Tudod Kedvesem...

Tudod Kedvesem...

Néha úgy érzem...

Anyanyelvemmel, oly áldást kaptam...

Amelyet talán fel sem fogtam még egészen...
Ne vádolj elfogultsággal, kérlek...
De a magyar nyelv, olyan szóképek bölcsője...
Amelyben soha nem látott...
Csupán, megálmodott gondolatok öltenek testet.
Oly hangzással szólhatok Hozzád...

Félő, szerelmes vallomásaimat, olyan színbe öltöztetem...

Amilyenben éppen érzésem született.
Ha elrabol a rettegés, mély hangok erdejébe taszít...
Sötétlő alakokat ölt, minden gondolat...
S összecsendülésük dallama, csupán áhított..
Légbeszállt vágy marad…

S mikor, meg kívánlak érinteni...

Nemzetem dallamos kifejezéscsokrával...

Szárnyra kél bennem, minden kimondatlan vágy...

S pironkodás nélkül búvik elő az éltető metafora...
A hétköznapi értelemtől elrugaszkodó...
Ám mégis varázsos hasonlat…
A szavak megsegítenek...
Ha előtted szemlesütve, félve megállok...

S többet akarnék mondani, mint pusztán a szerelem szavát…

Mert alakodat simítva...
Szinte látomássá válik előttem a sok szebbnél szebb gondolat...
Szemeidről élet-szín gyöngy gurul lábam elé...
Mosolyoddal tömlöcébe zárod a kétkedő gondolatokat…
S talán a legszebb mindebben...
Nem is saját vágyképeim magyarságba zárása...

Hanem a lélek másik oldalának hasonló kivirágzása.

Mikor ugyanezen gondolat szökken szárba mélyed ősi zugában…

Csokrában szálai vagyunk pár magyar szavú képnek…


 

                                                          €$@ß@

 

 

A legjobb dolog az életben...

Érezni, élvezni és élni az adott pillanatot...

Nagyjából ennyi a boldogság receptje.
Nem kell hozzá semmilyen különleges hozzávaló...
Elég egy jó könyv, egy idegen önfeledt mosolya...
Vagy meghallani a rádióban a kedvenc dalodat.

                                   €$@ß@

A legjobb dolog...

Ne erőltess semmit...

Mert a legjobb dolgok akkor történnek...

Amikor legkevésbé számítasz rá.

                                                €$@ß@

Szeresd a Nőt...

Csillogó szemében meglátod magad...
Vele élsz, és vele oltod vágyadat.

Tudod-e olyankor kit figyelsz vakon?
A Nőt!... Szeresd őt nagyon, de nagyon.

Jól nézd a Nőt!... Ő lehet csak gyom...
De ezen a napon szeresd nagyon.

S, ha holnapra el is múlik az alázat...
Ma még maradjon a vad káprázat.

Egy napig hadd lehessen páva...
Melletted, soha ne legyen árva.

Legyen pacsirta, hadd énekeljen...
Szomorúnak lenni neki sose kelljen.

Érezze magát Hamupipőkének...
Add föl a cipőjét szegénynek.

Holnapra a lencsét válogatja...
És csókjait neked osztogatja.

Csak egy napon hadd menjen a bálba...
Egy gyönyörűséges szép álomruhába.

Érezze magát veled, hercegi párként...
Ha eddig volt neked, ezután is lesz még.

Szeresd a Nőt!... Soha ne feledd...
Néha-néha, ha kell, öledbe vedd.

Szeresd őt!... Hisz csak érted van...
Nőnek köszönheted, hogy élted van.

            €$@ß@

Mire vágyik a férfi...?

A férfi, nőre vágyik.

A férfk azt szeretné, ha folyamatosan érezhetné...
Szükség van rá.
Ha azt tapasztalja...

A társa bízik benne, és méltányolja az igyekezetét...

Amely arra irányul, hogy a párja kívánságait teljesítse...
Egyre erősebb lesz...
Többet tud a másiknak nyújtani.
A férfit úgy lehet ösztönözni...

Ha társa elismeri az erőfeszítéseit.

Aférfi megoldásokat akar.
Azért akar megoldásokat...
Mert ezzel bizonyítani tudják a hozzáértését.
Ha egy nő nem fogadja el a férfi megoldási javaslatát...
Akkor a férfi úgy érzi, megkérdőjelezik a hozzáértését...

