Láttál és én láttalak...

Kimondatlan pajzán szavak, testünkben a vágy feszül...

Szemünk tükrén fodrozódva, forró nyári tüz hevül.

Kéz a kézben reszketés, Én mindig Téged vártalak...

Szerelmünk már többről szól, mint, hogy láttál és Én láttalak.

 

                                            €$@ß@

 
 

Szeretlek... Csak így egyszerűen...

Ki kényszeríthetné sejtjeinket arra, hogy ne osztódjanak...

S többé ne érezzük érintésünk nyomán a dallamot, melyet Bennünk játszanak.

Elmondhatnám másképp, ha eszembe jutnának szebb szavak...

Ölelő karjainkban olyan a csend, ahol csak a gondolataink suttognak.

Kiálthatnám, végre mindenki hallja meg...

Milyen az, mikor röpít egy érzés, mint tollpihét elragadó fergeteg.

Súghatnám füledbe halkan, csendesen...

Milyen az, mikor melletted ébredek, s végtelen kékség tölti be a lelkemet...

Két szemem íriszedben fürdik, s veled zuhan a csillogó mélybe.

Szeretlek...

Csak így egyszerűen...

                                                     €$@ß@

Észrevétlenül...

Vigyázva óvatosan, de vadul csókollak meg...
Még nem rombolhatok, s nem is vennék el Tőled semmit.

Hidak láncolnak titkainkhoz, szelíd szavak szolgálnak...
Féltve lesünk a holnapba, félve és vigyázva.

Ajkad ajkaimmal csókolva, észrevétlenül...
Szerelemünkből nemz szerelmet a rejtély.

                                           €$@ß@

Szerelemmel szeretni Téged...

Nem akarok más lenni, csak apró fény az éjben...
Álmaidba lopva bújni, forró ölelésben.

Lennék nyelved hegyén méz, füledben halk dallam...
Bőrödön vad bizsergés, ajkadon egy sóhaj.

Szemed sarkában kis ránc, ha önfeledten nevetsz...
Pupilládon huncutság, pár kacagó sós könnycsepp.

Nem akarok több lenni, csak oxigén a léthez...
Ereidben vörös test, hogy bejárhassam szíved.

Lennék burkán izomsejt, hogy dobbanhassak benned...
Nem akarok mást, csak Szerelemmel szeretni Téged.

                                 €$@ß@

De csak akkor, ha Igazi...

A Szeretet tüzéből, ha Igazi, sohasem lesz parázs.

Nem szabad elhinni, hogy a szeretet nem más, mint takarékra állított Szerelem.
Hogy az idő kimerítette, s most már nem lángolva ég, csak halványan parázslik.
Ezt ne hidd el!

Soha!

Minden vallás a szeretetet hirdeti...
De Örök Parazsat nem találsz egyetlen templomban sem...

Csakis Örök Lángot.

Ez a szimbóluma.
Ez így van nemcsak az isteni, de az emberi szeretetnél is...

De csak akkor, ha Igazi.

Ha Lángol...

Évtizedek múlva is lángol.

Mindig.

Különben soha nem is volt köze a szeretethez...
 

                                             €$@ß@

Egymáshoz végleg megérkeztünk...

Mikor érted kitartóan küzdve, a szerelmedet űzöm...

A Néked szakított virágot az autódra tűzöm...
Szemedbe nézve magamat látom...
S lelkedben a békét vágyom...
Hozzád érve elönt a nyugalom...

Vágyainkat, már nem kell kordában tartanunk...

A szitkok leperegnek rólunk...
A szívünkben visszacseng egy angyali nóta...
A láncok lehullnak...
A görcsös izmok ellazulnak...

Érzelmeink az égig nyúlnak...

A feszült ráncok kisimulnak...
Kezedet fogva megszűnik a lárma...
Ellazulunk egy lassú táncba...
Mikor igazán önmagunk lehetünk...

Meztelen lélekkel ölelünk...

Szabadon adhatunk, vehetünk...
Magunk után a homokban lábnyomokat hagyunk...

Akkor már tudom, hogy Egymáshoz végleg megérkeztünk... 

Társunk szívében, új otthonra leltünk.

                                     €$@ß@

Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb...

Van valami, amin mindenkinek változtatnia kellene...

Ha teljes és harmonikus életet szeretne élni.
Mert, mit is csinálunk..?

Utazunk, hogy megcsodáljuk...

A hegyek magasságát...
A tenger óriás hullámait...
A folyók hosszú kanyarulatait...
Az óceán mérhetetlen kiterjedését...
A csillagok mozgását az égen.

Viszont, nem vesszük észre a magunkban rejlő szépséget...

