Kielégülés...

Hogy mi az orgazmusban a szép?
Persze, szép az ott lenn is.
De a legszebb, amikor neked ott lenn gyönyörű...

S én itt fenn, a szemeidben látom azt.

Mert látom a kis halált, az éghez emelkedést...
S hallom kiáltásod, sikoltásod.
Utána sírva fakadsz.
Az egész, akár egy folytonos, zörejtelen opus...
Mely többet ér annál, amit az ágyékomban érzek.
Olyannyira, hogy csak azért jutok veled együtt a csúcsra...

Mert Nő vagy és ezt kéred tőlem...

De ha tehetném, nem elbódulva és magamra figyelve...
Hanem józanul csodálnálak, nehogy lemaradjak valamiről.
Ujjaidat az arcomon, combjaidat csípőm körül...
Szemérmed, szemérmem körül.
A szorításod, a lüktetésed.

Azt, ahogy együttdobbanunk…

                                       €$@ß@

Ahogyan én látom a szerelmet..

A szerelemben, menny és pokol, eggyé lesz.
Ördög és Angyal, kézen fogva, lépked.

Férfi és Nő egybe olvad...
Egymással örök csókcsatát folytat.

Behatolás és megadás...
Távolodás, közeledés, vágyakozás.

Örök hiány, kín, szenvedés...
Mámort adó kibékülés.

Viharfelhő, villám, vad csattanás...
Kéklő égen szivárvány fakadás.

Gyűlölet, dac, büszkeség...
Ölelő tekintet, mosolyos selymesség.

Kopár kőszirt, homoksivatag...
Ahol zöld oázis felé a karaván halad.

Tél, fagy, örök jégmező...
Perzselő naptól védő rózsaszín felhő.

Áradás, vízözön, kopár szik mező...
Hajnali kéjharmattal átitatott parfümös levegő.

Szívet szenvedtető és éltető...
Mindenki másé ingatag.

De a mienk, örök marad!

              €$@ß@

Az idő is véges...

Van, édes álom, mit a szív rejteget magában.
Van, őrült vágy az ember gondolatában.

Van érzés, szerelem, határtalan szeretet...
Mit átélni és átérezni, veled sokszor lehetett.

Volt fájó csalódás, hűtlen vallomás...
Eltitkolt érzelem, könny, mi felszáradásra vár.

De a nyoma ott maradt, agyam legmélyebb csücskében...
Mélyen a tudatom alatt, a szívem mélyében. 

Mégis újra vágyom rá, megszállottan harcolok érte...
Mert tudom, e nélkűl nem élhetek... S az idő is véges...

                                                €$@ß@

A lelketeket vakítja a fény!

Próbáltál már félhomályban beszélgetni valakivel?
Nem csak a szerelmeddel, de akár a barátoddal is.
Mondjuk észrevétlenül leszállt az este, és besötétedett.

Érezted, hogy őszintébb lettél?

Érezted, ha valaki villanyt gyújt...
Hirtelen megváltozik közöttetek minden?
Nem a szemeteket...

A lelketeket vakítja a fény!

Érezted, hogy a lámpa fénye...
Valami meghittséget ver széjjel?
"Jaj, oltsd el, olyan jó volt idáig sötétben beszélgetni!"

Sötétben, a lélek könnyebben válik... Meztelenné.

                                                                                   
 

Elakadt a lélegzete...

Két kezem közé fogtam az arcát.

Elakadt a lélegzete.
Haboztam egy kicsit...
De nem a szokásos értelemben...
Emberi módon.
Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál...

Mielőtt megcsókol egy Nőt.

De szerettem volna előbb kipuhatolni...
Miként fog reagálni.
Nem úgy, amikor azért habozik egy férfi...
Hogy meghosszabbítsa a pillanatot...
A várakozás eszményi pillanatát...

Amely néha jobb, mint maga a csók.

Azért habozotam, hogy kipróbáljam magam...
Lássam, biztonságos e a dolog.
Megbizonyosodjak róla...