Társa nem tiszteli eléggé.

Ezért tovább már nem is foglalkozik a nő problémájával.
A férfi, ha zaklatott, akkor egyedül akarnak lenni.
Visszavonul, magába fordul...
A gondjai megoldására koncentrál.
A problémákat osztályozza súlyosságuk és sürgősségük szerint.
A megoldás sorrendje...
Először a legsúlyosabb...
Vagy legsürgősebb problémával foglalkozni.
A férfi nyerni akar, mégpedig nem csak simán nyerni...

Hanem azt is akarja, hogy a másik veszítsen.

Nézzük például a teniszt.
Ha egy férfi meccset játszik...
Nem elegendő, hogy csak úgy nyerjen.
Az ügyességét, rátermettségét, a jobb felkészültségét...
Bravúros labdapörgetéssel, ütésekkel igyekszik bizonyítani.
Legalább annyira élvezi azt, hogy a társa veszít...
Mint a saját nyereségét.
Akkor teljes a győzelem érzése...
Ha fölényes győzelemnek lehet elkönyvelni.
Ha egy férfira nagy nyomás nehezedik...
Akkor feledékenyebb, megbízhatatlanabb...

Elérhetetlenebb lesz a társa számára.

Kapcsolataiból távolodik.
Ha ilyenkor próbálunk beszélgetni vele...
Úgy tűnik, mintha alig lenne jelen.
Természetesen azért nem figyel társára...
Mert a problémáján rágódik, megoldást keres.
Érdemes ilyenkor békén hagyni, és kivárni...
Míg megoldja a problémát...
Mert utána megújult érdeklődéssel...

Nagyobb törődéssel fordul majd a társa felé.

Mi történik akkor, ha a férfi nem találja meg rövid idő alatt...
A megoldást a problémájára?
Ilyenkor keres kisebb célokat, amelyeket megvalósíthat.
Például újságot olvas, tévét néz, autót vezet, de egy biztos...

Nem beszélget az őt nyomasztó gondokról.

Kicsit felejtenie kell...
Hogy a kikapcsolódás után...
Újult erővel dolgozzon a problémája megoldásán.
Óriási hibát követ el az a nő...
Aki ilyenkor szóra akarja bírni a férfit.
Visszautasítás, ideges szóváltás lesz a vége...

Mindkettőjükben a meg nem értettség érzése marad.

Még nagyobb melléfogás...
Ha a nő ilyen esetben tanácsot próbál adni.
A kéretlenül adott „segítség” megalázó a férfi számára.
Azt jelenti neki...

Nem bízik benne annyira sem...

Hogy egészen apró dolgokat meg tudna oldani egyedül is.
Ha a nő rámutat arra, hogy párja mit tett rosszul...
Ezt a férfi súlyos kritikának értékeli.
A nőt a segítségadásban a szeretet kimutatásának vágya vezérli...
A férfi, pedig támadásnak, fájó kritizálásnak éli meg.
Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a férfi vágya az...

Hogy csak akkor kapjon segítséget és tanácsot, ha kér.

Sok férfi számára fontos, hogy bebizonyítsa...
El tudja érni a céljait.
Gyakran tapasztalható...
Az apró kudarcok jobban bántják...
Mint a súlyosabbak.
Néha a férfi azt kifogásolja...
Hogy szívesen segítene a párjának...
De nem tudja, mikor tesz jót...

Mikor vár a nő valódi segítséget...

Mikor panaszkodik csak úgy…
Csak kevés nő tudja a segítségkérésnek azt a módját...
Amit úgy neveznek...

Egyenesen segítséget kérni.

Ez így hangzik...
Légy szíves tedd meg ezt és ezt.
Vagy...
Szeretném, ha ezt meg ezt megtennéd nekem.
A férfi a segítségkérés ezen eseteiben hálás...

Mert nem kell találgatnia, mit is akarhat valójában a társa.

Amikor egy férfinak problémája támad...
Feltámad benne egy ősi ösztön...
Amely még a magányos vadászatok emlékét hordozza a sejtjeiben. Ez azt sugallja...
Az embernek vészhelyzetben...

Először magával kell foglalkoznia, és csak utána mással.

Érdekes megfigyelés...
Amikor a repülőgépen a kapitány bemondja...
Hölgyeim és uraim, kérem, tegyék fel az oxigénmaszkot.

