Kérhetnéd...

 

 

 

Tudod Kicsim...

Nem adnálak soha senkinek, semmiért.

Illetve...
De.
Talán mégis…
Valakinek, mégis odaadnálak.
Önmagadnak.

Neked bármikor visszaadnálak...

De csak ha kérnéd...
Mert magamtól, soha nem tenném.

Kérhetnéd...

Ha akarnád...
Hiszen szabad vagy.

Nem sajátíthatlak ki, nem köthetlek magamhoz.

Az a képzeletbeli ajtó nyitva áll...
Bármikor beléphetsz, bármikor kiléphetsz.
S az utóbbi, nem azért, mert nincs szükségem Rád.
A legnagyobb szívfájdalmam lenne…
Ha ez megtörténne.

De szeretlek.

S ezért engedném.
 

              €$@ß@

 

 



Érted..? Vagy majd megérted...

 

 

 

Ez, nem egy egyszerű mondatom...

De tudom Magamról..!

Annál inkább vagyok Emberibb...
Annál inkább Önmagam...

Minél inkább felülmúlom és elfelejtem Önmagam...

Ha őszinte odaadással állok...
Egy feladatért...
Egy igaz ügyért...
Egy mindennél fontosabb Partnerért.

                                €$@ß@

 

 

 



Az értelem a célok felett van.

 

 

Vannak értelmes és értelmetlen célok az életemben.

Ha sok időt töltök értelmetlen célok követésével...

Tisztában vagyok vele...
Előbb utóbb rosszul fogom érezni magam.

De ki dönti el...

Melyik időtöltésem az értelmesebb..?

Talán Te..?

Órákat tölteni a Blogom előtt, vagy elvégezni egy fontos feladatot...

Valószínű, hogy az első a kellemesebb...

S a másodikat mondanád értelmesebbnek.

De ha az itt eltöltött időt Érted teszem...

Akkor már az írás lehet a jobb az értelmesebb...
Mert ez az idő is valahol Veled töltött idő...

Az értelem a célok felett van.

Szükségem van arra, hogy életem értelmesen éljem.

S hogy mi ez az értelem, azt nem annyira gondolom...

Mint inkább tudom.

Vannak magasabb és alacsonyabb rendű dolgok és szempontok.

Amikor a jobbat, értékesebbet, a magasabb rendűt mutatom...

Felfele mutatok, felfele nézek...

S amikor az alacsonyabb rendűt...

Akkor bizony lefele.

Minden eddigi tevékenységemben van több és kevesebb értelem.

Van több és kevesebb „jó”.

Soha semmit nem tennék céltalanul.

 

 

                                         €$@ß@

 

 

 

Szeretlek... Vagy SZERESSELEK..?

A szívemmel láttalak meg...

Nagyon messze láttam Benned...
S nem csak messze, de nagyon magasra is... 
Olyasmit vettem észre...
Amihez nincs köze az évekhez...
Mert ha nem így nézném...

Akkor nem lehet tartós a Mi gyönyörű kapcsolatunk.

A szívünkkel látjuk egymást.
S mivel így látlak...
Nem elég, hogy csak egyszerűen szeretlek...
Minden szememmel tudlak szeretni.
Az érzéseimmel...
Az érzékeimmel...
Az eszemmel is.
De ez még mindig nem elég...
Nem elég csak szeretni...
Az is kell, hogy...

SZERESSELEK.

Így, nagybetűvel.
Azt mondják...
Ritka manapság.

Nagyon ritka.

                                 

                                            €$@ß@

Írni veszélyes...

 

 



Írni veszélyes...

Mindig az volt, s az is marad...

Tudom..!

Mert garanciát nem adhatok rá, hogy...
Szavaimat ugyanolyan hangulatban olvasod...
Mint amilyen hangulatomban kiírtam Magamból.
Sokszor érzek ürességet magamban...
S, hogy betöltsem valamivel ezt a hiányt...
Lehet, amit most leírok, Téged megmosolyogtat...

De Én nagyon is komolyan gondolom.

