2009. december 4., péntek

Kicsi szív...




Mosoly, ami fontosabb, mint más, öröm, amit másban nem találsz.

Fiatal a szíve, mégis mennyi szépet hord.

Amikor csak játszik és nevet, csoda, amit kérni nem lehet.

Elmondani félek, elhallgatni miért kell:

Jó, hogy élsz, megadsz mindent, és így teljes lett az életem, hisz létezel.

Kicsi szív, kicsi lány, aki éjszakánként angyalokkal jársz és a nagy csodákra vársz.

Kicsi szív, kicsi lány, ki az életembe annyi fényt hoztál, mikor lelked itt maradt egy éjszakán.

Úgy vártam rád, ez a szeretet az égben született, egy isteni áldomás.

Kicsi szív, sose félj, én majd mindig óvlak, átkarollak, bármi ér, hogy egy szép világban élj.

Kicsi szív, kicsi lány, lényed elvarázsol, minden perc egy boldogság.

De egyszer útra kelsz majd, akkor is, ha fáj.

Liptai Klaudia meg(nem)erőszakolt...

Néhány napja lapozgattam a neten.
Találtam egy másik portálon egy blog bejegyzést, melynek szerzője azt álmodta, hogy Liptai Klaudia szexuálisan zaklatta.




Há' bameg, Milyen beteges dolog ez?

Ahogy Klaudia kinéz, már bukik az elmélet és az erőszaktétel nem áll fenn, mert hagynám magam.
Sőt, ha még azt is sikerülne beazonosítani az álmomban, hogy hol fog megtörténni, akkor az után naponta járnék arra, hogy hátha összejön.
Másrészt meg férfiak százai álmodoznak erről, mióta látták a Valami Amerika c. filmet.
Csak ők nem panaszkodnának érte, mint az írás szerzője, hanem dicsekednének vele.
Egy szó, mint száz, nekem jó lenne Klaudia még egyszer.
Mert egyszer már jó lett volna!
Mikor rá nézek, egy irodalmi mű címe jut eszembe, ami talán így hangzott:

Érett nők dicsérete.

Az erőszak, vagy zaklatás megvalósulásához amúgy is kell egy elkövető, de ha ez Klaudia, akkor meg nincs szenvedő fél, mert azért vannak szép számmal férfiak, akik ezt nem szenvedésként élnék meg.
Én a humorát is szeretem a csajszinak, és csak ritkán idegesít.
Persze ez csak elmélet, mert ő Shrek felesége, aztán jön az Ogre és lebarmol.

Meg amúgy is nem rég adott életet Shrek 2-nek.

2009. december 3., csütörtök

ATM Transformers



Ma délután pénz nélkül indultam bevásárolni, de sebaj, hiszen nálam a bankkártyám.
Irány az Belváros.
Beérek, és rövid séta után iszonyú a látvány.
Kedvenc bankom automatáját éppen töltik fel.
Ez itt nem a reklám helye, így nem nevezem meg, de egy szó, mint száz Raiffeisen kilőve.
Bármennyire utálom, OTP ATM.
A túl oldalon, kilométeres sorral.
Néhány sarokkal odébb, OTP ATM ugyanaz.
Van egy másik is kicsit távolabb.
Ott csak négy ember.
IGEEEEEEEEN !
Beállok a sorba.
Már csak három, már csak kettő, már csak egy.
Előttem ötven év körüli nő.
Mikor harmadszor próbálta fordítva a kártyát, az a rohadt masina meg nem ette meg, már látszott, hogy ez nem lesz egyszerű történet.
A hölgy felismerte a gépben az ellenséget.
Mint ha a monitorról egy gonosz transformerrel nézne farkasszemet.