A férfi gondolkodás nélkül felteszi magára...

Majd a társaságában lévő másik személyek segítségére siet.
A hölgyek ugyanerre a felszólításra...
Először...
A társaságukban lévő gyermekre teszik fel az oxigénmaszkot... 
S csak utána magukra.

Azt gondolnánk, hogy ez a férfitől önzés...

Pedig csak a logikus, előrelátó, ösztönös gondoskodás.
Gondoljunk bele, ha a férfi magára vette az oxigénmaszkot...
Akkor bárkinek biztonsággal nyújthat segítséget a továbbiakban.
Ha azonban először a többiekkel törődik...
Elveszítheti az eszméletét, és akkor a helyett...
Hogy másokon segíthetne, ő szorul segítségre.

Ha egy párkapcsolat boldogtalan...

Egészen biztos, hogy mindkét fél felelős a boldogtalanságért.
Ha egy nő túl sokat ad, ezért nem a partnerét kell hibáztatnia. Ugyanez a helyzet, ha a férfi ad túl keveset.
A végső tanulság az...

Hiábavaló dolog mindenért a másikat hibáztatni.

Megváltoztatni mindenki csak a saját hozzáállását tudja.

                                                     €$@ß@

Bizalom...

Honnan ered?

Megtartható?

Meddig tart?

Elveszíthető?

Visszaadható?

Visszakapható?

Visszaszerezhető?

Sok-sok kérdés egy szóról...

Egy szóval, érzéssel összefüggésben.

Egy kapcsolatban alap.
Bármilyen kapcsolatban.
Azt mondják...
Még kicsi gyermek korunkban alakul ki...
Az "ős-bizalom", ami minden bizalom alapja.
Ha akkor nem sikerült...

Később pótolhatatlan.

Mi is ez?
Érzés?
Gondolat?
Viselkedésmód?
Életszemlélet?

Talán mind együtt.

Finom, törékeny, mint egy értékes porcelán.
Ha eltörik, már nem lesz ugyan az.
De vajon minden emberrel együtt kapunk egy új porcelánt?
Vagy ha egyszer eltörött...
Akkor már soha, senkiben nem tudunk megbízni?

Akarok bízni, de, jaj, mennyire.

Csakhogy életem során...
Bizony többször eltörött már az a bizonyos porcelán...
Lehet-e akarattal?
Vagy mondjak le mindörökre erről az érzésről?
Amit annyira nagyon szeretnék érezni?

Merthogy enélkül a szeretet, szerelem nem is igazi.

Nem áramlik.
Talán az a cél, hogy egyben legyen az a porcelán.
Bármi áron, még ha ragasztva is.

Hiszen emberek vagyunk, tévedünk, botlunk...

Demindig felállunk és újra kezdjük.
Mert akarjuk.

Mert akarjuk, hogy megbízzanak bennünk...

Hogy meg tudjunk bízni másokban.
Az a porcelán a miénk.

Akkor is ha ütött-kopott, itt-ott ragasztott.

Szeretjük.

Szeretjük benne magunkat és másokat.

Igen, talán ez a végső cél.

                                       €$@ß@

Téged kerestelek...

Téged kerestelek, mint aranyásók a telért...
Egybefonódásunk minden boldogsággal felért.

Azóta nyugodt minden éjjelem és nappalom...
Főleg mikor gyönyörű hangodat hallhatom.

Rád találtam, és elengedni már nem akarlak...
Ha éjjelente fáznál, karommal betakarlak.

Ha valamid fáj, szerelmemmel meggyógyítalak...
Ha nem hiszel bennem eléggé, meghódítalak.

Velem vagy, és a szerelem tüze lángol bennem...
Melletted nyugalomra találhat vándor lelkem.

Velem élve talán minden álmod teljesülhet..
Bízzál, higgyél bennem, és életünk remekül megy.

Felfedezzük az élet minden apró részletét...
Kiaknázzuk minden örömet rejtő készletét.

Ha életünk boldogság, akkor is fogd a kezem...
Ha rossz idők járnak ránk, akkor is maradj velem.

                                         €$@ß@

Végtelenül boldog voltam...

Mint egy gyermek, úgy voltál karomban...

Megcsókoltam finoman a szádat.

