2013. február 13., szerda

Megtaláltalak...

 
 
 
 



Az ember szüntelen...
Fut...
Lohol...
Szalad.
S míg szíve átalussza...
Ezeréves álmát.
Elméjével űzi azt...
Mint valami vadat...
Az Élet, két part közti...
Ködhomályán át.
Ó, hány gyönyörű álmot...
Űztem eddig Én is..!
S mikor némelyikre...
Utam pora szállt.
Újra kiástam...
Mint valami bálványt...
Számon se tartva...
Bukásuk dús sorát.
Ma már nem ások...
Nem kell régi álom.
Peregjen mindre...
Rozsdás fűzfa-bánat.
Ragyogjon a vén Nap...
Végre új csodákon.
Melyekben Téged...
 
Téged megtaláltalak.
 
 
                  €$@ß@

Ezer illat éget...


 
 
 
Gyere...
Játszd Velem, hogy élünk.
Játsszuk...
Életünk minden percét, önmagáért éljük.
S ha elménk is érzi...
Mily csodás, merni..!
Nem lesz soha senki...
Ki ezt Tőlünk, el tudná majd venni.
Reggel...
Ha bódító csókodtól, vágyódva ébredek.
S ha két szemed tükre...
Könnycseppet rejteget.
Tudni fogom…
Mennyit ér' Benned a szeretet.
Miért ad a szerelmed…
Napról napra szebbeket.
Mikor gyűrött lepedőnkön…
Ott látszik az élet.
Izzadt testünk nyomában…
Ezer illat éget.
Érzem, szerelmes szívem…
Még ezer tettre képes.
Hisz, ha mámorral dobban...
Nem lesz olyan vétek.
Mi elvehetne tőlem...
Addig amíg élek.
 



2013. február 12., kedd

18+... De tényleg...





Abbahagyjam..?

Kérded…
Ne..! 

Válaszom rövid, de érted…

S tovább kényezteted érzékeimet.
Nyelved, kezed…
S mindened azért mozdul...

Nekem, s Neked örömet szerezzen.

S’ a pillanatban...
Mikor finom mozdulattal megfogom fejed...
Már érzed ajkaid közt testem "mézédes" nedveit.
Ahogy, lüktetve árad szét. 


Ölelő ajkaid mögött.

Nyelved finom simításával...
Nyújtod még…

Fokozod a kéjt.
Szinte felfalsz...


Csókolsz, ízlelgetsz...

Mindaddig…
Míg testem elcsitul…

S' aztán az élvezetre, könnyű álom vetül...


                                    €$@ß@




 

De ott ám...





 

Higgy Önmagadban...

Is..!
Mert a Bennem vetett bizalom...
Ott született Benned…

Legbelül…


                                €$@ß@

Miért is..?


 
 


 
Észrevetted..?
 
Gyakran olyan apróságokon bosszantjuk fel magunkat...
Amelyekkel nem szabadna  törődnünk.
 
Egyszerűen, el kellene felejtenünk.
 
Itt vagyunk ezen a földön...
 
Csak néhány évtized az Életünk.
 
S mi mégis...
Számtalan visszahozhatatlan órát fecsérelünk el...
Olyan semmiségeken töprengve...
 
Amihez, talán semmi közünk.
 
S különben is...
Egy év múlva már sem mi...
Sem más nem fog emlékezni rá.
 
 
                                        €$@ß@
 
 
 


2013. február 9., szombat

Hangtalan mesék...


 
 



Kedvesem...
 
Ujjam, édesen ajkadra teszem...
Ne mondj semmit, mert elég a fény...
A szemünkből...
Mi látni enged Téged...
A mozdulatból...
Mellyel Hozzád lépek...
S mikor elérlek...
Ajkad lezárom.
Ajkam, ajkadra teszem...
A hang nem sodor majd el Tőlem...
Tőled.
A szó ne takarjon el Előlem...
Előled.
Most a csend beszél Nekem...
Neked.
Valami kezdődik Életem...
Életed.


                         €$@ß@
                





Nézd... Apa Rólad írt... :)

 
 
 
 
 
 
Ó, ha tudnánk, ha érezhetnék...
Újra meg újra.
 