Jóakaratúlag gondoltam segítek. BINGÓÓÓÓÓÓ! MEGETTEEEEEEEE

Úristen nem tudom a PIN kódom! - mondta.
Na, ekkor állt be nálam az agyhalál.
Ránéztem a hölgyre.
Egyszerű a logikája.
Mondom magamba - biztos négy darab egyes, csak most azon gondolkodik, hogy milyen sorrendben.
Még vergődött ott egy darabig.
Bár kellett volna kp, de úgy döntöttem, hogy az INTERSPAR-ba inkább kártyával fizetek

És most már tudom, a nők legnagyobb ellensége a gép!

Retro - de nem minden áron?



Vasárnap voltam a Párommal a Győri Árkádba bevásárolni.
Menet közben legalább 5 butiknál láttam kiírva néhány kulcsszavat, mint retro, nosztalgia, és 60 - 70 évek.
A próbababákon azok az ízléstelen, műszálas, narancs és barna és sárga és rózsaszín csíkos dzsuva, ami már anyáinknak sem tetszett, és mikor az anyagát elkészítették, még nem lehetett tudni, hogy blúz lesz-e, vagy nyugágy, vagy strand szatyor belőle? .
Az egyik butikból egy 18 év körüli szép, csinos, fiatal leányzó jött ki egy szatyorral a kezében, olyan áhítattal, és óvatosan tartva, mint ha a szent Grált hozná, ráadásul üvegből.

Elborzadtam kicsit, hogy csakugyan ilyen kevés elég a boldogsághoz?

Én azt hittem a nosztalgia az, amikor az ember, mosolygó szívvel visszaemlékezik, felidézi a múltat. Az említett leánynak ebben a történetben, mi jelenti a nosztalgiát?
Mert ő a 60 -70 években, még egy kéjes gondolat sem volt.
Most olyan klassz, hogy retro, de mégis felháborodnánk, ha valaki elénk tenné a hétvégi telek hűtőjében felejtett, és 1972-ben gyártott Leó jégkrémet, hogy retro kaja.
És annak sem örülne mindenki, ha a tvben, a kedvenc Győzike show-nk helyett, egy NDK westernben egy jugoszláv indián harcolna az ellen, hogy rezervátumba kelljen vonulnia.
Gyanítom, a pasi se rézbőrű, csak sokat napozott az Adrián.


Azt már csak remélem, hogy még nem jött el az ideje, hogy a Media Markt-ban a polcot, ahol ipod, MP3, MP4 lejátszókat tartják, a retro szent nevében nem fogják lesöpörni, hogy helyet csináljanak a Sokol rádióknak.

Vagy miért nem a foci válogatottunk veri szét 3 - 4 góllal minden ellenfelét, csak úgy a retro nevében?

Éljen a retro, de nem minden áron!

Az a bizonyos bal láb




Minden reggel bal lábbal kelek fel.
Ez nem genetikai dolog, és nem is pszichés.
Egész egyszerűen úgy áll az ágyam, hogy jobb lábbal nem is tudnék felkelni.
De ennek ellenére, hogy minden nap összejön az a ballábas kelés, azért vannak vidámabb napjaim is.

Ma reggel is viszonylag jó hangulatban indultam melózni.
Találkoztam egy régi ismerőssel, aki tudta, hogy szoktam politizálni.
Ő a szegfűsebbik párt tagja, és kérdezte, ha lesz nekik szórni valója, segítenék-e neki?
A kormányunk tevékenysége nem egy sikertörténet, és én ebből szeretnék kimaradni - válaszoltam.
Még ezen járt az agyam, mikor megpillantottam a buszmegállóban egy fehér-narancs hatalmas plakátot.
Rajta hatalmas fekete betűk " A VÁLASZ: FIDESZ" felirattal.
Úristen, és mi volt a kérdés? vagy lemaradtam valamiről?
Egyáltalán milyen kérdés lehet az, amire ilyen válasz van?
Régen rossz, ha csak kettő közül lehet választani.
Engem ez arra a kutyára emlékeztet, amelyiknek elvágják a pórázát, de körbe veszik kerítéssel.
Más módszer, ugyanannyi mozgástérrel.
Nem baj, nem agyaltam tovább.

