Csenddel üzenek...

Csenddel üzenek néked, mert hidd el, igazán félek...
Hogy most kevés a szó, az se kimondva jó.

Hangok nélkül is érzed...
Miért őrizlek téged én már magamba rég, oly tiszta a kép.

Bűvölő némaság, túl zajos a világ.
Úgy keress, hogy megtalálj, de úgy siess, hogy megvárj!

Lásd...

Jó nekem, hogyha rád nézek, és szótlan mondhatom el néked...
Hogy már nem félek!

Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat, elvezet majd hozzád...
Kedves...És örökké így marad.

                                                €$@ß@

Hajnali álom...

Átcsenném álmaimat neked, finom, lágy gyönyörökkel...

S az olvadó nedves kéjt, amely illatozva kíséri...

A csendes langyos éjt, lebegő szerelmi násszal.

Ezt az érzést őrizném, a követő álom hajnaláig...

Szívünkben ébredező, új kísértés mámoráig.

                        €$@ß@

A szem a lélek tükre...

 

Hát igen.
A szem az a terület az emberi testen...

Amely oly sok mindent elárul személyiségünkről.

Szomorúságot, bánatot, vidámságot...
Szenvedélyt, szeretetet, szerelmet,odaadást...
Kételyt, bosszúságot, barátságot...
Ellenszenvet, kínt, megvetést...
Önuralmat, dacot, hideget, meleget, méltóságot.

Mindez együtt a lélek...

Amit nem az arc, nem a test, nem a kéz vagy a láb tükröz...

Hanem a szem.

Oly parányi fizikai megjelenés a testtömeghez képest...
Mégis az egyetlen és valós fizikai jelenség...

Amely mindent elmond rólunk.

Ezen a fárasztó napon, egy kellemes fürdés után...
Csak álltam a fürdőszobában a tökör előtt és észrevettem...
Hogy van szemem.
Ez annyira természetes a látó ember számára...
Hogy szinte fel sem tűnik...
De aztán tovább néztem és mind közelebbről...

És feltűnt a csoda.

Karinthy Utazás a koponyám körül c.írása jutott eszembe.
Miért ne lehetne?...
Utazás a szemem körül, csak képekben.
Előkaptam a mobilom és megörökítettem néhány szemvillanásom.
Nem kell, hogy egyetértsen velem bárki is...
Csak azt kérem attól, aki erre fogékony...

Néha nézzen tükörbe...

Mert a csoda ott van a szemünkben és a lelkünkben.

És ne feledjétek, a szem a lélek tükre.


                                                                            €$@ß@

Cholnoky MMS 2010.03.27

Ments meg...

Az éj fekete függönyén, milliárdnyi fény tör utat…

De, mind közül csak egy, őrzi álmodat.

Elérni szeretnéd, s a széllel a magasba szállsz...

De a távolság nagy, s a mélység magába ránt.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra.

Lelkem tengerén a hajnal szárnyakat bont...

Körbe ölel fény, s mutatja új otthonom.

Hajózok ismeretlen, viharos vizeken át...

De a távolság nagy, s a mélység magába ránt.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra...

Egy szirten állok és nincs már hova menjek.

Engedj be kérlek, az álmod kapuján...

Akkor megférne szívemben, az egész világ.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra.

                                                                                       (Tabáni István)

Hangtalan mesék...

Mikor kezünk összeér, ajkunk szerelemről mesél.

Hangtalan szavakkal, néma imádsággal...
Őrült vágyakkal, selyem-suhogással, bársony takaróval...
Szelíd öreganyóval, bottal topogóval, bölcsen mosolygóval...

Élettel, álommal, mesével, valóval...

Szívből szólóval, szívnek adóval...

Mikor kezünk összeér, szemed szememhez ér...

Hangtalan szavakkal, végtelen vágyakkal...

Szerelemről mesél...
 

                    €$@ß@ 

Titkok...

A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz...

A barátság titka, hogy az egyből kettő.
Ezért a szerelem fordított barátság...
Úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba.
A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne...

Holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé.

A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne...
Pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.

A szerelem, senkit sem szokott megkérdezni.