Megpróbálok a Magam módján...
A világommal, jót cselekedni.
De úgy vettem észre...

Mindegy mennyit adok Magamból...

Az üresség még akkor is...
Valahol érezhető mélységben...
De ott tátong Bennem.

Valamiért a jóllakottság érzése nem akar elérni...

Azt nem mondanám, hogy soha...
De, csak egy-egy pillanatra.
Míg az ember teszi a jót...
Joggal lehetne hálás a világ.
De igazi, belső elégedettség akkor sincs...
Marad a kérdés...
Miért boldogít csak pillanatokra a jóság..?
Miért zuhan az ember vissza a semmibe..?
Miért nem tart tovább az öröme..?
Talán, mert valódi kielégültséget, belső megnyugvást...

A szeretet adni akaró vágya okozhat.

Akkor lehet az ember boldog tartósan...

Ha a jóságot újra, meg újra a szeretet indítja útra.

S nem saját kielégültségének vágya.

                                    €$@ß@

Érezted, éreztem...

 

 

 

 

 

Láttad, szemeimben az ég, igaz kékjével ragyog…

Láttad, szemeimtől félnek, hisz vágyják az angyalok…

Láttad, szemeim tükrében, ott él hűvös tüze a jégnek…

 

Láttad, csókoltad ajkam, érezted, ahogy éget.

 

Láttam, szemeidben, eleven smaragd ékkövet…

Láttam, szemeidtől, eltörpülnek ott fenn az istenek...

Láttam, szemeid, tükrei a mindenségnek...

 

Láttam, csókoltam ajkad, éreztem, ahogy éget.

 

 

                               €$@ß@

Március 8.

 

 

 

Talán furcsa, hogy egy újabb Nőnapi bejegyzést írok...

De most valamiért, ez így alakult.

S ha ezzel a kis irománnyal hozzá tudok járulni...
Azon férfi társaimnál, akik e sorokat olvasva...
Szélsebesen elrobognak még a virágboltokba...
Kedvesüknek, Szerelmüknek...
Édesanyjuknak, Nőrokonaiknak...
Munkatársnőiknek virágot venni e jeles nap alkalmából...
Akkor már megérte.

Szerintem minden Nő örömmel veszi...

Ha a környezetében élő férfiak...
Legalább ezen az egy napon kicsit figyelmesebbek...
S netán még virággal is meglepik…

Bár mindig akadnak kivételek...

Akik ezt nem tudják értékelni.
Azért azt ne felejtsük el...
Ennek az ünnepnek sem az a lényege, hogy...
Az év egy napján a figyelmünk a Női nemre terelődjön.

Tegyétek ezt egész évben, ugyan úgy, mint Én...

Ne csak ezen az egy napon legyetek figyelmesebbek, kedvesebbek…

Március 8.

Ha halljuk ezt a dátumot...
Számtalan országban sok millió embernek...
Mindenütt ugyanaz jut az eszébe..
Ezen a napon a főszerep a Nőké, a Hölgyeké, a Lányoké...
Az Édesanyáké, a Nagymamáké.

Szeretem ezt az ünnepet...

S nem csak ezért a Különleges alkalomért...
Még akkor is, ha néha csalódást okoz.
Nekem ez az ünnep már a tavaszt jelképezi.
Bár nem egy örömteli alkalom szülte ezt az ünnepnapot...
S a mai fiatalok többsége nem is tudja honnan ered...
De látva a családi hagyományokat...
Ők is lelkesen köszöntik ezen a napon a környezetükben élő hölgyeket.
Hát csak kitartóan...

S ne hagyjátok, hogy Bárki letörje lelkesedéseteket...
 

                              €$@ß@

Mi is a Nő nekem..?

Nőnapra..?
Ez butaság..!
Minden egyes napra...

 

Ha meg kellene fogalmaznom...

Mi is a Nő nekem..?

Egyszerűen csak ennyit mondanék...

Az egész világ..!

Mert számomra, ez magába foglal mindent.
Maga, a szüntelen változás...
Az anya, akinek testén át e világra léptem...

Az Első és Végtelen önfeláldozás...

