Titkaink... VI.

S mégis, mégis és ismét újra...

Akarod, nem akarod...

Mégis kell, hogy szeresselek, s hogy Te odabújj...

Minél közelebb...

                                      €$@ß@

Ha jönni látlak...

Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden, tűz fut végig testemen.

A hangod zenéje csaknem alélttá tesz, éget és borzongat...
Mintha jégdarabbal érintenének.

Remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng a füleimben...

Könnyek gyűlnek szemeimben, de mégis nevetni szeretnék örömömben.
S ha beszélek hozzád, akkor Te kíváncsian figyelsz...

Ha szemeidbe nézek, szerelem sugárzik belőle...

Mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom...

Mikor Velem vagy, azaz élet, és mikor menned kell, az gyötrelem.

                                         €$@ß@

Édes kín...

Forró tenyeremmel, szemérmetlenül simítottam…

Reszkető testedre ingerületeket.

Miközben nyelvemmel, köldöködnél körözve…

Édes kínba feszítettem, elhaló leheleted.

Hogy idomíthassam magam alá…

Zabolázatlan ágyékod gyönyörét...

                                          €$@ß@

Én megtaláltam a kincsem...

Tudod Királynőm…

Ma hajnalban, hangos madárcsicsergésre ébredtem…
S az jutott eszembe…
Bizony igaz, a gondolat, teremtő erővel bír.

Tud boldogtalanságot, és boldogságot is adni.

Ő alakítja kényére-kedvére az életünk.
Tudja a fájdalmat elfeledtetni, s örökre életben tartani.

Hát, vigyázz a gondolataidra…

Ne engedd őket sötét sikátorokba.

Vigyázz rájuk, hogy a boldogság oldalán maradjanak…

Ott eresszenek mély gyökeret.
Lehet, hogy látod rajtam…

Boldog vagyok.

S azt hiszem, jól látod.

Azért vagyok boldog, mert Én megtaláltam a kincsem.

S ez a nem várt öröm, bearanyozza az életem.
Olyan ritka pillanat ez az életben…
Pedig születéstől kerestem az igazi kincset…

Kerestem az igaz barátot, az igaz szerelmet.

Oly rég óta kerestem, hogy az óta már megtanulhattam volna…
Nem vagyok kincsvadász…

Csak nagyon ügyetlen kincskereső.

Mondják, aki keres, az talál.
De sokan soha nem azt, amire vágynak…

Igazgyöngy nagyon keveseknek adatik.

S aki talál, annak is csak nehézségek árán sikerül.
Én sokáig kerestem…
Hát hogyne lennék boldog…

Mikor Benned, nem várt kinccsel találkoztam.

                                        €$@ß@

Titkaink... V.

S csókodra csókom a felelet, vágyaktól izzó gondolat...

De Te érzed, már rég elvesztél...

Nincs, de nem egy... S csókra csók a válasz, a felelet...

S perzsel a leheletem, ahogy hozzád ér...

                                          €$@ß@

Végtelen szerelem...

Szeretnék  mindig csak Rólad írni...

Álmot, mesét, igaz történetet, s mindent rímbe szedni.

Szeretném a világba kiordítani... Szeret, szeret, szeret!

S azt is, hogy Én is szeretem, jobban mint életem.

S ez a szerelem végtelen, mert kettőnké Kedvesem... 

                                               €$@ß@

Szeretem, szeretem...

Szeretném elmondani, hogy a szemed gyönyörű s ajkad édes...

Minden, mit mondasz és teszel szivárvánnyal ékes.

S csak, hogy láthatlak a Mennyország Nekem...

Szeretném elmondani Neked és Nektek...

Ez egy végtelen, nem múló szerelem...

S Én szeretem, szeretem, Őrülten szeretem!

                                       €$@ß@

Probléma vagy lehetőség..?

Sokaknak a lehetőség is probléma...

De vagyunk néhányan, akiknek a probléma is lehetőség.