Lezártam magamba annyival, hogy ma reggel biztos megint bal lábbal keltem fel!

Eladó a menyasszony



Nem régen voltam egy esküvőn és az azt követő vacsorán.
Ott hallottam, hogy eladó a menyasszony.
Pedig szép nő volt, és csak most házasodtak össze, és már eladják?
Lehet, hogy nekem is kellene vennem egyet!

El is képzeltem, hogy bemegyek egy menyasszony boltba,
ahol az eladóval a következő párbeszéd zajlik le:

Eladó: Jó napot kívánok! Miben segíthetek?
Én: Üdvözlöm. Egy menyasszonyt szeretnék vásárolni.
Eladó: Uram, ön a legjobb helyen jár.
És mégis mik az elképzelései?
Én: Hát nem is tudom. olyan fehéret szeretnék.
Például az a kis szőke ott a felső polcon milyen?
Eladó: Óh uram azt nem ajánlom.
Már hárman visszahozták kicserélni, mert azt mondják hisztis.
Én: Hát jó. Nekem tetszik az a kis vörös is, a radiátor mellett.
Eladó: Rá mi is büszkék vagyunk. Nem rég sikerült beszerezni.
Csak van vele egy kis gond. Ukrán, és semmilyen más nyelven nem beszél. Import áru.
Én: akkor talán az a kis vöröses barna ott a sarokban, aki a polcot törölgeti. Biztos házias.
Eladó: Valóban házias és nagyon jól főz, de sajnos nem eladó, mert ő az én feleségem.
Tudja hogy van az? Besegít az üzletben.
De találunk itt biztos valami önnek valót. Mégis mekkora legyen?
Én: Hát úgy kb ekkora. 165 - 170 cm.
Eladó: Azonnal jövök. Megnézem hátul a raktárban.
Én: Elnézést, a harmadik polcon azt a feketét megnézhetném?
Eladó: Uram ön jól választott. Hogy is feledkezhettem meg róla?
Igaz, ez már egy kifutó széria. Ő még tud főzni - súgja oda bizalmasan.
A mai lányoknál ez ritkaság.
Én: Nekem tetszik. Megnézném közelebbről.
Eladó: Oh most látom, hogy a megadottnál 10 centivel magasabb. Maradhat?
Én: Persze. Majd egy kicsit ágaskodok. És hol kell benne elemet cserélni?
Eladó: Megmutatom. A régieknél fel kellett hajtani a szoknyáját és ott ment bele a két góliát elem, de ezek már akkumulátorosak.
Én: És mit adjak neki enni?
Eladó: A gyártó édesanya szerint mindenevő, de úgy hallottam, az olasz konyhát szereti.
Én: Csináljuk meg a papírokat! Megveszem.
Eladó: Készpénz avagy kártya?
Én: Kártyával fizetek. Mennyi garancia van rá?
Eladó: Elvileg két év, de a nőknél semmire nincs garancia. Becsomagoljam?
Én: Igen, legyen szíves! Köszönöm, viszont látásra!
Eladó: Viszont látásra! És felhívom rá a figyelmét, hogy a szomszédban a feleségem üzemelteti a baba boltot.

Én: Köszönöm, de babát már nem vásárolunk. Azt már megoldjuk. Minden jót!

Miért ne légy öngyilkos?