Ő őrzi első lépteim...
Törli le könnyeim...
Testéből etet...
Szeretetéből nevel...
Mindig megbocsát, ha kell...
Soha nem enged el...
Ő a fény...
A meleg...

Minden...

Ami jó...
Semmihez sem fogható...

Semmivel nem pótolható.

Ő maga a folyamatos átalakulás...
A változás...
Előbb éteri szépség, ideál...
Dalok szerzőinek álma...

Verseim ihletője...

Szerelem és őrület forrása...
Társ jóban, rosszban.

Mi vagy Ki is a Nő még..?

Sokaknak fel sem tűnik...
Csak egyszerűen természetesnek veszik...
Életünk néma napszámosa...
Vetett ágy...
Vasalt ing...
Étel és ital...
Kedvesség, szerelem...
A test gyönyöre...
Az apokalipszis kínja...
A mennyország ígérete.
Mindez Ő, egyszemélyben...

Lelkünk másik fele...

Aki értünk létezik...
S mi Őérte.
Köszöntöm hát őket...

A Nőket...

Kívánom Nekik mindazt a szépet és jót...

Amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.

                               €$@ß@

 

 



Nem csak még egy...

 

Ha látnád, mikor könnyezem..?
Megértenél.

Ha tudnád, mennyit bírok..?
Többet' nem kérnél.

Ha Te is tudnád, mit ér a szó..?
Nem keresnéd a Blogomat.

Ha még hinnéd, mit ér a szív..?
Nekem adnád álmodat.

Ha csillag lenne szemed..?
Értenéd az éjszakát.

Ha nap sütne lelkedben..?
Nem félnéd sugarát.

Ha nem akarnál másnak látszani..?
Lehetnél ember, aki vagy.

Ha nem félnél gyönge lenni..?
Bölcs lennél, erős, Önmagad.

Ha látnál is, mikor nézel..?
Többet értenél.

Ha egy lennék, s nem csak még egy..?
Talán' Szeretnél...

                €$@ß@

Tudnád-e..?

 

 

 

 

 

Ha nem láttad volna soha az eget...
Tudnád-e, Kicsim, mi az a kék..?

Ha nem érezhetted soha a szelet...
Tudnád-e, milyen, ha hajadba tép..?

Ha nem hallottál még soha madárdalt...
Tudnád-e, milyen, ha dalol a föld..?

Ha nem láttad soha a mezőt, a fákat...
Tudnád-e, Szivem, mi az a zöld..?

Ha nem láttál soha napot az égen...
Tudnád-e, milyen, ha Reád ragyog..?

Ha nem úsztál soha folyó vizében...
Tudnád-e, Édesem, mily jó dolog..?

Ha nem ültél soha a csillagok alatt...
Tudnád-e, Szerelmem, ékkövek mind..?

Ha nem segítettem volna lebontani a falaid...
Tudnád-e, milyen a világ ott kint..?

                   €$@ß@

Télen-nyáron Balaton...

 

 

 

Ahogy a délutáni Nap körém szőtte sugarait...
S gyengéden simogatott...
(Ha nem lett volna...
Ő is hiányozna...)
Ilyenkor Énekelnem vagy ordítanom kellene...
De az is lehet, elég lenne csak dúdolnom...
Halkan...
Valahogy úgy, már Én sem halljam...

Amint, olyan nagyon mélyen hallgatok...

                         €$@ß@

Minden egyes pillanatban...

 

 

Tudom mit jelent élni, nevetni s olykor szomorúnak lenni...

Mosolyogni annyira, hogy sírnom kelljen...
Hatalmasakat szerelmeskedni...
Tombolni, táncolni éjszakákon át...
A barátaimat megvigasztalni...

Másokat mosolyra deríteni...

Emlékezni és felejteni...
Pénzt adni és spórolni...

Reménykedni és álmodozni...

Tanulni és tanítani...
Makacsnak lenni és könyörögni...

Csiszolni és csiszolódni...

Érezni az ízeket...
Látni fényeket...
Hallani a hangokat...

Valóra váltani az álmaimat...