Még mindig, uralkodik e önmagán.

€$@ß@

Elfelejtenem sem szabad Őt...

Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá...

Nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem.

Éppen, hogy attól féltem éjszakánként...
Amikor, a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség...
Lerombolj az önvédelemre emelt falakat...
Hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezeim közül.
Hogy az agyam szita...
Féltem, hogy egy napon, nem fogom tudni visszaidézni...
A szeme, barna színét...

A bőrének selymes érintését...

Vagy a hajának, pontos árnyalatát.
Azt nem engedhettem meg magamnak...
Hogy minden pillanatban rágondoljak.

De elfelejtenem sem szabad Őt.

Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz...
Hogy tovább tudjak élni.
Tudnom kellett, hogy létezik valahol.
Ez minden.
Minden mást el tudok viselni.

Feltéve, hogy Ő létezik.

                            €$@ß@

Mindenki láthassa...

Néha annyira jó lenne átlátszónak lenni!

Hogy mindenki láthassa mit gondolok, mit érzek...

De valóban hasznos ez?
Addig amíg nem tudjuk kontrollálni...
Érzéseinket, gondolatainkat, vágyainkat...

Semmi esetre sem!

Ha pedig már eljutottunk odáig...
Talán már a vágy sincs meg bennünk...
Az igény, hogy átlátszóak legyünk.
Akkor már nem számít, ki mit gondol.

Talán az sem, hogy mi mit gondolunk, magunkról?

                                  €$@ß@

Másképp élnénk át?

Mindannyian emlékszünk az elsőre...

Az első szerelemre, az első csókra, az első ölelésre.

Vajon tudjuk-e melyik lesz az utolsó?
Emlékszünk-e majd rá?

Ha tudnánk, hogy az lesz az utolsó, másképp élnénk át?

                                      €$@ß@

Nincsenek miértek...

Néha elég, pár óra, vagy pár nap...

Hogy az ember életét, megváltoztassa valaki.

Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek...
Nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.
Csak van valami.
Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod.

Pár perc és a szívedbe lát.

A gátlások leomlanak...
A képmutatás álarca, megreked az arcodon.
Nincs többé hazugság, csak az őszinteség...
Csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül.
És félsz, halára rémülsz...

Mit keres valaki, pár óra után a szíved közepében.

Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal.
Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is az övében.
A józan ész, meg eltűnik.
Bármit mond, megteszed.
Bármit kérdez, válaszolsz.
Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz.
Olyasmit teszel, amit el sem hiszel...
Olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz.
Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad.
Az igazi énedet.
A valóságot.

Amit senki más szemében, nem láttál még.

Talán azt is tudja, hogy milyen leszel.
Még a jövődet is látja benned...
Te meg meglátod a szemében a saját...
Minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet.

Boldog vagy és félsz.

Az életed összeomlik, mint egy kártyavár.
De nem bánod, hanem végre tudod...
Legközelebb, nem kártyavárat kell építeni, hanem biztosat.
Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt.

Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre.

Kapsz egy lehetőséget...
Megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét...
Hogy élni kezdj.
Abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát.
Minden más lett.
Fonalak összegubancolódtak...
Fonalak szakadtak el...
Fonalak jöttek létre.
Por szállt a régi érzésekre.
De a tietek, mit sem változott.

Ott van közöttetek a láthatatlan szál...

Ami egy életre összeköt benneteket.
És ott is marad.
Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember.
Ott van, és kész.

Egy életre össze vagytok kötve.

Tudjátok mindketten...

                                 €$@ß@

Álmaimnak élek...

Voltam ördög és földre szállt angyal...

 

Ahogy jól esett, az adott pillanatban.

Földön térdre rogytam, rettegtem és féltem...

 

Majd szárnyaltam...Szerelem tüzében égtem.

 

Voltam hűséges és hűtlen...Hol gazdag, hol szegény.

Bátran küzdöttem...Érted...Igaz, néha féltem.

 

De senki ne mondja...Nem az Álmaimnak Éltem!