Föléd hajoltam gyengéden, titokban...

S megpusziltam a szempilládat.

Leheletem, táncot járt hajadban...

Szellőként bújócskázott, csintalan.

S egy óvatlan, röpke pillanatban...

Pajkosan megbújt a nyakadban.

Míg egyik karom, ölelve tartott...

Másik, magányos vándorként útra kélt.

Bejárva tested rejtekútjait...

Útján titokzatos zugokra lelt.

Úgy bújtál meg riadtan bennem...

Mint reszkető holdsugár az éjben.

Mit látni alig, mégis elvakít...

Ha begyűjti sugarát a szemnek.

Körülvett biztonságom téged..

S nem vágytál már tüzes szenvedélyre.

Csak elrejtőzni a világ elől ölemben...

Átkarolni, és szeretni végre.

Érezni, hogy itt vagyok, végre veled...

Tudni, hogy szeretlek, és enyém vagy.

Látni, ahogy boldogan rád nevetek...

S szemed szikrázó csillagként néz felém.

Öleltelek, mint, ki sosem szeretett mást...

Reszkető szívvel és szerelmesen.

Magamhoz olyan gyengéden karoltalak...

S csókjaimmal, lezártam a lelked.

Megbújtál karomba, mint egy gyermek...

Én föléd hajoltam, nagy titokban.

S míg csókoltam édesen a szádat...

Végtelenül boldog voltam.

                                         €$@ß@

Nem tudom...Csak érzem...

Mielőtt téged megismertelek, azt hittem, tudom mi a szerelem.
Most nem tudom...Csak érzem.

Hogy minden szépet láttam már, azt hittem...
S most csak a te arcodat csodálom, nézem.

Mielőtt te szóltál hozzám, azt hittem minden dalt hallottam.
Most már tudom...A te hangod az ének.

Azelőtt valóban nem tudtam...
Mit is jelet az a szó, hogy...Élet.

Mielőtt megérintettelek, azt hittem az érintés nem beszél...
De már tudom, hogy többet mond a szónál.

Egyetlen mozdulat, többet elmesél...
Ezer és ezer, elhasznált szép szónál.

Mielőtt megkóstoltalak, azt hittem minden ízt ismerek...
De most tudom csak, mi is az az...Édes.

Most mennyei nektárt ízlelek...
Miért pokolra szállni lennék képes.

Mielőtt megszagoltalak, azt hittem enyém minden illat...
Hogy semmilyen virág nem ad új aromát.

Most minden belélegzett pillanat...
Égbe emeli szerelmünk mámorát.

Mielőtt megkívántalak, azt hittem nem nyújt több kéjt az ágy...
Most ismeretlen, vad szenvedély hevít.

Testemet, lelkemet átjárja a vágy...
S a gyönyör viharos tengerébe merít.

Mielőtt megcsókoltalak, úgy hittem minden csók egyforma...
Most minden percben azt kívánom, akarom...

Bár ajkunk végleg egybeforrna...
És soha ne engedne el ölelő karom.

Mielőtt szeretkeztem veled, nem tudtam mi az igazi gyönyör...
Hogy mi az igazi végzetes boldogság.

Milyen az, mikor a vágy már úgy gyötör...
Hogy minden más csupán csak balgaság.

Mielőtt beléd szerettem, azt hittem,
Hogy tudom mi az a szerelem.

Most nem tudom.
Csak érzem!

                                   €$@ß@

Zoltán...

Azon szerencsés emberek közé tartozom…
Kinek ismerősei között, szép számmal található…
Ezen, szépen csengő...

Régi magyar személynévre keresztelt személy…ZOLTÁN.

Tudtátok, hogy nevetek...
Az ótörök Sultan, Soltan szóból származik?
Az ótörökbe az arabból érkezett, eredetileg sz-szel ejtették.

Nevetek jelentése...Uralkodó...Fejedelem.

Na, de ezt nem kellene szó szerint értenetek…
Háromszor is ünnepelhetitek nevetek napját…
Igaz az egyik nem szerepel a naptárunkban…
Így…

Március 8.-án valamint, Június 23.-án

Míg a naptárban nem szereplő…

November 20.-ára esik.

Ha elemezni akarnám neveteket...