Mily szívet melengető...
Mikor két pici kéz átkarol..?
 
Nőnek s Férfinak éreznie kell...
Szíve mélyén, valahol.
 
Gyermekünk ölelése, Neki...
Egy rövidke pillanat.

Ahogy átkarolja nyakunk...
Egy tovatűnő mozdulat.
 
De amit az érzés, belőlünk kivált...
Anyának, Apának éreznie kell...

Ő szeretetért kiált.

Ölelj gyakran...
Kéri..?
Követeli..! :)
 
Ölelj...
Míg csak teheted.

Mert, hamarosan felnövök...
Ölelésem másnak adom...
S lehet, vissza is kapom.

De amit Ti adtatok...
S Én adtam cserébe...
 
Azt sohasem feledem...
 
 
                              €$@ß@
 
 
 
 


2013. február 8., péntek

Befejezetlen gondolatok...

 
 
 



Lehet egy férfi olyan szerelmes egy Nőbe...

Akár az egész valóját, Szerelme lábai elé terítheti...

Lehozhatná a csillagos eget... 
Szerelmében akár csodáért is folyamodhat...

De a Nő, jó ha csak félig tudja viszontszeretni.

S hogy miért..?
Egyszerű a magyarázat...
Mert annak a férfinak, akármit is csinál...
Arra a Nőre vonatkozólag, ennyi a gyújtóhatása.

Egy másik viszont elég ha ránéz, ugyanerre a Nőre...

Kiejt egy hangot, parányi gesztust tesz felé... 

S a Nő már izzik belül, mint a fehérre melegített vas.

Ez ellen, nem lehet tenni semmit.
Így lettünk megalkotva.
Viszont a másiknak ezt a fél szerelmet...
Egyszerűen el kell viselnie.
 
Vagy..?
 
 
                                      €$@ß@
 
 


2013. február 7., csütörtök

Olvass a soraim között...







Te, aki csak úgy véletlenül vagy célzottan idetévedsz...

Csak önmagad tudod kiolvasni e Blogból...

A saját szerelmed, emléked és tapasztalatod.
Mert hiába is próbálnál olvasni a soraim között...
Azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened.

Mert a Te valóságod, más mint az Enyém.

Minden általam megélt...
S általad olvasott oldalam... 
Valahol, újrateremtés.
De már csak Benned...

                                   €$@ß@
 
 


A szerelem, egyben bizalom is...


 
 
 


Szerelem...

Csupán egy érzés, mégis annyi, de annyi mindent jelent.
Két ember kell hozzá...
S most mondhatnám azt, hogy...
Csak..!

Valahogy mégis olyan nehéz megtalálni.

S ha végre azt hisszük megtaláltuk...
Miért olyan nehéz megtartani azt, amit adhat.

Szerelem..?

Kínnal és fájdalommal jár...
Mégis vágyunk arra, hogy a magunkénak tudjuk, hogy érezzük...
Mert igen is tudunk annyira szeretni...

Legalább is Én tudom magamról, hogy tudok..!

Akár az életemet adnám Érte...
Az Övéért cserébe.

A szerelem, egyben bizalom is...

Megosszuk egymással legféltettebb titkainkat, vágyainkat...
Kín és öröm...
Fájdalom és boldogság...
Remény és beteljesülés.
Ellenkező dolgok, melyeket sokunk megtapasztalt már.
Igen...

Ez mind-mind az a nagybetűs Szerelem.

Van akinek összejön, s van akinek nem..!

Mérhetetlen boldogságot tudhat magáénak az...
Aki szeret, s viszont szeretik.

Számára az élet, maga a mennyország.
Viszont a poklot járja meg az, aki szeret...
De nem szeretik.
Tudja, hogy nem szabadna, s talán reménytelen...

S ezeket, nem véletlenül írtam feltételes módban...

De mégis szeret s vágyakozik...

Mert szíve mélyén a remény, mindig ott lakozik...
 
 
                                 €$@ß@

Ha sírni látod a bohócot...

 
 
 
 
 
 


Fájnak..!