                                                 €$@ß@

Néha...

Néha elő fordul, bár égnek a lelkemben gyönyörű szavak...
Még sem tudom papírra vetni őket...

Itt bent még szikráznak, tűzzel égnek, s mire napvilágra érnek...
Csak tüzes üszök, meg hamu lesz csupán...

Ilyenkor értetlenül állok, s elámulok a nagy színes csodán...
Ami ott belül, büszke lánggal ég...

Ilyenkor volna szó, megértenéd, minden lassú, néma lángra gyúl...
Ég... Ég... Szó nélkül.oltatlanul...

                                            €$@ß@

Keresünk...

Keresünk...

Egy életen át.
Ki kalandot, társat, szerelmet, érzéki vágyakat..

Az Igazit... 

Egy bizalmast, intellektuális partnert...

Van, aki Önmagát...

Biztonságot, családot egy meleg otthont...
Izgalmas utazást, s van, ki elfogadást...

Van aki csupán egy ölelést.

Nem keresünk-e valójában akkor is, amikor félrelépünk..?

Nem azt keressük-e, amit nem találunk abban a kapcsolatban...
Amiben épp benne vagyunk..?

Lehet, hogy csak egyetlen részlet hiányzik, valami nagyon kevés...
Ami azonban bőven elég...

Ha úgy érezzük, hogy épp ettől nem vagyunk boldogok.

Az más kérdés, hogy akarunk-e kompromisszumot kötni...

S végleg lemondani ezekről a dolgokról.

Sokszor van úgy...

Mert nem is olyan egyszerű két ember elvárásait, vágyait...
Idöben és térben tökéletesen összehangolni...

Bár jól érezzük magunkat, s talán szeretjük is egymást...

De valami akkor is hiányzik.

Vagy azért keresünk, mert bár egyszer kimondtuk az igent...
S ha őszinték vagyunk magunkhoz...
Nem annak az embernek és nem azokra dolgokra bólintottunk...
Amiket igazi vágyaink diktáltak.

Így, noha talán észre sem vesszük...

Csak keresünk tovább...

                                   €$@ß@

Szerelem... Szeretet...

Szerelem... Szeretet...

Szépség, gyönyörűség, finomság, lágy, simogató hullámrezgés.

Nehezen meghatározható fogalom.
A magyar nyelv, óriási szókészlettel rendelkezik...
Mégis nehéz kifejezni ezt az érzést.

Viszont átérezni, csodálatos élmény!

Szeretetben élni, egymást szeretni...
Egymás iránt tisztelettel és jóindulattal lenni...
Olyan nehéz dolog ez?

Szerintem, egyáltalán Nem.

Csak lassan az emberek elfelejtenek szeretni...
S önfeledten megélni a szerelmet.
Szeretni ugyanannyi energia, mint gyűlölködni.

Csak míg a szerelem felemel és boldoggá tesz...

Addig a másik lehúz, boldogtalanná tesz és megbetegít.

Hogy melyiket válasszuk, csak Rajtunk áll.

Szerinted..?

                               ♥ €$@ß@ ♥

A csókod oly édes...

Most pihen minden részem, csak a képzeletem tárja elém a mai délutánt...
Kicsit előbb értem,  hangosan dobogott a szívem, amíg izgatottan vártam Rád.

Késve, de megjöttél, s az a láng, ami él Bennünk, hevesen szökött a magasba...
Ahogy tekintetem Rád szegeztem, felajzott testeddel, szorosan vontál magadra.

Ne gondolja senki, hogy csak némán, szavak nélkül álltunk hosszú percekig...
Minek a szó, kedves, ha csókod oly édes, ha akkor látnak, mosolygott volna mindenki...

Lüktetett minden részed, érintésed még érzem, Önmagad voltál s ma nem is rohantál...
Átfont karokkal, feledett gondokkal, tervezgetve a jövőt, hát ilyen a mi édes szerelmünk.

