütt Téged keres.

Vigyázok minden szóra, mit könnyedén elejtek…
Mégis kong, mert üres, akár a csengő érc.

Néha hasztalan születik, mit hamar elfelejtesz…
S csak belém vájja körmét, mielőtt ködbe vész.

                               €$@ß@

Minden kézre szükségünk van...

Emberi méltóságunk nem azon méretik le...
Hányan vannak körülöttünk, amikor sikeresek vagyunk...
Hanem azon, hogy nem feledkezünk-e meg a kezekről...

Melyeket akkor nyújtottak felénk, amikor a legnagyobb szükségünk volt rá.

                                          €$@ß@

Lehetnél, lettél...

Lehetnél víz, mely szememből távozva ajkamat csókolja…
De földemmé váltál, melybe boldogan eresztem gyökerem.

S lehetnél szél, mely könnytől fénylő arcom simítja…
De csapadékom lettél, mitől újra virágba borult szívem udvara.

S porrá váltottál minden karót, mi eddig vérző húsomat nyeste.

                                                €$@ß@

Benned...

Téged szeretni, annyit jelent…

Egyedül gyönyörködöm, egy olyan csodában…

Ami, a körülöttünk élők számára, többnyire láthatatlan...
S akadnak olyanok is akiknek mind a mai napig érthetetlen.

                              €$@ß@

Kivel, kivel..? Hát Veled..!

Goethe idézetét…
Számtalan variációban lehet fellelni az interneten…

Így vettem Én is a bátorságot…

Még ha jelen esetben, nem is annyira kis mértékben…
De saját szájízem szerint változtatni rajta.

Az életem egy angolkeringő, Mit eltáncolok a sírig...
Sorsom csupán attól függ, Kivel táncolom végig.

                                   €$@ß@

Mit magunkból alkotunk, Kedvesem...

Van egy hely, hol a lelkiismeret önnönmagával méretik…
Itt... Most... Velem.

Nincs verseimnél szebb szobám, Szavaimnál melegebb karom...
Test, mi hervadna boldogan.

Keress magadban, s ne félj, zuhanni késő már nekünk…
Nincs több elveszíthető életünk.

S ha volna, mi bátrabban megcáfolhatóbb...
Mi benne létezünk.

Ne törjön hát arcodra kétség, mikor a tornyok talpra állnak…
Mert ha égig érnek is, játékai a magasságnak.

Virradjon hát fölénk bármilyen világ…
Törvényei meg nem gyalázzák ezt a harmóniát.

Mert nincs a versnél szebb hazánk...
Mert benne szabad a képzelet.

                                €$@ß@

A legszebb vallomás...

      

         



Mennyi el nem mondott szó, mi arra vár...
Hogy kimondjam, már százszor kezdtem el talán.
Millió féltve őrzött érzés, szomorú szivem legmélyén hever...
Mert sosem mondtam el.

Hogy Te vagy aki kell, Rád vágyom, Te vagy, aki kell minden áron...
Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más.
Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom...
De ez az ami tán, a legszebb vallomás.

Mennyi dal és mennyi féltett gondolat...
Nem maradt Csak széttépett papirdarab.
De titkom megőrzöm minden áron...
Mig legalább nem jön majd egy apró jel, hogy bátran mondjam el.

Hogy Te vagy aki kell, Rád vágyom, Te vagy, aki kell minden áron...
Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más.
Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom...
De ez az ami tán, a legszebb vallomás.

Ezentúl Én vigyázok Rád, a karjaidban töltök minden éjszakát...
S mstantól ha úgy kell, ha akarod ezerszer mondom el.

Hogy Te vagy aki kell, Rád vágyom, Te vagy, aki kell minden áron...
Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más.
Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom...
De ez az ami tán, a legszebb vallomás.

Te vagy aki kell, Rád vágyom Te vagy, aki kell minden áron...
Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más.
Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom...
De ez az ami tán a legszebb vallomás.

Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom...
De ez az ami tán a legszebb vallomás.

Mondtam már..? Éld az Életed..!

Amikor végre a múltad, elszakad majd végleg Tőled...

Engedd, hadd menjen...

Aztán mássz le abból a toronyból...

S kezdd el végre élni az életed hátralevő részét...

Méghozzá boldogan.

                                       €$@ß@

Idövel leszakad rólunk...

Észrevetted már..?

A körülöttünk lévö emberek többsége...
Olyan mint a kedvenc farmerunk.

Akármennyire is szeretjük, idövel leszakad rólunk.

                                        €$@ß@

Hogy az lehessen, aki...

Az igazi szeretet...

Érdek nélkül vállalt feladat.

Amikor teret teremtek Neked, hogy az lehessen, aki...

                                 €$@ß@

Igen..?

Szerintetek... 

Az együtt töltött, múlandó percek kötik össze lelkeinket egymással..?

Vagy az együtt eltöltött idő, felejthetetlen emlékei..?

                                   €$@ß@

Az ember tragédiája...

Mennyire is szereti, szeretheti egymást két ember..?

Lehet ezt igazán valamivel mérni..?
Szerintem lehet..!
Még pedig, egész pontosan úgy...

Mennyire vagyunk képesek egymás hibáit megbocsátani.