Leéljük villanásnyi életünk és sokszor esélyt sem adunk önmagunknak...
Vagy saját butaságunkat sem szégyellve, gúnyt űzünk mások próbálkozásain…

Miközben csodálkozás nélkül megyünk el Önmagunk mellett.

                                                     €$@ß@

Ajándék...

Szeretem ezeket a napokat, még ha esősek is...
 
Készülök rá, mint ünnepre a kisgyerek...
 
Ajándék minden lopott pillanat, amit Veled tölthetek.
 
Sokat gondolkodtam, mivel is lepjelek meg...
 
Olyan nehéz ajándékozni annak, akinek a legtöbbet szeretném adni...
 
Szeretném eléd tenni a mező összes liliomát, a csillagokat, a Napot is lehozni...
De mit is kezdhetnél velük...
 
Minden este rózsákkal díszíteném az autód...
 
De tudom, másban ez milyen indulatot gerjeszt.
A jelen körülmények között...
 
Sokszor egy szívből jövő ölelés egy érzéki csók, egy szál rózsa...
Többet ér minden ajándéknál.
 
Valamit azonban tudnod kell...
Van a világon valaki, egy ember, egy Téged szerető ember...
 
Aki olyan ajándékot kapott Tőled, amit ember az embertől csak ritkán kaphat...
 
Az ilyen ajándékot az égiektől szokták kérni...
 
Van valaki, aki a saját békéjét ünnepli a szívében...
Azt, amit Tőled kapott.
 
Ezért is van az bármit is adok Neked...
 
Valahol, mégis Én vagyok a megajándékozott...
 
 

                                                         €$@ß@

Mindenkihez...

Nekem nem szerető kell...

S nem vitára, kirándulásra vagy kiállításra...
Szombat esti, vagy hétköznap délutáni időtöltésre alkalmas barát.

Magát Nőnek érző Nőre van szükségem...

Az Őrültségben is Társra...

Aki előtt vetkőzhetek akármilyen ruhára...
S felvehetem legdíszesebb meztelenségemet...

Akit még jobban szerethetek, ha fáradt vagy elesett...

Akire nem kell tekintettel lennem sem utcán, sem négyszemközt a csendben...

Akivel bárhová elmennék...

S aki bárhova eljönne Velem és bárhol megmaradna...
Akinek párna helyett fejem alatt a karja...
Akit Én altatok...

S aki felébreszthet bármikor, ha úgy akarja...
  

                                             €$@ß@

Te vagy az életem...

Ma megint elgondolkodtam, mi is vagy Nekem...

A nappalom, az éjszakám, az álmom, rebbenés a szempillámon...

Dobbanás szívemben, újjongás a lelkemben...

A szellő ami megsímít, az öröm ami felderít...
A napsugár mely melegít...
A csillagokból áradó varázs, mely felhevít.

Az izgalom, miközben várlak...
A boldogság, amikor meglátlak...

Hát mindez vagy Te, Énnekem.

Mert Te vagy Nekem a szerelem...
Te vagy az életem...

                                        €$@ß@

Belém kapaszkodj...

Volt, hogy azt hittem, meghaltam Benned...

De egy szívdobbanásoddal újjá születtem.

Feneketlen mélyről bukkantam fel ismét...

S szinte sajog mindenem, mert szeretsz-szeretsz.

Nem uralkodni, s közben nem elveszíteni...

Belém kapaszkodj, érezd, hogy lebegsz.

Velem vétkezz, velem imádkozz...

Ne titkold senki elől, hogy szerelem ez...

                                                    €$@ß@

Örökre égni akar...

Életem legszebb szerelmévé váltál...

Amíg Veled nem találkoztam, sohasem gondoltam volna...

Létezik olyan, hogy szerelem első látásra.

De igen is létezik, állíthatom, mert Te az első pillanatban megfogtál engem...

Az első látásra elraboltad a szívem, Beléd szerettem.

Csodálatos érzéssé vált...
Bár először nem tudtuk, mi az, amit érzünk...
De elemi erővel zúdult ki Belőlünk, a szívünkből valami.

Az eszünk tiltakozott ellene, de a lelkünk tudta, kivel áll szemben.

Akartalak Téged szeretni, mint ahogy Te is akartál...
Megtaláltuk egymást, csak ezt sugározta folyamatosan.

Most már értem, s nem csak érzem.

A valódi szerelem felépíti önmagát, ha megengedjük neki.
Az új először taszít, mert hatalmas erővel közeledik...
S ezzel ellenállást hoz létre, és fájdalmat.

A láng, ami fellobbant köztünk, nem akar csillapodni...

Örökre égni akar...

Mély, olthatatlan szerelemmé nemesült.