€$@ß@

Álmod mutassa a jövőt...

Most ne beszélj, csak csendben, nézz rám...
Fürödni akarok, szemeidben, némán.

Látod, Én sem szólok, s míg csókért ég a szám...
Szemeidből olvasok, tiszta tükröm láttán.

Most ne mozdulj, állítsuk meg az időt...
Engedd, hogy az álmod mutassa a jövőt.

Rád vártam, érzem, amióta élek...
Kerestelek, megannyi tündérmesében.

Minden vágyam érzed, minden gondolatban...
S Én meglelem magam, minden mozdulatban.

Részed vagyok, és Te a részemmé lettél...
A percben, mikor kimondtad...Megszerettél.

                     €$@ß@

Sors...

Eleve elrendelés vagy szabad akarat?

Néha úgy tűnik, e két fogalom ellent mond egymásnak.

Sokszor gondolkodom egy-egy döntés előtt...
Most ez változtat az életemen...
Vagy úgyis úgy fogok dönteni, ahogy meg van írva.

Mi van, ha ellenkezőképpen döntöttem volna?

Azt olvastam valahol, hogy ez a kettő szépen összehozható. Mindenki számára kijelöltetett egy ösvény...
Amit meg kellene találnunk.
Ha ezt megtaláljuk...

Akkor betöltjük szerepünket az élet körforgásában.

Úgy érezzük, minden a helyén van.
De szabad akaratunkból dönthetünk úgy is... 
Letérünk erről az ösvényről...
Vagy egyszerűen, nem is akarjuk megtalálni.
Ekkor érezhetjük úgy, hogy a sors sodor bennünket...
Nem tudjuk mihez is kezdjünk életünkkel.

Csak keressük a boldogságot.

Egyes nézetek szerint, minden EGY IDŐBEN zajlik...
Így lehetséges az, hogy minden előre meg van írva...
S mégis, saját döntéseink befolyásolhatják életünk menetét.

Úgy tűnik néha, hogy tér és idő keresztjére vagyunk kifeszítve...

A kérdés azért még kérdés marad...

Eleve elrendelés, vagy szabad akarat?

                                                                         €$@ß@

Amilyenek vagyunk...

Ha valaki egyáltalán nem találja megfelelőnek az életét...

Nem csoda, ha elégedetlen azzal.

Ezért olyan fontos, hogy megvizsgáljuk...
Helyesen élünk e, hogy megismerjük önmagunkat.
A legszörnyűbb teher, ami az életünkre nehezedhet...
Ha nem magunk éljük azt, hanem hagyjuk...

Hogy a körülmények és embertársaink éljék helyettünk.

Csak akkor tapasztalhatjuk meg önmagunkat és az életet...

Ha úgy élünk, AMILYENEK VAGYUNK.

Tény, hogy bátorság kell ahhoz...
Hogy megérezzük és kifejezzük...
Mit tartunk helyesnek vagy helytelennek ...
Elviseljük a súrlódást, amit a másféleségünk okoz...
Annak fény és árnyoldalaival együtt.
Ezt csak akkor tudjuk megvalósítani...

Ha elfogadjuk önmagunkat és az igényeinket.

                                       €$@ß@

Vágy vagy szerelem?

 

Vagy a kettő ugyan az?

Persze, nem létezhet a szerelem vágy nélkül, de a vágy...

Az talán, létezhet szerelem nélkül?
Találkozol valakivel...
Aki első látásra, megmozdít benned valamit...
Ha odáig eljutsz, hogy pár szót tudsz vele váltani, már tudod...
Valami...

Valami visszavonhatatlan történt.

A hangja, a mosolya, az érintése...
Olyan...
Milyen is?
Édes?
Persze.
De azon kívül?
Ismerős!
Bizsergető...

Úgy érzed, azonnal felperzsel...

Mi ez?
Azt mondják csupán kémia...
Meglehet, de az is lehet...
A két lélek felismeri egymást, talán a távoli múltból.