S ha valamelyikünk erre nem képes...
Bármilyen fájdalmas is...

Az elsősorban a megbocsátani nem tudó tragédiája.
  

                                    €$@ß@

Látod..?

Sorsod, sorsomhoz kötődik, léted immár létem része lett…
Mosolyod napfényként belém szövődik, ragyogsz rám a csillagok felett.

Szavad, zenéje incselkedik velem, kacagásod kísért, ha szunnyadom…
Ölemben hálsz minden éjjel, akkor is vágylak, ha haragszol.

Szíved békéje az éjem csendje, lelked derűje a fénylő napom…
Öleljenek lágyan szerelmes rímjeim, életed sebeit betapasztom.

Sorsod keresztezte utamat, lényem beivódott az életedbe…
Hiába keresnénk ebből kiutat, mindig találkoznánk a végtelenbe.

                                                    €$@ß@

Itt és most...

       

    

Meddig él, a régen várt csodám Veled, gyönyörű még, amíg csend van benned.
Hát menj ha hív, a szó mi szívedig hatol, s ereje így, kilök a pillanatból.

Nem az arc, nem a hang, nem a kéz, mi fáj, ha holnap nincs itt már.
Ez a perc, ez a nap, ez az év, mit elszalasztottál.

Van-e olyan szép a messzeség, hogy ne legyen az túl nagy veszteség...
Mit ellopsz, mit eldobsz, ami itt és most még benned él.

Van-e olyan kín, mit át nem élsz, ha valamire várva elcserélsz...
Nincs máshol, nincs máskor, mert csak itt és most van jól.

Nem a csend, nem a zaj, nem a fény, mi fáj, ha másról szól...
Ez a perc, ez a nap, ez az év, mi nincs tovább, mert itt és most van jól.

Várni Rád nem nagy áldozat nekem, egy életen át, köti a vágy a lelkem.
Csak az fogy el, mit együtt végig élhetnénk, és sose leszünk, akik együtt lennénk.

Nem az arc, nem a hang, nem a kéz, mi fáj ha holnap nincs itt már...
Ez a perc, ez a nap, ez az év, mit elszalasztottál.

Van-e olyan szép a messzeség, hogy ne legyen az túl nagy veszteség...
Mit ellopsz, mit eldobsz, ami itt és most még benned él.

Van-e olyan kín, mit át nem élsz, ha valamire várva elcserélsz...
Nincs máshol, nincs máskor, mert csak itt és most van jól.

Van erőd, hogy eltaszítsd, s örök vágy, hogy újra hívd...
Mi marad, ha távol járok minden álmunkból, mi itt és most van jól.

Csak itt és most van jól...
Éld tovább..!
Éld tovább..!
Tényleg rólunk szól..!

Ez a perc, ez a nap, ez az év, de csak itt és most van jól!

Éld tovább..!
Éld tovább..!
Rólad s rólam szól..!

Ez a perc, ez a nap, ez az év, csak itt és most van jól!

Van-e olyan szép a messzeség, hogy ne legyen az túl nagy veszteség...
Mit ellopsz, mit eldobsz, ami itt és most még benned él.

Van-e olyan kín, mit át nem élsz, ha valamire várva elcserélsz,
Nincs máshol, nincs máskor, mert csak itt és most van jól.

Itt és most van jól.

Kilincs, zár vagy lakat...

Ha csak Kilincsre zárod a múlt ajtaját, sokáig por nem lepheti...
Él benned valami, mely időnként a port letörli, s nem hagy felejteni.

Se jót, se rosszat, nincs kivétel, múltad életedre hat...
Jelenedre bélyeget nem igazán nyomhat, de minden kilincs kétfelől nyitható.

Utat végleg zárni kevés a kilincs, oda kulcs kell, zár vagy lakat...
De tudatod mélyét kulccsal nem zárhatod, az emlékek jó része visszajárhat.

Amíg csak kilincs van, esély is van, hogy út lehessen a múltból...
Oldás, kérés, magyarázat, áldás, kiáltás serkenjen feneketlen kútból.

De ha lakat zár, meddő kopogtatás, az ember hallhatja, ám könyörtelen...
Nem hagyja feloldani a homályt, a múltat, s minden kegyelem esélytelen.

                                           €$@ß@

Tenyeremben tartalak...

Zuhantál, s Én "ruhád csücskénél" elkaptalak…
Vak mélységbe, fejjel lefelé csüngtél, s Én tartottalak.

Rácsnak rogyva, görcsösen, öt ujjal, kínnal és dühvel…
Egyetlen akarat harcolt Bennem, nem engedhetlek el.

Megvirradt, majd este lett, jöttek őszök, tavaszok…
Még mindig tartottalak, s már másodszor havazott.

Súgtam lázas szavakat öt, ujjam majd letört…
Ruhád szakadt, Én még mindig tartottalak.

S mind a mai napig, a tenyeremben tartalak.

Volt tovább is, tudod s tudom, ne akard, hogy múljon az egész…
Nem szállhat ki belőlem a láz, nem válthatja fel a rettegés.

Itt ülök, az élet átzúg a városon, a villódzó kurzort bámulom…
Nem is tudom, nem is tudom...
  

                                         €$@ß@