Vihar előtti csend...

A lelkem, néha csöndességre vágyik, megnyugodni végre valakiben.

Mint gyermek... Mellkasodra hajtani, bajtól zsibongó fejem.
Egy percre megpihenni, elnyugodva, nem tipródva örök kétségeken.

A lelkem vihar előtt csöndet áhít, ha tudom is, hogy a vihar üzen...

                                                   €$@ß@

A Te harcod...

Merj szembenézni a saját tükörképeddel..!

Ez az első lépés a talpra álláshoz.

Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett.

Egy napon pedig nemcsak sajátodéba...

De mások szemébe is büszkén nézel majd.

Őszinteség...

Az őszinteség tesz szabaddá és védetté.

Mert ha félelmeidet legyőzve, kimondod az igazat Önmagadról...
Akkor már nem marad olyan támadási felület...

Amelyen keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna Téged.

Mert nem az őszinteség tesz védtelenné...
Hanem azok a félelmek...

Amelyek elől menekülve elkezdesz hazudni...

Vagy hamis szerepet játszani.

                                             €$@ß@

Így születnek verseim...

Szívem zakatol a szerelemtől, mi szétfeszít...

Porhüvelynyi létem tégelye, szűk ruhaként hasad szét.
Kezem elindul, s tekintetem a képernyőre tapadva, csak rója sorait...

Verseim...

Amik Rólad...

Neked szólnak...

Lelkem gyöngyei...

                          €$@ß@

Ha lenne egy új életem...

Ha lenne egy új életem...

Akkor, arra figyelnék, aki hallgat...
S nem törődnék azzal, aki beszél.

Akkor, hallgatnék, amikor Te megszólalsz...
S csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz.

Ha lenne egy új életem...

Akkor, megélném azt, mi a szívemben táncol...
S lenyelném azt, mi fejemben tombol.

Akkor, őszintén kimutatnám az érzéseimet...
S nem szégyellném megélni a Tiedet.

Akkor, megtenném azt, mit félek megtenni...
S elfelejteném azt, mit meg akarok tenni.

Akkor, nem szégyellnék Tőled tanulni...
S nem akarnék neked tanítani.

Ha lenne egy új életem...

Akkor, sosem várnék, azonnal cselekednék...
S nem aggódnék a következmények miatt.

Akkor, elfogadnám azt, mit az élet ad...
S enyém lenne minden pillanat.

De Te is kellesz hozzá...
Hogy legyen egy új életem...

                         €$@ß@

Élj a szíved törvénye szerint...

Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert más azt úgy kívánja.

Célod van...

S Te ismered a célt...

Merd birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt...

Fordulj a szívedhez tanácsért.

Egy kis késlekedés, még nem árt...
Tudod, ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész.

Nincs jobb társ az erős szívnél...

Mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon.

Élj a szíved törvénye szerint...

                                   €$@ß@

Vágy... Honvágy...

Emlékszel...

Akkor is, ha nincsenek fogható képeid, csak érzések...
Amelyek egy távoli szerelemhez kötnek...

Menekülsz...

Hogy ne fájjon...
Nem ott vagy, ahol lenni szeretnél, hanem itt...

Próbálod megtalálni Önmagad, de hiányzik egy iránytű hozzá...

Kényszeresen akarsz megfelelni mások elvárásainak...
S egyre kevésbé érted...

Miért is..?

Ne kívül keress!
Ne is keress...
Csak légy!

A pillanat szépségében megmártózva.

Így találsz vissza... Hozzám. 

Így találsz haza...

Mindörökké.
 
 

                             €$@ß@

 

Kötelékek...

Azok a kötelékek, amik összekötnek minket...

Néha lehetetlen megmagyarázni.

Összekapcsolnak minket, még azután is...
Hogy néha úgy tűnik, ezek a kötelékek megtörtek.
Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának.

Mert néhány kötelék, mint a mienk is, egyszerűen elrendeltetett...

                                      €$@ß@

Te vagy a világ Nekem...

Magamban hordom a szívedet, a szívemben hordozom.

Mindig itt van Velem.
Bárhová megyek, mindig kell Nekem.

Akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel Kedvesem...

A sors nem riaszt, mert Te vagy a sors Nekem.

Nem kell világ ennél szebb...

Mert Te vagy a világ Nekem.

                                      €$@ß@

Nőből vagy...

Mivel Nőből vagy, nem mondod ki, amit akarsz...

De fenntartod a jogot arra, hogy hisztizz, ha nem kapod meg...

                                                    €$@ß@

De az mind... Te vagy!

A szerelem...

Zöldesbarna szenvedély, érintésben üzent, vallomás.

A szerelem...

A Te "Igen"-ed, a Te "Nem"-ed...

A Te hangod, a Te szavad...
A Te arcod, a Te szemed...
A Te csókod, a Te szíved...

A szerelem az, ami Bennem vagy.

Szerelem egy van... Csak Egy.

De az mind... Te vagy!

                 €$@ß@

Egymást így váltjuk valóra...

Kedvesem...

Te vagy, Maga a Szerelem...

Lélegzeted, lélegzetem...
Karomban alszol, álmod az álmom...