Az elmúlt idők letűnt királyai...
S nehezen, hiszem el...
Hogy senki semmit nem követel...
Belőled.

Az Én volt udvarom, csacska Hölgyei...
Ugyanúgy fájnak Nekem...
Hisz mind megannyi tévedésem.

Lehet, néha értelmetlenül sírok...
De tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem.

S megfagy a könnycsepp, tenyeremben...
Ha érzi, hogy Ő is, tehetetlen.

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy Miattad sír...
Arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír.

Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed...
Legyen tenyered forrás, miben arcát, fürdeted.

Feszít néha belülről, egy fájdalombuborék...
S nehezen múlik el...
Ha Nekem egyedül kell...
Elűznöm.

Hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék...
S komolyan is veszem...
Látod ezért könnyezem.

Lehet, néha értelmetlenül sírok...
De tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem.

De megfagy a könnycsepp a tenyeremben
Ha érzi, hogy Ő is tehetetlen...

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír...
Arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír.

Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed...
Legyen tenyered forrás, miben arcát, fürdeted...

 
                                "Pierrot"

2013. február 6., szerda

Szeretni és szeretve lenni...

 
 
 
 
 
 
 
Melyik fontosabb, a szeretet, vagy a szerelem a kapcsolatunkban..?
S vajon milyen árat kell fizetnünk érte...
 
Ha lemondanánk az egyikről a másik javára..?
 
A szeretet, sokkal magasztosabb és stabilabb érzés...
Mint maga a szerelem.
Ami sajnos időnként elvész...
Hiszen a szerelem a szeretet egy felfokozott, extrém változata.
De nagyon törékeny...
Számtalan külső tényező befolyásolhatja.
 
Bennem, az alábbi szavakba öntött érzések törnek felszínre...
A Szerelem érzésétől...
 
Vágy, boldogság, rajongás, szenvedély, hiány, adrenalin, öröm...
Tisztában vagyok vele...
Szavaimmal csak körülírni tudom...
 
Mert magát az érzést pontosan megfogalmazni, talán nem is lehet.
 
Főleg, mivel relatív s talán mindenki másképp éli meg.
Egy, azonban biztos...
 
A szerelem olyan érzés...
 
Ami ha egyszer elkapja az embert...
 
Akkor bizony nem ereszti el.
 
Pont ez az intenzitás az...
Amire mindannyian vágyunk és nagyon is akarunk átélni.
Legalább is Én, ha csak rajtam múlna...
 
Minden pillanatban szerelmes lennék.
 
Viszont a szerelem vak és vakká is tesz...
 
S pont ez a legnagyobb szépsége...
 
De minden szépség mellé időnként párosulhat sötétség is...
Akár a legkisebb negatív külső behatástól is képes lecsillapodni...
S van, hogy akár el is vész.
Ez lehet munkahelyi vagy családi probléma, betegség, haláleset...
Sőt, akár egy gyerek születése is..!
 
Akkor most had mutassam be a kistestvért, a Szeretetet...
 
Aki csak látszólag kistestvér...
S most megint, szavakkal körülírt érzéseimről mesélek...
Megismerés, bár ha már a szeretetről beszélek, az akkor már ismerés...
Bizalom, hűség, őszinteség, kitartás, támasz, elkötelezettség...
Odaadás, nyugalom, segítség...
 
Szebbnél szebb érzések...
 
S ha jobban odafigyelsz Kedves Olvasóm...
Láthatod...
Ezek a szavak kevésbé tüzesek, mint a szerelem jelzői...
 
De pont a kimértségük adják meg egy kapcsolat stabilitását.
 
A szeretet, lassabban bontakozik ki, mint a szerelem...
S inkább hasonlít egy barátságra.
Gondoljatok csak bele...
 
Maga a barátság a legtöbb esetben tartósabb a szerelemnél...
 
S leginkább azok a párkapcsolatok bizonyulnak stabilnak... Melyekből, barátság után alakult ki a szerelem.
Sokan, talán épp emiatt félnek váltani...
 
Attól tartva, ezzel a barátságot is kockára teszik.
 