Az alábbi tulajdonságokkal tudnám felruházni…

A Zoltán név okos, gyors, elemző elmével ajándékoz meg…
De nagy önértékelési problémákkal, önbizalomhiánnyal…
Valamint félreértésekből adódó magánnyal is járhat.
Természete idealista és érzékeny.
Érzékenységének köszönhetően...
Értékeli az élet apró, finom dolgait…

Él benne a vágy, hogy az emberiséget szolgálja.

Sokszor nem tudja kimondani, amit gondol…
Sokkal könnyebb számára írásban kifejezni, amit érez.
Örömöt lel az irodalomban, a versekben…
Viszont, ha úgy érzi nem értik, ideáiba menekül.

Hasonló eredetű még a Solt, Zsolt nevünk is.
A legkülönfélébb módon becézzük neveteket…
Zoltánka, Zoli, Zolika, Zolcsi, Zotya, Zolti, Zoltika, Zolka, Zolkó, Zozó…
Női párja is van az anyakönyvezhető nevek listájába, Zoltána.
Szép számmal akad hírességeink között...
Ezen névre keresztelt személy…

Kedves Zoltánok, viseljétek neveteket jelentéséhez méltóan…

De tisztességgel, becsülettel…

                                            €$@ß@

Nőnap...Ahogy Én látom...

Mindenki számára ismerős dátum a március 8.
Ezen a napon ugyanis sok országban a főszerep...

A Hölgyeké, Lányoké, Édesanyáké és Nagymamáké.

A Nemzetközi Nőnap, immár majd egy évszázada ...
Ösztönzi megemlékezésre a fiúkat és férfiakat.
Ilyenkor köszöntik Hölgyismerőseiket a férfiak...
Ki virággal, ki apróbb vagy nagyobb ajándékokkal...
Esetleg néhány kedves szóval.
Bár nem egy örömteli alkalom szülte ezt az ünnepnapot...
Ma már kevesen tudják...
Honnan ered, hogyan alakult ez az ünnep.

A Nőkről sokan, sokféleképpen vélekednek...

Költőket ihlettek, festők ecsetjeit keltették életre...
Sok más művészeti ág hirdeti alkotásaiban...
Valamint, Én is nap mint nap, megemlítem oldalaimon... 

A Nők különlegességét, szépségét, bájait.

Ezen a napon a férfiak igyekeznek...
Kivételes bánásmódban részesíteni...
Barátnőjüket, Feleségüket, Hölgy rokonaikat.
S bár tudva lévő...
A Női lélek érzékeny és szeretetre éhes...

Nemcsak az évnek ezen a napján kívánja a törődést...

Mégis boldogsággal tölti el az a kényeztetés...
Melyet ezen a napon kap.
Sok férfi nyilatkozott már úgy...
Hogy a Nővel élni...

Néha gyönyörű érzés, olykor teher, néha felemelő, máskor nyűg...

Egy mégis bizonyos.

Nélkülük élni nem lehet!

Hiszen gondoskodóak, szeretnek, aggódnak, féltenek...
Ha kell, simogatnak, s ha szükséges korholnak...
Vagy éppen hallgatnak.

Mégis szeretnek, s ezért sokan hálásak is nekik.

S elárulok így végezetül egy titkot is!

A Nő is olyan, mint egy virág.

Minél több gondoskodást és törődést kap a szerelmétől...

Annál szebb és sugárzóbb!

Uraim!
Gondoskodjatok róluk...

Hogy még nagyon sokáig, szépek maradjanak!

Hálám jeléül...Minden Nőnek!

Főleg azoknak, akiket a sors az utamba sodort...

                                                        Brancsek €$@ß@

Mire vágynak a nők...?

A Nők, férfiakra vágynak...

A Nők, azt szeretnék...
Ha kényeztetnék, babusgatnák őket a kapcsolatukban...
Mert ha nem ez történik, akkor elfásulnak...
Úgy érzik, túl sokat nyújtanak a párjuknak.
Úgy érzik, hogy csak adnak és adnak...
Míg egyszer csak már nem lesz mit adniuk.
Ha azt érzik a Nők...
Hogy törődnek velük és tisztelik, szeretik őket...

Egyre jobban kivirulnak...

Minden eddiginél többet és szívesebben tudnak adni önmagukból. Amikor egy Nő beleszeret egy férfiba...
Akkor azt reméli, hogy erős, gondoskodó társra lelt.
Ha egy Nő hosszabb ideig csak ad...
De nem kap viszonzásul törődést, szeretgetést...