Elviselni, ha nem válik valóra.
Mindezeket úgy tenni, hogy közben Önmagam vagyok...
Minden egyes pillanatban...

Mert nem tudhatom melyik lesz az utolsó.

                                     €$@ß@

 

 

Mint ha tegnap lett volna...

 

 

Tisztán emlékszem...

Mit is éreztem, mielőtt találkoztunk.
A világom romokban hevert...
Semmi sem érdekelt...
Csak arra tudtam gondolni...
Miként szüntessem meg ezt a mérhetetlen nagy ürességet...
A lelkem helyén.

Aztán a szemeidbe néztem...

S hirtelen minden rossz érzésem szertefoszlott.
Ott álltam, mint aki egy rossz álomból ébredt fel...

Akaratlanul is mosolyogni kezdtem.

Már nem is emlékszem...
Mikor mosolyogtam utoljára olyan őszintén.

A szívem háromszor olyan gyorsan vert...

Érezted..? 
Érezted hát... :)
A térdem remegni kezdett...
Végre éreztem, hogy élek.
Visszahoztad a régi énem.

Mégis, hogy tudtam volna, nem Beléd szeretni..?

                        €$@ß@

De az ember, nem olyan..!

 

A legszebb, a legszentebb érzés a szeretet...

Önmagában mégis tehetetlen.
De a szeretet tudja okozni a legnagyobb kínt is...
Amin látszólag, semmi nem segít.
De, hogy az ember, életét bearanyozza mégis...
Akad egy eszköze...

Az örömszerzés.

Ami percekre, napokra, évekre...
S talán egész életre enyhíti a kibírhatatlan fájdalmat.
Olyan virágoskert ez amelyik betölti...

Változatossá teszi a szerető szívű ember életét.

Viszont meg lehet unni mindent.
Egyszer a legnagyobb ünnep is hétköznapivá válhat.
De soha nem lehet megelégelni...
A szeretet megnyilvánulását, ajándékát...
A tőle kapott örömöt...

Az adás, az örömszerzés boldogságát.

Az embert a szeretete által szerzett öröm...
Életben tartja míg van utánpótlás.
Élni, s mint egy teremtő...

Életben tartani akar.

Forrása kifogyhatatlan, kimeríthetetlen...
Az egyik virágszálat átnyújtja...
Helyén nyílik ezer.
A szeretet olyan, mint a Nap.

De az ember, nem olyan..!

Ő itt él a Földön.
Nem elég sugároznia, amikor örömöt szerez.
Arról tudnia kell.

Aki szeret, annak az életének van értelme.

Mert a szeretetből örömet szerezhet.

                          €$@ß@

Ami örökké tart...

 

 

 



Van, csak egy pillanatot kapunk...

Ami megérint.
Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést.
Aztán a pillanat elillan.
Mi pedig szomorúan nézünk utána, s nem értjük, miért...

Miért csak ennyit..?

Aztán lassan kezd körvonalazódni...
Azért, hogy újabb erőnk legyen.
Amikor már majdnem feladnánk álmainkat...
Megérezzük...
Mire vágyunk.
Nem szabad beérnünk kevesebbel.

Újra meg újra át kell éreznünk...

Milyen az Igazi Pillanat.
Várni tovább...
Kitartóan...
Mert előbb-utóbb eljön az a pillanat is.

Ami örökké a miénk marad.

                              €$@ß@

 

 

 



Csak, egyetlen egy...

 

Mindenkinek előbb-utóbb...

Beletoppan egy ilyen Ember az életébe.

Nem kell több...
Csak, egyetlen egy.
Nem számít, hogy hány kapcsolatod volt...
Próbáltál nem venni róla tudomást...
Tettél úgy, mintha nem számítana Neked...
Ültél a földön és sírtál miatta...
Érezted, nélküle semmit sem érsz.
Nem számít hányszor mondtad magadnak...
Ő nem számít Neked...
De legbelül...
Mikor írt, Rád nézett, megölelt...
Vagy csak kimondta a nevedet...

A falak, amiket magad köré építettél eltűntek...