A szeretet a kapcsolat parazsa, vagy ha úgy tetszik a háttere.
Hiszen ha időnként a szerelem érzése elpárolog...
 
Akkor a szeretet rövid, vagy középtávon...
 
De képes fenntartani két ember között a kapcsolatot.
S ezt az előző mondatom, nem akármiért emeltem ki...
Látszólag úgy tűnik, a szeretet fontosabb a szerelemnél.
De ez óriási tévedés..!
 
A szeretetnek és a szerelemnek igen is egyszerre kell jelen lennie...
 
Egy harmonikus párkapcsolatban.
Fogalmazhatnám így is...
 
A szerelem egy állapot, a szeretet pedig maga a döntés.
 
Az azonban nem elegendő...
Ha csak a szeretet létezik  egy párkapcsolatában.
 
Mert akkor a szerelemben rejlő csodálatos érzéseket nem éljük meg.
 
Viszont ha a szerelem hiányzik...
Vagy csak kevésbé hangsúlyosan van jelen.
Akkor a szeretet hosszú távon nem képes önmagából...
Szenvedélyt, vágyat, boldogságot formálni.
Ha viszont csak a szerelem az, ami hatást fejt ki ránk...
De hiányzik a szeretettel járó bizalom, hűség s a többit ne is említsem...
Akkor az alapvető kapocs fog hiányozi...
 
Ami gyors felismeréshez és szakításhoz vezet...
 
Letisztulva látjuk a másik számunkra nem feltétlenül előnyös oldalát.
Végezetül, mit is fűzhetnék még hozzá...
 
Nem mondhatunk le senki kedvéért a szenvedélyről...
 
Megelégedve a szeretet érzésének táplálásával...
Társunk felé vagy felől.
A szerelem mindent elsöpő erejét is meg kell mindenkinek tapasztalnia.
S a szerelem sem pótolhatja mindazokat az őszínte és tiszta érzelmeket...
Amit a szeretet ad.
 
Mindkettőre szükségünk van.
 
 
                               €$@ß@
 
 


2013. február 4., hétfő

Két lélek egy testben...




 


Észrevetted már..?
Mert Én már igen...

Két Nő lakozik Benned...

Az egyik, meg akar ismerni minden kalandot...

Át akar élni, minden örömet és szenvedélyt.

A másik viszont, hétköznapi életet szeretne...

Biztonságot, nyugalmat, boldog családot.

Két lélek egy testben...
Akik egymás ellen harcolnak.
Találkozásod önmagaddal egyszerre játék és komoly kockázat.

Egy mindent elsöprő tánc.

Amikor megtalálod önmagad...
Két kozmikus erő csap össze benned...
Két galaxis ütközik össze.

S ha a találkozásból, hiányzik a kellő alázat...

Az egyik elpusztítja a másikat...


                               €$@ß@


 

Mond, akarsz-e..?







Akarsz-e eggyé válni Velem...
Halkan, vad érzelemmel suttogni a nevem..?

Akarsz-e új tereket átszelni...
Nem törődve semmivel, játszani csendesen..?

Akarsz-e csillag lenni, végtelen egeken...
Fáradhatatlan úszni hatalmas tengeren..?

Életem lenni, lelkedért cserében...
Csókjaidat adni, szerelmemhez mérten..?

S ha egyszer, vagy talán már holnap...
Mikor már jelenünk, nem lesz ily kesze-kusza.

Érezni fogod, ott leszek veled...
Halkan, vad érzelemmel suttogom majd neved.



                        €$@ß@



 

2013. február 3., vasárnap

Mikor átölelsz...

 
 
 
 
Mikor átölelsz...
Megszűnik az idő...
Védtelenné válik, ölünkben a vágy.
 
Mint a vízesés...
Önnön robajától...
Különválasztódik, múltunktól a mánk.
 
Mikor átölellek...
Félelmet old a lélek...
A perc tüzében, vágyunk elveszni.
 
Mosoly, remény...
Változik az élet...
Kínzó lelkünk dühét, szerelmünk elfedi.
 
 
 
                                            €$@ß@