Akkor magányossá válik.

Megéli az elszigeteltséget.
A legtöbb férfi alig érti, hogy milyen fontos a Nő számára...
Érezze a társa támogatását.
A férfiak néha jól látják... 
A Nő egyedül is megbirkózik a feladattal...
Ezért nem támogatják.
Hiszen a férfiak úgy működnek...
Ha egyedül is meg tudnak oldani, egy problémát...

Akkor, nem beszélnek róla senkivel.

Ezért nyugodtan hallgatnak...
Amikor látják, hogy a Nő, képes megbirkózni a feladataival.
A Nő viszont bár az eszével tudja, hogy megoldja a problémáit...

De az érzései, mégis igénylik a figyelmet, kényeztetést...

A szeretet megnyilvánulását.
Amikor egy Nő zaklatott, kimerült vagy kétségbeesett...
Akkor fokozottabban vágyik arra, hogy érezze...

Nincs egyedül.

Vágyik a férfi közelségére, a bensőségesség érzésére...
Egy kis beszélgetésre.
Ilyenkor a legfontosabb bizonyítéka a szerelemnek...
Ha a férfi meghallgatja.

Ha ugyanis a Nő megoszthatja valakivel az érzéseit...

Akkor megerősödik abban a hitében...
Hogy érdemes a szeretetre.

Már nem kételkedik, és eltűnik a bizalmatlansága.

                                 €$@ß@

Királynőket akarunk...

Ha Nőkkel beszélgetek...

Első dolgom ráébreszteni őket...

Hogy Királynők.

Ez ugyanis lényük, legbelső valósága.

És ha nem tudnak róla, akkor önismeretük hiányos.

Ha jól szeretjük őket, akkor maguk is rádöbbennek...

Mert egy igazi férfitekintet, ezt sugározza.

Sokféle szerelem és szeretet van...

De amikor igazi és legmélyebb értelmében...
Szeretünk valakit...

Akkor királynőnek látjuk.

Lehet, hogy csak egy percig, vagy egy pillanatig...

De akkor az olyan csúcspillanat...

Amikor a férfi egy villanásnyi ideig, megpillantja a valóságot...

Vagyis társának, igazi arcát.

Ezt a méltóságot, meg kell találnunk a magunkban.

Fontosabb, mint a jó párkapcsolat.

Sőt, férfititkot mondok...

Bár mi a Nőkben odaadó társat, alázatot, szolgálatot keresünk.

Valakit, aki felnéz ránk, s akinek urai vagyunk.

De egy olyan Nő, akinek nincs méltósága...
Nemigen kell nekünk.

Ez nemcsak házasságra...

A szenvedélytörténetekre...

De a szexualitásra is vonatkozik.

Mi a lelkünk mélyén, nem rajongó szolgákat...

Hanem Királynőket akarunk.

                                      €$@ß@

A Nő...

A Nő az élet forrása...

A Férfi örök hitvallása.

Segítő kéz, otthon nyugalma...

Vad ölelés forradalma.

A Nő remény és kudarc...

Figyelmes, szerelmes arc.

Harcos pillantás, huncut szem...

Hol a Férfinak babér terem.

A Nő minden, miből a jó fakad...

Ki sokszor oly hangosan hallgatag.

Ő a világ teremtője...

S Férfi remény temetője.

A Nő kiért élni, s halni kell...

Kiért hegytetőre menni kell.

Kinek szemében a feltámadás reménye...

Ezer csillag pazar tüneménye.

A Nő még sok, mi ki nem mondható...

Csak a szívdobogásban hallható.

Így csak csendes szóval köszöntöm Őket...

Köszönöm Istenem, hogy vannak!

A Nőket!

                                                     €$@ß@

Csillagokban járunk...

Túl rég várok rád, de mindhiába attól féltem már.

Szívörvény nyelt el, s a szélviharban nem találtam...

Rád és rám még vár, egy álom tartson mindörökké.

Körénk a nap szivárványt szór, szerelmünk újra lángol már…

Te karomba bújva érzed jól, az eső miként zuhog most ránk.

Körénk a nap szivárványt szór, ezernyi színnel tekint ránk…

De tovább repül, ha feljön a hold, velünk a csillagokban jár.