                                   €$@ß@

Tekinteted hálójában, vergődik a láthatár...

Egy mozdulat az izmaidban, kuporogva jelre vár.

Kiterítve hever benned, pupillátlan mozdulat...

Selyem-szárnyú lelked csendben, Nálam talált partokat…

                                                                             €$@ß@

Megadnék bármit...

Azt mondod, titkolnod kell azt, ami éltet, rejtsem el Magamban, mit irántam érzel.

Szégyellem, mert ellentétes azzal, mit általában tennék...

Bárkinek a szemébe, bátran belenéznék.

Ha kell, Én büszkén vállalom, az egész világnak titkunk átadom.
Nem volt még senki-senki, kihez lelkem minden pillanatban, szerelemmel szólna.

Ne akarjunk hazudni, se nekik se másnak..!

Magunkkal kell elszámolnunk, mit mondunk a Családnak.
Megadnék bármit, hogy Te is túl légy rajta...

Ám még lakat a számon… S a kulcs a Te nyakadban.

                                      €$@ß@

Több mindennél...

Királynőm...

Az életben nem minden igényel magyarázatot.

Nem a mi feladatunk, hogy bármit is elmagyarázzunk másoknak.

Minden, ami mély, mindig megmagyarázatlan.
Az, amit meg tudsz magyarázni, nagyon felszínes.
Vannak dolgok, amiket nem kell megmagyarázni.

Az hogy szerelmesek lettünk egymásba, hogyan magyaráznánk meg..?

Miért is lettünk szerelmesek..?

Minden válasz ostobán fog hangzani...

Az orra miatt, az arca miatt, a hangja miatt.
Ezek a dolgok mind említést sem érdemelnek...
De valami van benned, mint ahogy bennem is.

Azok a dolgok feltehetően részét képezik annak, amiért szeretjük egymást...

De az a “valami” mindennél nagyobb.

Az a valami, több mindennél.

                                    €$@ß@

Melyik pillanatot választod..?

Az időt érintő egyik legszebb dolog az a tény, hogy nem lehet előre elfecsérelni.

Nem számít, mennyi időt töltöttél el értelmetlenül a múltban...
Az előtted álló következő óra tökéletes lesz, „érintetlen"...
S arra vár, hogy a legjobbat hozd ki belőle.

Nem számít, mi történt veled a múltban, a jövőd makulátlan.

Ébredj rá, hogy minden hajnal...

Egy teljesen új élet kezdetének lehetőségét hozza magával.

Bármely pillanatban elszánhatod magad arra...
Olyan ember legyél, aki lenni szeretnél...

Melyik pillanatot választod..?

Senki nem akadályoz meg abban, hogy kinyisd a naplód...
S egy üres oldalon újraírd életed történetét.

Lecserélheted a főszereplőket, és egy új végkifejletet dolgozhatsz ki.

Az egyetlen kérdés...

Megteszed-e..?

Ne feledd, hogy sohasem túl késő olyan emberré válnod...

Amilyen mindig is lenni akartál.

                                        €$@ß@

Valaki, aki Te vagy...

Az ember csak ritkán részesül abban a szerencsében...

Hogy olyan rendkívüli valaki kerül az útjába...

Aki lénye legmélyét érinti meg, s teljesen kicseréli.

                                        €$@ß@

Csendben elmerülve...

Csendben elmerülve...
Ölelő karomra, tekinteted némán figyel...

Vigyázza álmod, míg lelkünk megpihen.

Virradatakor, pillantásod s halk szavak...
Simogató csendjét megtörvén, Én súgom halkan...

Szeretlek...

                €$@ß@

Egyedül, de mégis Velem...

Királynőm...

Mikor körülötted minden elcsendesül...

Ujjaid, úgy vezesd végig testeden, mint ha Én tenném...

Mint mikor Én keresem Rajtad azokat a pontokat...

Ahol ki-be áramlik a lélek, ahol ködbe borulnak a fények...

Ahol eltűnik a valóság, s eltűnik az álom...
Ahol a mélységek emelkednek, ahol a vég lesz a kezdet...
Ahol lélegzeted elakad, ahol a felgyorsult idő megragad...

Ahol a test több mint a lélek, ahol lüktetni kezd az élet...

Ahol eltűnnek a határok, s ahol az örvény magába rántott...
Ahol meghalsz és megtagadsz, ahol feloldódsz majd megszületsz...

Ahol kitágult lényed szétterül s végül csendesen pihenve elmerülsz.

                                           €$@ß@

Néha elég egy pillanat...

Nem tudom Neked adni a napot...

De tudok adni egy pillanatot...

Mikor megállíthatod a rohanó időt...

Kiszakítva belőle minden erőt.

                                  €$@ß@