Akkor jön, amikor akar...
S az embert, kíméletlenül leteperi, mint az elemi erő.
A barátsághoz beleegyezésre van szükség.
Barátom csak az, akit szabadon választok magamnak.
Igaz, hogy amikor már megvan, kényszer.
Már nem tudok meglenni nélküle.

Sokáig úgy éltem, hogy valaminek csak a fele vagyok.

De már egy ideje megváltozott.

Vad szenvedélyekkel telítetté váltam...

                                       €$@ß@

Emelt fővel...

A pénz, az ami eltűr minden megaláztatást és nem a szeretet.

Mindig, mindenért megbocsát...
Néha csúszó-mászó kígyóvá tehet egy embert...
A szeretetnek tartása van, a sötétben is egyenesen jár..

Emelt fővel bocsát meg és nem földre omolva.

                                                                                                                     €$@ß@

Ébren álmodom...

Az Én álmaim, soha senki nem veheti el tőlem…
Mélyen belém vésődött.

Olyan mélyen, hogy a testem, nem tudja magában tartani…

Minden pillantásom, minden mozdulatom...
Minden rezdülésem az álmaim visszatükröződései…

Egy álom, ami több mint álom…

Összeolvadt a valósággal…
Ezért sem tudom már, mikor vagyok ébren s mikor álmodom…

A legszebb benne, hogy csak és kizárólag Rólad szól…

                                             €$@ß@

Hullócsillag...

Nekem ott van az otthon, ahol te haza vársz...

S hogyha fázom az éjben, forró karodba zársz.

Ha a holnaptól félek, nekem te adsz erőt...

És csak veled látom szépnek a jövőt.

Nekem az lett a sorsom soha ne adjam fel...

Mit mások könnyen megkapnak, azért harcolnom kell.

De már nem leszek más, mert csak így vagyok Én...

Most kérlek állj mellém.

Ha az égen nem látod, hogy hol vagyok...

Akkor küldök neked hullócsillagot.

Csak kívánnod, kívánnod kell és újra velem leszel.

Gyere most kell hogy érezz, most van még idő...

Félek, holnap majd mindent elmos az eső.

S újra indulnom kell újra elmegyek Én...

Most kérlek állj mellém.

Ha az égen nem látod, hogy hol vagyok...

Akkor küldök neked hullócsillagot.

Csak kívánnod, kívánnod kell...

És újra velem leszel.

                                                                                            €$@ß@

Egy pillanatig se habozz...

Szerelmem, kérlek ne félj, ne mozdulj, maradj mellettem.
Csak maradj így, nézni akarlak.
Miénk ez a nap és csak nézni akarlak.

Enyém a tested, a bőröd, az ajkad.

Hunyd be a szemed, nem láthat meg senki...
Itt vagyok melletted...
Ugye érzed?

Mikor először megérintelek, talán az ajkammal teszem...

Érzed majd a melegét, de nem tudhatod hol.
Talán a szemeden érintelek meg...
A szemedhez érintem az ajkam és érzed majd a melegét.
Nyisd ki a szemed szerelemem!
Nézz rám, nézd a keblemet!
Karod felemel, lassan magadra csúsztatsz.
Halkan sikoltok, a tested megremeg sosem lesz vége.
Hát nem érted?

Meg kellett történnie.

Hidd el szerelmem, amit tettünk örökre szól.

Ha boldogságra vágysz, egy pillanatig se habozz.

                                    €$@ß@

Ha elveszik tőled álmaidat...

Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet.

A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel...
Pedig igazán csak az töri össze a szívet...

Ha elvesszük tőle az álmokat...

Legyenek azok bármilyen álmok.

                           €$@ß@

Aki szeret...

Aki szeret, annak fickándozik a szíve.

Annak az élete színes, és süt a napja.

Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.

 

                                                                           €$@ß@

Ki kell mellette tartani...

Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz.

Mi az, kérded, vagy honnan ered?
Megmondom...
A jó lelkiismeretből, a becsületes szándékokból...
A helyes cselekedetekből..

A véletlen ajándékainak megbecsüléséből...

A mindig egy úton járó élet békés, szakadatlan folyamatából.
Mert azok, akik életcélról életcélra ugrálnak...
Vagy nem is ugrálnak, csak valami véletlen dobálja őket...
Hogyan tudnának valami biztosat és maradandót birtokolni...
Ingadozva és állhatatlanul?