Halhatatlanul nézlek, gondolkodás nélkül látlak szépnek...

Szemhéjad mögött arcomat látom, nem volt nehéz haza találnom...
Tudom azt hogy a rejtjelek, szívedben mit rejtenek...
Olvasol bennem sorról sorra, hisz nálad a kotta...
S megfejtve, immár minden álom...

Test a testnek, lélek a léleknek...

Fogoly a fogolynak foglya...

Nem kell már semmi, minden áron...

Egymást így váltjuk valóra...

 

                                          €$@ß@

Merre sietsz hát Kedvesem..?

Befelé sírsz...

Közben egy bohóc mosolyával felvértezve...
Kiüresedett tekintettel meredsz a világ felé.
Nincs más vágyad, mint hogy mások különlegesnek lássanak...

Ám ha váratlanul szerelem érkezik egy szívből, visszarettensz...

Majd sündisznó módjára önvédelmi stratégiákba bonyolódsz...
Tovább nevelgetve belső sárkányodat...

A Félelmed.

Mindenféle szakember véleményét kikéred ezen a világon...

Pedig létedhez, egyetlen tudás alkalmazására volna csak szükség...
Hogy a szeretet benned, mint működtető erő áramolni tudjon.

Amely belső lényeged...

S amelyet csupán egyetlen ember képes valóban megtanítani veled...

Igaz Önvalód.

Merre sietsz hát Kedvesem..?

                                                   €$@ß@

Minden cselekedetem Rólad mesél...

Minden cselekedetem Rólad mesél. 

Én csak gyorsító lehetek az előttünk aló folyamatokban...
Provokáló erő gyógyulásodban.
Szerelmed, társad, orvosod, barátod...

De soha nem ellenséged, még akkor sem, ha a látszat mást mutat.

Tudod Kedvesem...

Bölcs az, aki konfliktushelyzetekben is befelé néz...

Mert tudja, válaszait csak odabent lelheti meg.

                                                         €$@ß@

Szeretlek...

Szeretlek.

S ez azt jelenti, hogy nem csak a szép dolgok miatt vagyok melletted.

Itt vagyok, bármi történjék.

                                  

                                        €$@ß@

Merj Igent mondani...

Szabaddá csak akkor válsz, ha képes leszel felállni...

S mindent magad mögött hagyni... Anélkül, hogy visszanéznél.

Ha mersz, Igent mondani.

                                                 €$@ß@

A szenvedély...

Királynőm...

A szenvedély, egy hatalmas erő...
Ami akkor is Benned s Bennem él...
Mikor azt hisszük, (vagy próbálják elhiteni Velünk), hogy elhamvadt.

Csábító vágy...

Ami váratlanul, Egymás karjaiba taszít minket.

Mindent elsöprő győzelem...

Ami ledönti a falat, amit szívünk védelmére emeltünk.

Olthatatlan szerelem....

Ami újra, s újra feltámad, hiába próbáljuk hamu alatt tartani.

Igen!


Minden érzésünk közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy éljünk...


S mentséget, feloldozást (mások szerint) elkövetett bűneinkért. 

Nincs semmi szégyellnivaló az életben.

Csak a gyávaság szégyenletes...

Mellyel az ember nem tud adni, vagy nem mer elfogadni  érzéseket...

                                                               €$@ß@

Örökké és mindig csak annak az egy személynek…

Kedvesem...

Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, mint a szenvedély…
Mely áthatja a szívünket, lelkünket, a testünket…

S aztán örökké ég..?

Akármi is történik közben..?

S ha ezt megéltük, nem is éltünk hiába..?

Ilyen mély…
Ilyen nagyszerű…
Ilyen embertelen a szenvedély..?
Ezek, csak kérdések…

Megválaszolást nem igénylő kérdések.

Mert a szenvedély igen is személynek szól…

Örökké és mindig csak annak az egy személynek…

Aki lehet jó…
Lehet rossz…
De cselekedetein és tulajdonságain…

Nem múlik a szenvedély bensősége…

Mely hozzá kötöz…

Mint ahogy ez a szenvedély, Téged és Engem, örökre egymáshoz köt...

                                      €$@ß@

Az egészet akarom...

Talán, hamarosan eljön a pillanat, mikor elmondhatom...

Az egészet akartam.

Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset...

A boldogságot az igazat, az igazit...

Akármilyen félelmes és földközeli.

Nem akartam az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre...

Nem akartam a lélek és a betű helyett olyasmit...

Ami csak ügyes torzképe a léleknek és a betűnek.

Igazi Nőként akartalak és akarlak szeretni...

Igazi Blogot akartam és akarok írni...
Igazi emberekkel akartam és akarok harcolni és egyszer megbékélni.

Az egészet akarom, nem valamilyen törlesztéses részletet.

Csak Téged akarlak Királynőm...

                                             €$@ß@

Csakis Te kellesz..!

A szerelem az, amibe bele tudnék halni.

Nem arról szól, hogy kell valaki, hanem arról...

Csakis Te kellesz!

Te vagy az egyetlen, akibe érdemes belehalni.

                                                          €$@ß@