Nem tehettél róla, de boldog voltál...
Még ha nem is akartál az lenni.

                                            €$@ß@

Ha hiszed, ha nem...

 

 

 



Előbb-utóbb megérted majd...

Egy számunkra mindennél fontosabb Nő...

Arcát ujjainkkal végigsimítani...
Sokkal, de sokkal többet jelent...

Mint megmarkolni a fenekét.

A szemeibe tekintve...
Jobban megismerhetőbb...

Mint bámulni a dekoltázsát.

Érdeklődéssel hallgatni, megérteni...
Felemelőbb...

Mint kocsival, pozícióval, vagyonnal felvágni előtte.

A szívéhez...
Egy jó szó, közelebb juttat...

Mint, ezer hamis ígéret.

Bársonyos bőrét cirógatni, csókolgatni...
Élvezetesebb...

Mint rögtön a bugyijába nyúlni.

A hűségről már ne is beszéljek...

Na, egyáltalán nem ott kezdődik, hogy...
Megfordulunk minden Nő popsija után.

                               €$@ß@

Annak ellenére...

 

 

Az az igazán bátor...

Aki kristály tisztán látja mi áll előtte...

Legyen az dicsőség vagy veszély...

S mindazonáltal dacol vele.

 

                        €$@ß@

Megéri..?

 

 

 

 

Gúnyolódhattok rajta...

De ha egyszer felébredtek édesded álmotokból...

S megérzitek a szerelem illatát…

Megértitek majd...

Az életben a meghitt emberi kapcsolatok is fontosak...

Nem csak a munka...

 

                   €$@ß@

Akit érdekelsz...

 

 

 

Akit érdekel...

Mi van Veled..?
Aki odafigyel Rád...

Az sosem alszik el anélkül, hogy...

Meg ne tudjon Rólad mindent...
Milyen volt a napod..?
Mi történt Veled..?
Ki bántott meg..?
Miért van rossz kedved..?
Mi az ami örömet okozott..?
Vagy épp ellenkezőleg...
Ki vagy mi az...
Ami könnyeket csalt a szemeidbe.?.
Egyszerűen csak azért...

Mert fontos vagy neki...

                     €$@ß@

 

 

 



Legalább egyszer...

Tudsz e úgy szeretni..?

Mint alkonyát a Föld...
Forrását a tó...
Tisztán...
Nem hazudva...
Odaadón tenni...

Ne válhasson Benned hamissá a jó.

Gyengéden...
Mint a fény...
Földjét simogatva...
Virágzó dombok oldalán...
Égve...
Mint a tűz fellegekbe törve...

S elhamvadni, mint a gyertyaláng.

Őrülten...
Miként szél csavarja a fákat...
Gondolkodás nélkül...

Ahogy Belőlem fakad minden szó.

Várni nappalokat...
Vágyni éjszakákat...

Miként édes vizét viszi a folyó.

Sosem félni a mát...
Akarni, minden holnapot...
Épp, csak Egymásért...
Önzetlenül...
Lenni lélek-csupaszon...

Mert Önmagad adhatod.

Legalább egyszer...
Még egyszer...
Tudsz e úgy szeretni…
Ahogy Én szeretlek...

Jobban úgy sem tudnál...

Hidd el, tudom...
S nem is kívánhatom...

€$@ß@

A végzetem...

 

 

 

Mint ahogy nem változtathatom meg a végzetem...

 

Úgy nem is menekülhetek előle.

 

Volt idő, míg abban a tudatban éltem...

Minden egyes, jó mederbe terelt sorssal együtt...

Valahol, valamikor...

 

Én is több leszek...

 

De már tudom...

Ez nem teljesen fedi a valóságot...

Mert lehet...

A szemeitekben többnek látszom...

Viszont Belőlem, minden egyes alkalommal...

Eltűnik a lelkem egy kis darabja...

Beleköltözik abba a lélekbe...

 

Akiért, vagy amiért oly sokat tettem...

 

De akkor, mi marad Nekem..?

Azzal ki törődik..?

 

 

                   €$@ß@