Aki egy korábbi bejegyzésemet olvasta, tudja, nem volt bennem kicsi a feszültség.
A téma komoly, és nem szeretném elhumorizálni, de a feszültség békésebb levezetésére írom ezt a bejegyzést.
Ha úgy döntöttél, a világnak jobb lenne nélküled, és önként távozol, kérdés, hogy milyen módszert válassz?
Felvágnád az ereid borotvával, de eszedbe jut, hogy már három éve villanyborotvát használsz.
Az ereid nem vágta fel, de úgy leepilálta a csuklód, hogy azóta se nő rajta szőr.
Akkor talán gyógyszer.
Nemrég költöztél be az új lakásba, de rémlik, hogy a pakolásnál volt egy levél tabletta.
Leülsz az asztalhoz, előtted a pohár víz, meg a levél C vitamin.
Beszeded az egészet, megiszod rá a vizet, lefekszel és várod a hatást.
Másnap reggel arra ébredsz, hogy elmúlt a megfázásod.
Kötéllel próbálkozol, és amikor nagyon megütöd a könyököd a földön, akkor jut csak eszedbe, hogyan is birhatott volna el, mikor az összekötött ujságpapírt sem képes összefogni, mert elszakad.
Mikor az erkélyre lépsz, már elszánt vagy.
A másodikról nem tart sokáig a repülés, és amikor a fehér ruhás embert Szent Péternek szólítod, még nem fogod fel, hogy ő csak a mentőorvos, aki lábtöréssel szállít a kórházba.
Amikor pedig a nővérkét angyalkának nézed, már biztos vagy benne, hogy a mennyekben jársz.
Másnap iszonyú fejfájással és gipszes lábbal ébredsz
Mikor kiosztjáka lázmérőket, egyet a zsebedbe csúsztatsz, mert hallottad, hogy a higany mérgező. Arról nem ártott volna hallani, hogy nem túl gusztusos dolog, mert egy pillanat alatt átszalad rajtad.
Félre húzódsz és szépen csendben elharapod a lázmérőt, és mire tudatosul benned, hogy eltörött, már össze is szartad magad.
Amíg a kezelőben ülsz pelenkában, és mossák a gyomrod, mindenki jót röhög, rajtad kívül.
A pszichológus hölgy meggyőz, hogy ne siettesd a távozást, mert az élet szép.
Mikor pakolod össze a dolgaid, már erősebbnek érzed magad.
A kapun kilépve már egy új ember vagy, aki örül a napsütésnek, és a madarak énekében gyönyörködve lépsz figyelmetlenül a hármas busz elé, amely halálra gázol.


Ne siettess semmit!

Van, aki tudja, mikor kell menned!

2009. december 2., szerda

A világ szép...




A világ szép és különös.

Csak sok benne nagyon, a beteg ember.
Az izgága, az irigy, a gyűlölködő a gonosztevő a diktátor, az őrült és a hős.
Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik.
De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.

Miért nem?

Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa.
Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj.
Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez téged, s elcsúfítja a világot.

A helyes út...





Egy semmiség is éppen elég, hogy a tekintélyt megingassa,

egy csekélység pedig megteremtheti vagy helyreállíthatja,

azon múlik, hogy megtaláljuk-e a helyes utat,

Azok hiszékenységéhez vagy érdekeihez,

akik ártatlanul vagy cinkosan visszhangozni fogják.








Sose magyarázkodj!






Sose magyarázkodj!

A barátaidnak nincs rá szükségük,

az ellenségeid meg úgysem hisznek neked.

A szólás szabadsága...






Amit mindenkinek meg kellene tanulnia:

Szeretet.

Nevetés.

Még több nevetés.

Figyelni és tanulni.

Kérni és megköszönni.

Saját véleményt alkotni.

Mások véleményét tiszteletben tartani!

Őszinteség.

Hogy Barát legyen.

Hogy Önmaga legyen.
 

Az veszít többet, aki jobban szeret...






Az igazi szeretet nem legyőzhető.
A mi szeretetünk sajnos nem ilyen.
Mi, ha szeretünk valakit, elgyengülünk.
Kiszolgáltatottak leszünk.
Megalázhatóak.
Gyakran vesztesek is.
 
Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret.
 
A közönyös, akinek egy kapcsolat nem „vérre megy”, erősebbnek tűnik.
Az egoizmus világában az az erős, aki önösebb.
Akinek a páncélja keményebb.
 Márpedig a „tökéletlen” szeretet védtelenné tesz.
 
Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá.
 