Szavak nélkül is megtörténik az...
Amit mással, egy életen keresztül sem tudsz elérni.

Értitek egymást.
Csak egy pillantásból.
Hogy ez az érzés maradandó?
Igen.
Hiszen sokszor ezek a találkozások többek...
Mint röpke érintések.
Megérintjük egymás lelkét, mindörökre. 

Az érzés belénk ég, és már nem akarunk szabadulni tőle.

Vágyunk a pillantására, érintésére, még, még, még...

Szerelem vagy vágy?

Tulajdonképpen lehet, hogy ez nem is érdekes.

A lényeg, hogy nagyon jó megélni...

Feledhetetlen...

                                    €$@ß@

  

Férfias szenvedély...

Férfiak...

Egyformák vagyunk mi mindnyájan...
Nagy szőrős lepkék, akik repdesnek a láng után...
Ami, az üveg mögött ég.
És az üveg olyan vékony, olyan átlátszó...
Hogy holtra törjük magunkatkat rajta.
S ha sikerül bevergődnünk az üveg mögé...

Egyenesen a lángba repülnénk...

S halálra égve zuhannánk alá.
Pedig kint a hűvös éjszakában vár az eleség...
A szeretet s a megszületni vágyó kicsi lepkék.
De hát látjuk mi ezt?
Kell ez nekünk?
Dehogyis!

Vissza a lángba...

Holtra törni magunkat...

Majd halálra égni.

                  €$@ß@

Csak egyszer lángolhat...?

Lehet, hogy valóban úgy igaz, ahogy a régiek tartják.
Lehet, hogy a szív valóban egy száraz nyírfa...

Amely életében, csak egyszer lángolhat tiszta, vakító fénnyel...

Minden más szenvedély...
Ami ezt követően vagy megelőzően támad vagy támadt benne... Inkább, csak pislákoló parázsra hasonlít.

                                    €$@ß@

Testi-lelki rajongás...

Aki vak és szerelmes az duplán vak.

Az ilyen ember, álmodik...
Mivel az ábránd az álom kenyere...
Aki megfosztja a szerelmet ábrándjaitól...
Az táplálékától fosztja meg önmagát.

A szerelmes, minden rajongást felhasznál képzelődéséhez...

Mind a testi, mind a lelki rajongást.

                  €$@ß@

Tiszta lélekkel, tiszta társra lelni...

El lehet terelni a folyót...
Dacolni lehet a tenger viharaival...
Meg lehet hódítani földeket, országokat...
Le lehet győzni, a legvadabb bikát.

De tiszta lélekkel, tiszta társra lelni...

A legnehezebb, ezen a világon.

€$@ß@

Szeretkezni egy nővel...

Szeretkezni egy nővel, és együtt aludni vele...

Más és más szenvedély...

Nem pusztán különbözőek, de ellentétesek is.
A szerelem, nem a párzás vágyában... 
Hanem az együttalvás...

Egyetlen személyre korlátozott vágyában nyilvánul meg.

                                                  €$@ß@

Álmok és Vágyak...

Csak álmodozva szép az élet...

S legszebb virágok a remények...
Miket, nem érünk el talán soha.
Mindent betölt, földi reményünk...
Kinyílt virág, melyet letépünk...
Szétfoszlik, elhull hirtelen!

Csak álmodozva szép az élet...

Minél nagyobb vágy, lángja éget...
A lelked, annál boldogabb.
Nem az élt szépen...Aki jól élt...
Száz szürke, köznapi valóért...
Ne add egy színes álmodat!

Csak álmodozva szép az élet...

A józan emberek, szegények...
Bármennyi kincset gyűjtsenek.
Csak küzdj, magas eszményekért Te...
Hadd mondjanak, bolondnak érte...
A célt érő, átlagemberek!

Csak álmodozva szép az élet...

Magasztos, ábrándok remények...
Ti szültök mindent, ami szép.
Boldog ki a jövőbe érez...
Holtig szorítván kebeléhez...

Vágyait, álmait, hitét!

€$@ß@