                                            €$@ß@

Titkaink... IV.

S hideg kezem érintésétől, tested borzongva megremeg…

Élve is új életre kél. De csitt, csak csitt!

Jön még érintésre érintés… Jéghideg kéz…

S újra érintelek, ismét, s ismét...

                                              €$@ß@

Addig vagy fiatal... Meddig is..?

Az ember mindegy hány évet élt meg, a csodára szomjazik...

Elámul a csillagok örökkévalóságán...
A gondolatok és dolgok szépségén.

Nem fél a kockázattól.

Gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap...

Szabadon örül mindennek.

Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid.
Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed.
Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.

Addig vagy Fiatal...

Amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság a végtelenség hírnökeit.

Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz...

S hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.

                                         €$@ß@

Ha döntened kell...

A halogatás egyszerűen ostobaság.

Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma?

Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma?
Azt hiszed, holnap elevenebb leszel?
Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma?
Holnap csak idősebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz.

Holnapra még több kifogást találsz.

Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz...
Még tétovább leszel.

Soha ne halogass.

Ki tudja?
A holnapot talán meg sem éred.

Ha döntened kell, akkor most azonnal kell döntened.

                                                   

Jusson időd mindenre...

Kedvesem...

Igyekezz úgy élni, hogy jusson időd...

Nevetni...
Mert ez a lelked legszebb zenéje.

Olvasni...
Mert ez a kötelességed alapköve.

Dolgozni...
Mert ez a sikeres életed ára.

Játszani...
Mert ez az örök fiatalságod titka.

Mosolyogni...
Mert ez az arcod legszebb ékszere.

Szeretni...
Mert gyógyítja a tested és a lelked.

S nem csak a Tied, de azét is, akit megajándékozol a szerelmeddel.

 

                                            €$@ß@

Csak áramolj, boldogan...

Ha szerelmet akarsz, tanulj meg úgy adni, hogy nem vársz érte semmit...

Még viszonzást sem.

Ha szerelmet akarsz, tanulj meg szabadnak lenni...

S szabadon hagyni.

Ha szerelmet akarsz, felejtsd el, hogy szerelmet akarsz...

Csak áramolj, boldogan.

Félelmek nélküli eksztázisban.

                                          €$@ß@

Titkaink... III.

Ruhánk lassan bontogatja, buja vágyunk...

Egy érintés, majd csókot csók követ, nincs megállás...

S nincs olyan, hogy most már elég...

Mert fogja kezünk, s vezet minket az élvezet...

                                           €$@ß@

Tudod, hogy tudom...

Tudod, hogy minden porcikáddal, minden sejteddel, minden csepp véreddel szeretsz...

Forr benned a szerelem, de még nem szabad kimondanod.

Olvasok a gondolataidban, nem kell kimondanod...
Tudnod kell.
Meghatódsz az érzelmeimtől a gondolataimtól...

Akármi történik, amint Rámnézel, megszólal benned a hárfa...

A talpadtól az öleden át, a fejed tetejéig elektromos áram cikázik keresztül rajtad...
Megremegtet elgyengít.

S ha fejed tetejére állsz, akkor sem tudod kivédeni, kisebbíteni.

Legfeljebb dührohamot kapsz attól a Nőtől, aki Benned lakik.

Attól a vágyakozó, szerelmes Nőtől.

                                                €$@ß@

Mikor a tükör előtt álltunk...

Szótlanul álltál, míg a tükör előtt álltunk...
Arcodon, öröm rejtegette az önzetlen vágyakat.

Mosoly hagyta el ajkaim, s Te láttad rajtam...
Mi közben öleltek lágyan, gyengéd karjaim.

Szótlanul álltam, ahogy két szemembe néztél...
A világ csodájában távol, s még közelebb értél.

Mosoly hagyta el ajkaid, s Én láttam Rajtad...
Mi közben öleltek lágyan, gyengéd karjaid.

                    €$@ß@