A vágy úgy ég, mint rég már újra lobban, mégsem hűlt ki még.

Egy csók nem fáj, hív már oly önfeledten, mint szívemben…

Rád és rám még vár egy álom, tartson mindörökké.

Körénk a nap szivárványt szór, szerelmünk újra lángol már

Te karomba bújva érzed jól, az eső miként zuhog most ránk

Körénk a nap szivárványt szór, ezernyi színnel tekint ránk

De tovább repül, ha feljön a hold, velünk a csillagokban jár

Most hogy megtaláltalak, ezen túl, nem kell más…

Mert érzem jó lesz így, két part, amit majd, összekötne egy híd...

Körénk a nap szivárványt szór, szerelmünk újra lángol már…

Te karomba bújva érzed jól, az eső miként zuhog most ránk. Körénk a nap szivárványt szór, ezernyi színnel tekint ránk…

De tovább repül, ha feljön a hold, velünk a csillagokban jár.

Amihez ragaszkodsz...

Azt kérdezed, hogyan szabadulhatnál meg a félelmeidtől?
A válaszom, kérdésedre egy kérdés…

Hogy szabadulhatnál meg attól, amihez ragaszkodsz?

Tudom, furcsán hangzik, s Te is kétkedve hiszed…
Hogy valójában, saját magad az, aki ragaszkodik félelmeihez...
Tiltakozol…

Belegondoltál már, mitől véd meg a félelmed?

Nézz, mélyen önmagadba, s majd akkor egyetértesz velem…
Rájössz tévedéseidre…

                                                €$@ß@

Hozzád tartozom s Te hozzám tartozol...

Hozzád tartozom, mint tó vize a partjához...

Mint tenger láthatatlan mozgása, a hullámhoz...
Mint a folyóhoz, annak minden kanyarulata...
Mint a hegy ormához, kialakult arculata.

Hozzád tartozom, mint vírushoz egysejtűsége...

Mint hatalmas elefánthoz, egyszerűsége...
Mint szagot fogott farkashoz, hangos üvöltése...
Mint dühödt északi szélhez, fagyos süvöltése.

Hozzád tartozom, mint Bonsai fához kicsiny ága...

Mint hangyabolyokhoz, belsejüknek kis világa...
Mint erdőkben s mezőkön, a virághoz illata...
Mint görög filozófus mondásához igaza.

Hozzád tartozom, mint a meleg a nyári napfényhez...

Mint amennyire tavasszal, zöld színe a réthez...
Mint amennyire a mélység, a Grand Canyon-hoz.

Te is legalább úgy, sőt jobban hozzám tartozol!

                                            €$@ß@

Minden...

Minden pillantásommal...

Csak Téged kereslek.

Minden szívdobbanásommal...

Csak Téged szeretlek!

Minden egyes gondolatom...

Körülötted forog.

Minden apró mozdulatom...

Csak Teérted zokog.

Mindennek, ami jó lehet...

Okozója Te vagy.

Mindenben, ami jó nekem...

Legbelül csak Te vagy.

Minden meleg borzongásban...

Te vagy ott legmélyen.

Minden kéjes mozdulatban...

Te állsz ott szerényen.

Minden utam végén vársz reám...

Jöhetek bármikor.

Mindenhol megcsókolsz százszám...

Mert szeretsz, bármikor.

Minden nap érkezésemkor...

Ott legyél mellettem.

S Én minden nap ébredésedkor...

Ott leszek melletted!

 

                                              €$@ß@

Meglátni és megszeretni...

Manapság már alig-alig meri valaki azt mondani...

Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt.

Pedig bizony így szeretnek egymásba az emberek, csakis így.
Ami még hozzájön...

Az mind járulék, és csak később következik.

                                                     €$@ß@

Spontán...Bizalom.

Sokat gondolkodtam rajta...

Vajon mi lehet a legfontosabb kapocs, egy párkapcsolatban?

Végül egy dolgot találtam.
Ez pedig a spontán bizalom.
Amikor két ember úgy találkozik...

Mintha beléjük csapott volna a villám.

Kölcsönösen tudnak rajongani egymásért...
Felnéznek a másikra...
Ha szükséges...

Akár tűzbe is mennek a társukért.

Ilyenkor a spontán találkozásból...
Kölcsönös, spontán bizalom jön létre.