Mondjuk ki: gyengévé.
Páncélban nem lehet szeretni, s ha levetjük önzésünk páncélját, nemcsak érzékenyek leszünk, de sérülékenyek is.
És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyelő hőfokon, mindig annak nehezebb, aki jobban szeret.
A szerelem „egyfülű kosarát” rendszerint az egyikünk cipeli.
Annak a nehezebb.
Még akkor is, ha néha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik.
Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.
 
A mi világunkban szeretni: vesztes vállalkozás.
 
Rossz üzlet, ráfizetés.
Mégis belemegyünk néha.
Mert amit nyerünk vele, az – akármilyen szenvedéssel jár – mégiscsak életünk értelme s talán egyedüli célja.
 
Ezért van ez, hogy az ember egy szerelembe nem belemegy, akarattal, hanem „beleesik” – akarata ellenére.

Higgy!!!




Nem akkor leszel boldog, amikor eléred, amit szeretnél,
és olyan lesz az életed, amilyennek szeretnéd!
Akkor éred el, amit szeretnél, és akkor lesz olyan az életed,
amilyennek szeretnéd, amikor egyszer és mindenkorra eldöntöd,
hogy mindentől és mindenkitől függetlenül, boldog leszel.

Tedd meg az első lépést, és higgy.

Nem kell látnod a lépcsőt.

Csak tedd meg az első lépést.

Üzenet...





Térjetek már végre észhez, miért büntettek?

Ha elvesztek tőlünk mindent,

ami örömet és fájdalmat okoz,

nekünk mi marad?
 
 
                                                                                  ß.€$.

Köztünk vagytok...




Vannak köztünk olyanok, akiknek abba kell hagyniuk az agyalást, és meg kell tanulniuk cselekedni
Míg másoknak meg kell tanulniuk gondolkodni, mielőtt cselekednének.
Vannak köztünk olyanok, akiknek abba kell hagyniuk a folytonos kérést, és meg kell tanulniuk adni.
Míg másoknak meg kell tanulniuk kérni, mielőtt állandóan csak adnának.
Vannak köztünk olyanok, akiknek abba kell hagyniuk a sírást, és meg kell tanulniuk mosolyogni.
Míg másoknak meg kell tanulniuk sírni, nem csak folyton mosolyogni.
Vannak köztünk olyanok, akiknek abba kell hagyniuk a folytonos konfrontálást, és meg kell tanulniuk megadni magukat.
Míg másoknak meg kell tanulniuk konfrontálódni és nem kompromisszumokat kötni.
Vannak köztünk olyanok, akiknek abba kell hagyniuk a várakozást és futniuk kell.
Míg másoknak meg kell állniuk és várakozni.


Vannak köztünk olyanok, akiknek önuralmat kell gyakorolniuk és összeszedettebbnek lenni.


Míg másoknak lazítani kell, hogy ne szabályozzák le magukat folyton.

Ha valóban szeretsz...






Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod, nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna.

Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.

A szeretet nem sem időt, sem távolságot.
Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik vele valami, azonnal érzed, s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, s az örökkévalóságot éled tovább.
Látod, hogy a bimbóban ott a virág, a virágban a hervadás, s elhervadt virágban az új élet csírája. Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást.
Bármilyen jelmez és maszk mögött is. 

Ö az!

Ismerem!

A szeretetben nincs felejtés.
Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél.
A halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen, hogy felejtsd el, akivel egy vagy.
Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.
Akár élünk, akár halunk, jön velünk.
Akik szeretik, ismerik is egymást, ott legbelül ismerik, mert egyek s ezen nem fog ki sem az idő, sem a halál.


A szeretetben minden most van.


Minden együtt és minden egyszerre van: nincs múlt és jövő ideje.

2009. december 1., kedd

A Szeretet






Nagy dolog a szeretet.

Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent.

A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható.

Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen.

A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol.

A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.

A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.

A szeretet vigyáz.

Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nemretteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen.

Zene Velünk...