Kevesen szabják meg életüket és körülményeiket terv szerint...

A többiek a folyó árjával úszó holmik módjára nem mennek...
Hanem sodortatnak.
Az egyiket szelídebben tartja fenn a hullám...
Lágyabban utaztatja...
A másikat hevesebben ragadja magával...
A harmadikat, mikor sodrása lankad, kiteszi a partra...
S a negyediket áradó lendülettel a tengerbe hányja.
Ezért el kell döntenünk, mit akarunk...

A végsőkig ki kell mellette tartanunk.

                                 €$@ß@

Mert beleegyezett...

Igaz...

Az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért.

Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett.
De ha a madarak fészket vernek az eresz alatt...
Ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel.

Mert beleegyezett.

                         €$@ß@

Kezünkben a szabadságunk...

Gyakran annak van a legnagyobb ára...

Amiért semmit sem kapunk.

Mutathatnék neked sok mindent...
Amit ha megszerzünk, elfogadunk...

Kicsavarja kezünkből a szabadságot.

A magad ura lehetnél...
Ha ez a sok minden nem volna a miénk…
Vedd szemügyre mindazt...
Ami az őrültségbe sodorja az embert...
Aminek vesztét könnyekkel siratja....
Megtudod majd, nem a kár kellemetlen...

Hanem a kárról alkotott elképzelés.

Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta.
Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el.

De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?

                                          €$@ß@

Akikre igazán vágyunk...

Sokáig azt hisszük, ismerjük vágyainkat, hajlamaink...

Indulataink természetét.
Ilyen pillanatokban fülsüketítő robbanás figyelmeztet...
Mert a csönd pianisszimója is tud olyan fülsüketítő lenni...
Mint a fortisszimó...

Merőben másfelé élünk, mint ahol szeretnénk élni...

Más a foglalkozásunk is, mint amihez igazán értünk...
Más emberek kegyét keressük vagy haragját ingereljük...
S közönyösen és süket messzeségben élünk azoktól...

Akikre igazán vágyunk...

Akikhez minden következménnyel közünk van…
Aki e figyelmeztetésre süket marad...

Örökké, melléje él az életnek.

                           €$@ß@

Gondviselés...

Amíg az ember el nem kötelezi magát...

Tétovázik, talán visszakozik, mindig alul marad.

Minden úttörő, alkotó tevékenységben mély igazság rejlik.
Melynek nem ismerése...

Számtalan álmot, csodás tervet foszlat széjjel.

Amint határozottan elkötelelezzük magunkat...

A gondviselés is mellénk áll.

                           €$@ß@

Megváltást várok...

Volt, sok hosszú éjszakám, álmatlan... Nem túl vidám.
Átgondoltam dolgokat, rég voltak már... De fontosak.
Annyi minden történt velem... Hányszor botlott az életem!

Megváltást várok, nem áldozatot.

Megváltást várok, nem megértő szót.

Megváltást várok, segíts nekem...

Segíts, megtalálnom az életem!

Voltak jó barátaim, nem értették titkaim.

S volt egy nagy-nagy érzelem...

Hogy tiszta volt...?

Igen!

Mindig is tudtam, mert elhittem.


€$@ß@

Az álmodozó...

Sokan használják fel, a zuhany alatt töltött perceket...
Tervezgetésre, álmodozásra.
Az sem ritka...

Van akinek, tisztálkodás közben születneka a legjobb ötletei.

Ők többnyire idealista személyiségek...
Akik a meleg víz hatására egészen átlényegülnek...

Képesek tökéletesen átadni magukat az álmaiknak.

Persze még az ilyen típussal is előfordul...
Hogy gyakorlatias gondolatokat forgat a fejében...
Miközben tisztára mossa magát.
Egy felmérése szerint....
A nők 55 százaléka a napi teendőről...
A házimunkáról töpreng a zuhany alatt...
Az 54 százalék pedig a súlyával...
Valamint a fizikai állapotával van elfoglalva.
A kutatás azt is kimutatta...
A férfika 57 százaléka...

Nem meglepő módon...

A szexről fantáziál a vízsugarak alatt.

                  €$@ß@