Ahhoz, hogy felkérjelek táncolni, az kell, hogy én magam is tudjak és szeressek táncolni.
Ha én vagy te egyedül nem tudunk, együtt sem tudunk majd.
A második feltétele, hogy egymással is szeressünk táncolni.
Én veled, s te én velem.
De ez kevés.
Még valami kell.
 Zene.
Zene nélkül nincs tánc.
Az kell, hogy mindketten halljuk a zenét.
Zene nélkül csak állunk egymás mellett, mint két össze nem tartozó, süket idegen.
Sokszor megéltük már ezt az állapotot, amikor két szám között elhallgatott a zenekar, s mi ott álltunk a parketten, üresen, örömtelenül, zenétlenül...
Ha megszólal a zene, azonnal mozgatni kezd téged és engem is!
Együtt mindkettőnket.
Mindketten felolvadunk egymásban, és a muzsikában.
Pörgünk együtt boldogan.
Ha bármelyikünk nem hallja a zenét, csak legázolni tudjuk egymást.
Zene nélkül nincs tánc.
A zene ami a te testedből, lelkedből árad, ami áthat egem és elragad, s ha kibillennék, helyrebillent a te zenéd.
Vagyis téged szeretlek.
Az odaadásnak és az elfogadásnak nagy játéka ez.
Bár mind ketten úgy érezzük, mintha a muzsika bennünk szólna - a zenekar fönt van!
Az egész világmindenségben szól a zene.
Akkor is, ha nem szeretsz.
Akkor is ha nem tudod, hogy szeretve vagy!
Állandóan, szüntelenül és örökké szeretve vagy.
És ahhoz, hogy mi ketten jól legyünk egymással, rá kell hangolódni a zenére.
Lehet, hogy te egy kicsit másképp hallod, mint én, mert a te lelkedben más hangszerek vannak, mint énbennem, de más muzsikát nem hallhatsz, mert akkor nem tudunk táncolni, akkor összetapossuk egymást.
A szeretet kérdését két ember nem képes megoldani.
Hiába minden igyekezet, kell a harmadik is!

A Zene!

Játsz Velem...


Szeress!





Soha se engedd meg, hogy a magány uralkodjon rajtad.
Néha megtörténik, hogy rád tör, de meg kell tanulnod örülni neki.
Soha ne lásd magad csúnyának, kövérnek vagy soványnak.
Ami lényeges, az a tartalom és nem a csomagolás.

Szeress nagyon!

Képzeld magad boldognak.
Az elme egy mágnes és mindent, amit gondolsz és kívánsz, csodaként magához vonz.
Ne érezd magad alacsonyabb rendűnek más nőkkel szemben.
Lehet, hogy egyes dolgokban kiválóak, de neked másban van az erősséged.
Szeresd az életet, akár borús, viharos,
mennydörgéses vagy napsütötte napokból áll.

Ez az élet.

Azért kaptuk, hogy megéljünk minden percet,
 és örüljünk minden pillanatnak.
Emlékeid zsákjába szép emlékeket tegyél,
a rosszakat hagyd az út szélén.

Nézz a tükörbe és MOSOLYOGJ!

Nézz tested szépségére és hagyd érvényesülni,
majd vess egy pillantást magadba.

BENNED VAN AZ ERŐ!

Választhatsz!
Van még esélyed, hogy boldog legyél,
vagy várhatod szomorúan az élet elmúlását.
Érezheted magad szeretve, szépnek,
vagy csúfnak egy értelmetlen élettel.


Választhatsz!
Összeszorítod az öklöd és harcolsz a céljaidért,
vagy hagyod elveszni vágyaidat.
Választhatsz boldogságot vagy bánatot.
Tűzz ki célokat és harcolj érte!
Ne légy önző, áldozz az idődből olyan dolgokra,
amit szeretsz és boldoggá tesz.

Soha ne feledd!

Ahogy Te érzed magad, olyannak látnak mások!
Amennyi szeretetet adsz, annyi szeretetet kapsz!


Mindenek felett:
 
SZERESD ÖNMAGAD! OLYANNAK AMILYEN VAGY